A média időről időre visszatérő szereplői a nyestek, pontosabban az általuk okozott sokszor jelentős kár, legyen szó megdézsmált baromfiólról, széttúrt padlásról vagy autók letört antennáiról, tönkre tett vezetékeiről.
Vajon mit keresnek ezek a kis „gengszterek” falvakban, sőt nagyvárosokban, de főleg miért éreznek ellenállhatatlan késztetést „gépjárműrongálásra”, és hogyan védekezhetünk ellenük? Erről kérdeztük Dr. Ronkayné Tóth Mária biológust, aki az ELTE TTK Biológiai Intézetében az Urbanizációs Kutatócsoport alapítója, kutatója, a Magyar Természettudományi Múzeum társult kutatója.
Generalista és opportunista
A menyétfélék családjába tartozó ragadozót két szóval lehet a legjobban jellemezni: generalista, vagyis sokféle környezetben és sokféle táplálékon megél, illetve opportunista, azaz mindig az adott időben és helyen legideálisabb forrásokat hasznosítja. Emiatt képes a városokhoz és az emberhez is alkalmazkodni
– mondja a 24.hu-nak a városiasodó gerinces állatok kutatására specializálódott szakember, aki több mint 20 éve foglalkozik a budapesti nyestekkel.
Eurázsia jelentős területén elterjedt, többnyire gyakori faj. Magyarországon a bokros, fás, faligetes területeket kedveli leginkább, de nem jön zavarba gyepeken, hegységekben, síkvidéken, vizes élőhelyen sem, egyszóval mindenhol megél. Rendkívül tanulékony állat csodálatos alkalmazkodóképességgel, étlapján több mint száz növény-, gomba- és állatfaj megtalálható.
Mindent megeszik, amit talál vagy amit el tud fogni: rovaroktól kezdve hüllőkön, kétéltűeken át madarakig, rágcsálókig és más kisebb emlősökig. Emellett nagyon szereti a gyümölcsöt, ezért gyakran dézsmálja meg a kiskerteket, a gyümölcsfák termését.
Kiválóan érzi magát a városban
Európában az 1950-es, ’60-as években figyeltek fel emberi településeken megjelenő nyestekre, jellemzően padlásokra fészkelték be magukat. A ’80-as, ’90-es években látványosan megnőtt az észlelések száma, immár a nagyobb városokban is bizonyíthatóan jelen vannak. Egyedszámuk azonban csak nagyon óvatosan becsülhető az észlelések alapján, mert több búvóhelyet használnak, szükség esetén nagy területen kóborolnak, ám:
Az élővilág városiasodásán nem is kell csodálkozni, hiszen az emberiség egyre nagyobb területek beépítése révén feldarabolja, vagy meg is szünteti a természetes élőhelyeket, ezért az állatoknak sokszor egyszerűen nincs más választásuk.
Valamelyik fajnak megy az emberrel való együttélés, és van amelyiknek nem. Az őshonos nyest képességeinek és nem utolsó sorban nyilván rejtőzködésre alkalmas közepes testméretének köszönhetően új élőhelyet hódított meg magának: a nagyvárosokat. Sőt, mondhatni paradicsomi körülményekre lelt az ember közvetlen közelében.
Rájár a kukára, de nincs rászorulva
Eleinte a parkok odvas fái nyújtottak a nyesteknek búvóhelyeket, ám új jelenségként egyre inkább megfigyelhető, hogy épületekbe költöznek be. Észlelések alapján ismert, hogy villámhárító fém huzalán vagy az esővízcsatornában lazán felmászhatnak bármilyen magasságba, és gyakorlatilag majdnem minden épületben találnak olyan védett zugot, ahol megbújhatnak vagy kölykeiket világra hozhatják.
A kommunális hulladék íncsiklandó fogásokkal bőven terített asztal, de a nyestnek ez csak kényelmi szolgáltatás. A városokban galambokat, énekesmadarakat, egereket, patkányokat, denevéreket, rovarokat zsákmányol, a kertvárosi övezetekben friss gyümölcsöt is bőven talál. Ahogy a szakértő fogalmaz: a nyest rájár a kukára, de nincs rászorulva.
Érdekesség, hogy táplálékbőség esetén a gerinces prédáinak fejét lerágja, de a tetemet épen hagyhatja, és csak később jár rá. Vagyis ha valahol lerágott fejű galamb friss tetemére bukkanunk, szinte biztosra vehetjük, hogy nyest munkájának eredményét látjuk.
Játékból rongál
Az autókkal kapcsolatban nincs egyértelmű magyarázat sem a vezetékek, a motorháztető szigetelésének szétrágására, sem a karosszéria „összejárkálására” – pont ezért még izgalmasabb a kérdés.
A kutatócsoport két évtizedes kutatómunkája alapján kiderült, ezek a jelenségek nem random módon ütik fel a fejüket, de állandóságot sem mutatnak. Ehelyett egyes kerületekben, körzetekben vagy utcákban hosszabb ideig, akár évekig is károsítják az autókat, majd felhagynak vele.
Aztán mint minden hóbort nálunk, embereknél is, egyszer csak elmúlik. Máshol tovább él, idővel egyikük újra elkezdi és így tovább. A tappancsnyomok is általában egyszer vezetnek végig az autón, ezt sem tudni, miért teszik. Játék ez is, esetleg ezeket az autókat adott egyed megjelöli, ezzel is jelezve territóriumát fajtársainak.
Nincs mit tenni
Rendszeresen találkozhatunk a legkülönfélébb nyestriasztókkal: kutyaürülék, bekapcsolva hagyott rádió, újabban pedig sokan azzal próbálkoznak, hogy teli vizesflakonokkal rakják körbe a járművet. Egyik sem használ.
A nyestek elriasztására sokféle próbálkozás történt, szagokkal, fényekkel, hangokkal, ezek mindenféle kombinációival, de a nyestek vagy tíz lépéssel az ember előtt járnak és hamar tanulnak. Nagyon hamar felismerik az átverést, eddig gyakorlatilag minden módszer megbukott – sorolja a biológus.
Ideig-óráig persze minden, az állat számára „meghökkentő” megoldás működhet, és nagyon fontos, hogy kirekesztéssel és elriasztással próbálkozzunk, ne a nyest elpusztításával. Egyrészt a nyestek jelenléte nem okoz feltétlen károkozást, másrészt a ragadozók még városi környezetben is az életközösség kulcsszereplői.
