Tudomány

Berlin sarcot fizetett a magyaroknak

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 10. 16. 11:54

A város roppant falai mögött 1757-ben először el sem hitték, hogy egy maroknyi ellenséges csapatnak lehet ekkora mersze. Néhány órával később már számolták a hadisarcot (és a legendás 24 darab balos kesztyűt) Hadik András tábornok és huszárai kezébe.
Korábban a témában:

III. Károly császár és király halála előtt gondoskodott róla, hogy fiú utód nélkül maradván legidősebb lánya, Mária Terézia léphessen örökébe a trónon. Apja halálakor, ő 24 éves volt, éppen negyedik gyermekét várta, és minden szempontból váratlanul szakadt nyakába a birodalom kormányzásának súlya. Károly mindvégig reménykedett egy fiú születésében, leányát nem nevelte uralkodónak, de még fel sem készíthette, 1740-ben váratlanul hunyt el vadászbalesetben.

Európa nagyhatalmai azonnal mozgásba lendültek, az egy Anglia kivételével gyakorlatilag minden jelentős állam harcba indult az osztrák koronáért vagy területekért. Ez volt az 1748-ig tartó osztrák örökösödési háború, amelyben a királynőnek csak a magyarok segítségével sikerült megtartania trónját és birodalma java részét.

A magyar meghal, de nem fizet
Életüket és vérüket ajánlották a magyar urak Mária Teréziának, de anyagi segítséghez nem igazán fűlött a foguk. Inkább kőbe vésették adómentességüket.

Európa egymásnak esett

Nem az egészet, mert az aacheni békében kénytelen volt lemondani az értékes Sziléziáról II. (Nagy) Frigyes porosz király javára. De Mária Terézia csak visszavonult, a revans érdekében hadügyi és politikai reformokat hajtott végre birodalomszerte, majd amikor a nemzetközi porondon is kedvezővé vált a helyzet, 1756-ban háborút indított az elvesztett terület visszaszerzéséért.

A történelem hétéves háborúként ismeri az 1756-1764 közti eseményeket, amikor Svédország, Oroszország, Franciaország és a Habsburg Birodalom szövetsége szorongatta a poroszokat, és közel sem pusztán Szilézia uralmáért, hanem a világelsőségért.

Számunkra most az 1757-es év érdekes, amikor a kezdeti komoly sikerek után Frigyes Sziléziába vonult vissza, és ezzel egy időben támadásba lendültek az oroszok, majd rövidesen a franciák is. Európa három vezető hatalma próbálta térdre kényszeríteni a porosz királyt, az év legfényesebb hadisikere mégis Hadik András tábornok és mintegy 3500 fős hadtestéhez kapcsolódik.

Huszárcsapat Berlin ellen

Kiváló katona volt, amit mi sem mutat jobban, mint hogy az osztrák örökösödési háború során alezredesből a tábornoki rangig emelkedett, de korántse keressük benne a nyalka, csak a vitézi erényekre adó huszárt. Köpcös, hovatovább pocakos férfi volt, megértő, jószándékú, felvilágosult ember, aki kiállt a jobbágyfelszabadítás mellett, földesúrként pedig vallási toleranciát hirdetett, papot, iskolát, orvost biztosított jobbágyainak. No, de térjünk vissza huszárcselére,

amitől az európai közvélemény hasát fogta nevettében, II. (Nagy) Frigyest pedig majd’ szétrobbantotta a düh és a szégyen.

1757 őszén járunk, Frigyes főereje mélyen Sziléziában harcolt, Lotharingiai Károly Sándor osztrák fővezér parancsára pedig Hadik október 11-én elindult, hogy portyát vezessen a porosz főváros, Berlin ellen. Hada 5100 főt számlált és néhány ágyút, ám Brandenburg határán utóvédnek hátrahagyta 1500 emberét.

Hadik András – Wikipedia

Sikert csak a gyorsaságtól és a meglepetés erejétől várhatott, ezért ügyesen elfedte valódi célját: sorban sarcolta a brandenburgi városkákat, Buchholzban elpusztította az egyik legfontosabb porosz fegyvergyárat.

Nem hitték el

Október 15-én ért Berlin előterébe, itt seregét két részre osztotta. Az egyik, Újházy ezredes vezetésével átkelve a Spree folyón a Potsdam felé nyíló kapu ellen indult, a Hadik vezette másik egység a folyó bal partját borító erdők fedezékében haladt tovább. Ekkor már sürgette az idő, nyilván a poroszokat sem ejtették a fejükre, ekkor már jelentős erők voltak úton a betörő csapat elfogására.

A berliniekhez is eljutott a huszárok közelségének híre, ám Rochow altábornagy, az egyébként gyengécske várőrség parancsnoka ezeknek nem adott hitelt. Teljes képtelenségnek tartotta, hogy a szemtelen magyarok elmerészkedjenek a fővárosig. Pedig megtették. Október 16-án délelőtt a magyarok két oldalról is megjelentek Berlin roppant falai alatt, és 300 ezer aranytallér sarcot kértek elvonulásukért cserébe. Mindkét fél tudta jól, legfeljebb 24 órájuk van a porosz felmentő sereg érkezéséig, ezért Rochow és a városi tanács nekiállt húzni az időt. Mit tesz erre a magyar huszár?

Előhozatja ostromágyúit, betöri a kapukat, beront a városba és lefegyverzi az őrséget: 1757. október 16-án egy maroknyi magyar elfoglalta Berlin városát.

A tréfa kölcsönös

A királyi család Spandauba menekült, Erzsébet Krisztina királyné küldötte útján, a városi tanács és Rochow a helyszínen kérlelte Hadik tábornokot: kímélje meg a várost. Persze, hogy megkímélte, legényeinek a lehető legsúlyosabb következményeket kilátásba helyezve megtiltotta a prédálást, bármilyen erőszakot, sőt helyzetéhez képest igen gáláns ajánlattal állt elő:

A hadisarc összegét 500 ezerre emelte, emellett 100 ezer aranyat kért huszárainak – nyilvánvalóan „fáradalmaik” kompenzációjaként –, illetve 12 pár, Berlin címerével ékesített női kesztyűt Mária Terézia királynő részére. Humora volt, az biztos.

A németeket sem kellett félteni. Az összeg „előkaparása” olyan csigalassúsággal folyt, hogy azt nem lehetett kivárni: Hadikék mintegy 24 órás berlini tartózkodás után október 17-én este, pár órával a porosz segélyhadak érkezése előtt kámforrá váltak. Persze nem mentek üres kézzel, így is több mint 200 ezer aranyat, 400 hadifoglyot és hat porosz lobogót vittek magukkal, a portya során 100 embert veszítettek. És persze a kesztyűk:

a fáma úgy tartja, a 12 pár valójában 24 darab balkezes kesztyűt sóztak rájuk. Ezek után ne higgyük el, hogy a világ legvékonyabb könyve – az angol konyhaművészet és az olasz hősiesség után – a német humorról szólna…

A végén Frigyes nevetett

A világtörténelem talán legnagyobb huszárcsínye a háború kimenetelére nyilvánvalóan nem gyakorolt hatást, de eszmei síkon példátlan volt. A poroszokon esett sérelem híre bejárta a világot, lemoshatatlan volt, Frigyes tajtékzott. A királynő pedig – balkezes kesztyűk ide vagy oda – utóbb grófi címmel jutalmazta Hadik Andrást, grófi címmel tüntette ki, és Futak környékén óriási birtokadománnyal látta el.

A hétéves háborút Winston Churchill az első világháborúnak nevezte, nem ok nélkül. A XVIII. század már a nagyhatalmi politika időszaka, a konfliktusok nem maradtak helyben, és a legkevésbé sem adott európai terület hovatartozása volt az eldöntendő kérdés. Európában végül Frigyes nevethetett, megtartotta Sziléziát, és megacélozta Poroszország hatalmi státuszát.

Illusztráció: Nagy Frigyes és vezérkara a hétéves háborúban. Forrás: Wikipedia

Bihari Dániel korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.