A hónap elején berobbant tavasznak mindannyian megörültünk, sokan már az etetés abbahagyásán kezdtek gondolkodni. Aztán gyorsan jött az üröm, lassan egy hete jeges, havas szorítással visszatért a tél és napokig maradt is. A közösségi oldalakon egyesek a fiókákért aggódtak és újra a madáretetés mikéntjén ment a dilemma.
A jó hír, hogy a márciusi, sőt áprilisi fagy sem szokatlan Magyarországon, itthon telelő madaraink nem most találkoznak vele először, a vonulók túlnyomó többsége pedig még úton van, ilyenkor nem is igyekeznek haza. A rossz viszont, hogy az elhúzódó hideg azért szed áldozatokat.
Feltalálják magukat
Ha nagyon enyhe a tél vége, a fekete rigók de a cinegék is megpróbálkozhatnak a február végi költéssel, mert csak nyerhetnek rajta. Ha marad a jó idő, adott évben egy fészekaljjal többet tudnak felnevelni, túlteljesítik a természet legfőbb parancsát: szaporodj. Ha közben az idő rosszra fordul, a fiókák elpusztulnak, próbálkoznak újra később.
Idén azonban meglehetősen hideg volt, madaraink nem igyekeztek a családalapítással, a legtöbben valószínűleg még most is kivárnak. De akkor sincs baj, ha esetleg itt-ott tojásokat, éppen kikelt fiókákat talált a március közepi fagy:
A tojó mind a tojásokat, mind a néhány napos fiókákat megfelelő hőmérsékleten tudja tartani, a rovarevő fajoknál ilyenkor a táplálékhiány jelenthet problémát. A fejlett, nagyobb darab utódokkal viszont már gond van azon egyszerű oknál fogva, hogy túl nagyok, anyjuk nem tud »rájuk ülni«
– mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
Fecskék pusztulhatnak, a sasfióka nehéz helyzetben
Általánostól az egyedire váltva viszont valószínűleg nehézségek adódtak lehet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) területén élő bekamerázott rétisas családdal. A tojó január végén három tojást rakott, ami így van jól, a fajra ez jellemző. A hidegre való tekintettel a rétisas tojó mindvégig a tojásokkal/fiókákkal marad, melengeti őket, miközben a hím vadászik, hordja haza az élelmet.
Idén két tojás eltört, a harmadikból kikelt a kicsi, de ami most a fészekkamera nézőit aggodalommal tölti el: az apa napok óta nem jelentkezett. Sajnos az is előfordulhat, hogy lelőtték vagy mérgezés áldozata lett, egyelőre nem tudni. Jó hír viszont, hogy a tojó egymaga is vadászik, így tudja etetni csemetéjét, aki meglepően jól bírja anyja kényszerű távolléteit.
Március elején felbukkantak az első fecskék is. Ők azok a szuperhímek, akik erejükben, rátermettségükben bízva elsőként érkeznek, sokat kockáztatnak, de a legjobb fészkelő- és táplálkozóhelyek lefoglalásával nagyon sokat is nyerhetnek. De nem idén:
Kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak, amelyek ebben a hidegben még véletlenül sem mutatkoznak. Ha azt vesszük, hogy a fagyos idő nagyjából egy hétig tart, a hazatért fecskék nem bírnak ennyit koplalni. Vagy elpusztulnak, vagy visszahúzódnak délre
– jegyzi meg a szakember.
Az úton lévők ilyenkor megtorpannak
Lassan kibújnak tojásaikból az első erdei fülesbaglyok, és itthon van egy-két tucat gólya is – az első hazatérők és az itt telelő egyedek –, de egyiküket sem kell félteni. A minap például egy fehér gólya szárnyait a testére fagyasztotta az ónos eső. „Megmentették”, elkezdték volna ápolni, de a madár ahogy tollai kiolvadtak rögtön elrepült, még csak nem is evett.
Koránt sincs »világvége hangulat«, vonuló madaraink 90-95 százaléka még meg sem érkezett, és amíg ilyen az idő nem is fog, ebben elképesztő érzékszerveik segítik őket.
Amiért az egész márciusi télről a madarak szempontjából érdemes beszélni, az Orbán Zoltán szerint leginkább a klímaváltozás. Az időjárási szélsőségek ma már szemmel láthatóak, a bőrünkön érezzük és tapasztaljuk azt is, milyen problémákat okoznak. A megoldás pedig egyedül a mi kezünkben van az egyén, a társadalom és az emberiség szintjén egyaránt.
Nyugodtan etessünk: zsír, mag és alma
Ami a települési madáretetést illeti, ezekben a napokban nagy segítséget jelent. Általános szabályként a tartós fagyok és a potenciális havazás időszakának kezdetén, november végén-december elején érdemes kezdeni és március végéig, április elejéig folytatni, amíg a mínuszok és a hóborítottság tart.
Ezekben a napokban tegyünk állati zsiradékot, magokat és különösen sok almát az etetőkbe, így az itthon telelő és a rajtunk átvonuló madarak kedvében is járhatunk.
Ha az időjárás jobbra fordul, nem érdemes folytatni, de nem csak a köztudatban elterjedt aggodalom miatt, hogy az etetőkből származó magtól a fiókák megfulladnak.
Ami szükségtelen, az általában rossz
Tapasztalatlan, első éves szülők megpróbálhatnak magokat lenyomni a kicsik torkán – miközben a hazai magevő fajok is rovarokkal etetik fiókáikat -, ami valóban végződhet pusztulással, de ez nem jellemző. Maguktól hagyják el az etetőt a finomabb, tápanyagokban sokkal dúsabb falatokért
– emeli ki Orbán Zoltán.
A szélsőséges etetés lustává teszi a madarakat, természetellenes viszonyokhoz szoktatja hozzá őket, különösen a fiókákat, ami viszont veszélyes: a rosszul szocializálódott nemzedékek sérülékenyek, az emberi segítség és a környezeti hatások kiszolgáltatottjai lesznek.
Kihalnak belőlük a természetes viselkedési formák, nem fognak tudni alkalmazkodni a változásokhoz, akár az etetés abbamaradásához. Ráadásul tavasszal és nyáron a téli táplálék összetétele 99 százalékban nem megfelelő a madaraknak.
Egy szó, mint száz a szakértő szavai szerint:
A természetben ami szükségtelen, az általában rossz is.
Kiemelt kép: DINPI
