Az első felvételt a közelmúltban megsemmisült Cassini adatait felhasználva készítették el. Az űrszonda 2017 április 26-án először merült alá a Nagy Finálé során, így érkezett meg a Szaturnusz és gyűrűi közé.
A szerkezetnek ekkor sikerült rögzítenie, hogy miként csapódnak be a gyűrűket felépítő szemcsék. A felvételen folyamatosan hallhatóak a pattogások, ami azt jelzi, hogy a Cassini által vizsgált régióban nagyon sok apró részecske található.
Ahogy a Voyager 1 az űrben távol halad, időnként elérik a Nap koronakidobódásai. Az űrszonda eddig három ilyen hullámmal találkozott, utoljára 2014 februárjában. Az efféle részecskeáradatokat a szakértők „cunamihullámoknak” nevezik.
A következő felvételen a plazma hangjai hallhatóak.
Az adatokat a Juno űrszonda küldte, amely a Jupiter ionoszféráját vizsgálva a bolygó plazmahullámainak jelét is rögzítette. A szerkezet 2017. február 2-án egészen az ionoszféráig ereszkedett le, ahol elképesztő plazmasűrűséggel találkozott.
A Juno egyéb kísérteties jelenségeket is megtapasztalt. 2016. június 24-én nagyjából két órán át figyelhette meg, hogy miként melegíti fel és lassítja le a Jupiter magnetoszférája a hiperszonikus napszelet. Másnap a szonda átkelt a magnetopauzán, ahol egy alacsony sűrűségű régióra bukkant.
A NASA a fentiek mellett további hangfelvételeket is megosztott, melyeket erre a linkre kattintva hallgathat meg.
(Kiemelt kép: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute)
