A Habsburg uralkodók és magyar alattvalóik viszonya ritkán volt felhőtlen. Ez a “rebellis nép” valamiért nem tűrte jól a német uralmát maga felett… Nemtetszésének változatos módszerekkel és viszonylag gyakran hangot is adott, például a trónfosztás kimondásával: a Habsburg család csaknem négy évszázados hazai uralma során összesen négy alkalommal.
Az első Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nevéhez fűződik. A cseh rendek lázadásával induló harmincéves háború zűrzavara kiváló alkalmat teremtett a fejedelemnek az ország egyesítésére, így – török jóváhagyással – 18 ezres sereggel csatlakozott a Habsburg-ellenes erőkhöz.
Bethlen Gábor nem vállalta
Bethlen 1619-es hadjárata komoly sikereket hozott, Kassa és Pozsony elfoglalása után az év végén már elfoglalta Bécs egyik elővárosát. Rengeteg támogatót is szerzett elsősorban a protestáns magyar nagyurak köreiből, de támogatta őt a megyei nemesség és a polgárság is.
Ő viszont nem volt hajlandó megkoronáztatni magát, pedig még a Szent Korona is a birtokában volt. Döntését jól átgondolta. A török ugyanis világossá tette, hogy nem járul hozzá Erdély és a királyi Magyarország egyesüléséhez, Bethlen koronázása kemény megtorlást, az egész ország megszállását vonta volna maga után. Ráadásul a rendek igencsak szűkre hagyták a leendő király mozgásterét, Bethlen joga gyakorlatilag az országgyűlések összehívására és a törvények megerősítésére korlátozódott volna.
Így hát Magyarországnak nem lett Gábor királya. Az 1621-es nikolsburgi békében pedig Bethlen lemondott a királyi címről, a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket visszaadta II. Ferdinándnak.
Lekutyázta a királyt
A második alkalom a Rákóczi-szabadságharc tetőpontján érkezett el 1707. június 13-án. Az ónodi országgyűlés határozatot hozott a Habsburgok trónfosztásáról. Ekkor hangzottak el Bercsényi Miklós főgenerális híressé vált szavai:
Eb ura fakó, maji napságtul fogvást Joseph nem királyunk, …, az ország pedig mondassák interregnumnak mind addig, meglen más országgyűlés alatt királyt nem választunk.
Az eb ura fakó borzalmas, trágár sértés volt akkoriban. Fakónak akkoriban a komondort mondták a színe miatt, tehát Bercsényi felkiáltása ma úgy hangozna: eb ura a kutya. Magyarul kutyának nevezte József császárt, aki ebek felett uralkodik, a magyar pedig nem az – maradjon csak meg saját falkájánál, boldogítsa az osztrákokat, mi nem kérünk belőle.
“Hitszegő Habsburgok”
Legközelebb Kossuthék szánták el magukat erre a lépésre, amikor 1849. április 14-én, a debreceni Nagytemplomban tartott nyílt ülésen, a képviselők közfelkiáltással fogadták el a javaslatot a függetlenség kimondásáról és az uralkodóház trónfosztásáról.
… ezen hitszegő Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház Magyarország, a vele egyesült Erdély és hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a magyar koronához tartozó minden címek használatától megfosztatik s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik. … “trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik
– fogalmaz a magyar Függetlenségi Nyilatkozat.
Az utolsó
Az első világháború után a Habsburg IV. Károly Magyarországon is felfüggesztette királyi jogainak gyakorlását, ám 1921 tavaszán úgy döntött, visszafoglalja trónját. Március 26-án, váratlanul tűnt fel az országban, majd felszólította Horthy Miklós kormányzót, hogy adja át neki a hatalmat. Mivel azonban a szomszédos országok, és a nagyhatalmak is világossá tették, nem hajlandók elfogadni a Habsburg-restaurációt, Horthyéknak sikerült lebeszélniük a visszatérésről.
Októberben aztán a király ismét próbálkozott, ezúttal fegyverrel tért vissza. 1921. október 23-án a fővárosnál sikerült megállítani, a királyi párt őrizetbe vették, majd az ország végleges elhagyására kényszerítették és Madeira szigetére száműzték. Két héttel később pedig – a nagyhatalmak nyomására – a nemzetgyűlés törvénybe foglalta a Habsburg-ház újabb, egyben utolsó trónfosztását.
