Tech játékteszt

A Jedi: Survivor ismét olyan Star Wars-kaland, ami nem okoz csalódást

Electronic Arts
Electronic Arts
A 2019-es Star Wars Jedi: Fallen Order egy olyan időszakban jelent meg, amikor a játékosok jóindulata már fogyóban volt az Electronic Arts kiadóval és annak Star Wars-játékaival szemben. A Star Wars: Battlefront II – finoman szólva – botrányokkal teli indulása, és a Visceral Games fejlesztőcsapat Star Wars-játékának törlése után minden aggódó rajongó szeme a Fallen Orderre szegeződött, hogy a végeredményt aztán széleskörű elismerés fogadja. A folytatásra három évet kellett várni, a megjelenést pedig a korábbinál is nagyobb elvárások övezték, a fejlesztőknek viszont sikerült megugrani a korábban magasra tett lécet.

A Star Wars Jedi: Survivor a Fallen Order nyerő formulájára épül, miközben a főhős Cal Kestisből erősebb és találékonyabb Jedi lovagot farag, és növeli nemcsak a tétet, de a kihívásokat is. Az izgalmas fénykardharcok és a fizikát meghazudtoló, platformelemekkel tűzdelt kirakós kihívások továbbra is a fejlesztő Respawn Entertainment alkotásának legjobb részei, de ezúttal a cselekmény is átlagon felüli. Főszereplőnk eljut a messzi-messzi galaxis új sarkaiba, de a karakter közben belül is hatalmas utat jár be, aminek eredményeként kapunk egy remek sztorit a félelem legyőzéséről, nem mellesleg egy olyan Jedi történetét, amire már régóta vágyott sok rajongó.

A Birodalom árnyékában

A játék követi a Star Wars-trilógiák azon hagyományát, miszerint a második rész sötétebb vizekre evez. A történet öt évvel a Fallen Order vége után veszi fel a fonalat: Cal Kestis már teljes értékű lázadó és Jedi lovag, a galaxis egyik legkeresettebb személye. Egy, a Coruscant bolygón elszúrt küldetés után hősünk a Koboh nevű határvidéki planétára menekül, ahol a Jedi Rend korai időszakából származó, elveszett ereklyéket talál, új szövetségeket köt, ismét összehozza a sors a régi barátaival, nem mellesleg folytatja harcát a Birodalom ellen.

A Survivor középpontjában Cal Kestis Jedi lovaggá érése áll, valamint a kötődések, amiket kialakít – és megszakít – a többi karakterrel, akikkel találkozik. A játék története általánosságban egy önvizsgálat arról, mit kell tennie egy Jedinek ahhoz, hogy túlélje a galaxis legsötétebb időszakát. Ez abban is megmutatkozik, ahogy Cal jóhiszeműen, mégis sajátosan közelíti meg a Jedi-lét szabályait, és ezen érdekes szempont a játék cselekményszálai során is megmutatkozik. Bár főhősünk a játék érdekesebb karaktereivel történő interakciói során még mindig egy kicsit egyszerű szereplőnek tűnik, ennek ellenére ezúttal sikerült szerethetővé és rokonszenvessé varázsolni, sőt a nagyjából 16 órás kampány végére igazi kedvencemmé vált.

Electronic Arts

A folytatásban az tetszett a legjobban, ahogy az írók a Star Wars különböző korszakaiból származó cselekményszálakat és eseményeket felhasználták Cal történetének alátámasztására. Ez persze nem azt jelenti, hogy sok más produkcióhoz hasonlóan a játék feláldozná magát a nosztalgia oltárán, a kapcsolódási pontok inkább kontextust adnak a főhős történetéhez. A Survivor sztorija erősen támaszkodik a The High Republic (A Köztársaság Fénykora) című könyvsorozat időszakára, a Jedi Rend aranykorára, megmutatva, hogy az elvhű korszak milyen kontrasztban áll a galaktikus polgárháború erkölcsi szürkezónájával, ahol egy Jedi a harcon kívül mást már nem ismerhet.

Fénykarddal a világ ellen

A Jedi: Survivor okosan elkerüli azt a csapdát, hogy főhősét leépítse, vagyis Cal a Fallen Order során megszerzett fénykardpozíciókkal és képességekkel vág bele az új kalandba.

A korai játék gyengébb ellenfeleivel szemben már megfelelően dominánsnak érezzük magunkat, ahogy egy tapasztalt, a túlélésért küzdő Jedi esetében ennek lennie kell: az egyszerű rohamosztagosokon simán átvágjuk magunkat, és a harcokat összekötő parkour szegmenseken is Perzsia hercegét megszégyenítő gyorsasággal jutunk át. Ez viszont korántsem jelenti az, hogy mindenhatók lennék, és ezt az izgalmas nyitófejezet után a Survivor szépen nyomatékosítja az új ellenségtípusokkal. Ezzel arra ösztönöznek minket, hogy bölcsen költsük el a harcokkal és a felfedezéssel megszerezhető pontjainkat a játék elágazó képességfáján, ahol újabb és újabb képességeket, illetve mozdulatokat szabadíthatunk fel.

Galéria
Electronic Arts

A Fallen Orderhez hasonlóan a Survivor harcrendszere is elsősorban Cal fénykardjára támaszkodik, amivel átvághatjuk az ellenség védelmét, és addig háríthatjuk az ütéseiket, amíg az állóképességük el nem fogy, hogy aztán néhány szolid ütést mérhessünk rájuk. Persze főhősünknek is saját állóképesség-mérője van, amire figyelnünk kell, így a küzdelem legalább annyira az irányításról és a pontos időzítésről szól, mint a stratégiai agresszivitásról.

Mindezt hihetetlen hangi részletesség kíséri: a kivédett lövedékeknél, a fénykard zümmögésénél és az Erő energiájának sűrített áramlásánál a jellegzetes Star Wars-hangeffektek köszönnek vissza, aminek hála könnyedén át tudjuk adni magunkat a Jedi-lét felemelő izgalmának.

Bár BD-1, a hátunkon csüngő kis robot a legfőbb társunk (aki gyógyít és kinyitja az ajtókat), a történet bizonyos részein más karakterek is csatlakoznak hozzánk. A pisztolyokkal hadonászó Bode vagy a mágiát használó Merrin ugyan nem tesz hozzá semmi különösebben említésre méltót a harcélményhez, de a játék második felében, a keményebb harcok során szívesen látott segítséget jelentenek a ránk zúduló ellenfelekkel szemben, és az sem elhanyagolható, hogy a főhőssel közös leütéseik/kivégzéseik vizuálisan is pazar látvány nyújtanak.

Azzal együtt, hogy Cal idősebb és képzettebb lett, két új fénykardpozíciót is kap. Az egyik a Blaster, ami egy távolsági harcstílus, azaz elsősorban a pisztolyunkra fogunk szorítkozni, a fénykardunk inkább csak a fegyver energia-visszanyeréséhez, valamint a kivégzésekhez szükséges. A másik a Crossguard, ami a fénykard megjelenését illetően Kylo Ren megoldását idézi, érzetre pedig olyan, mintha a karakter egy kétkezes pallost lóbálna: a mozgás lassabb, mint a többi stílus esetében, cserében minden találat látványosan csökkenti az ellenfeleink életerőcsíkját.

Hősünkre egyszerre csak két fénykardpóz lehet „felszerelve”, ezek megváltoztatása egy meditációs kört igényel – magyarán fel kell keresnünk hozzá egy ellenőrzőpontot. Ez a korlátozás időnként frusztrálónak tűnhet, mivel a képességpontjainkat főleg arra a két stílusra költjük, amit végül a leggyakrabban használunk, ami elriaszt a kísérletezéstől, amire ráerősít az is, hogy ingyen csak egyszer nullázhatjuk le a képességfánkat. Ezt követően már minden alkalommal le kell mondanunk egy képességpontról. Bár kezdetben mindez zavaró volt, idővel azért elfogadtam, hogy a korlátozás arra kényszerít, alkalmazkodjak ahhoz, hova osztom be a képességpontjaimat, különösen a fénykardállások esetében. Minden stílusnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei, és végeredményben mi alakíthatjuk ki, hogyan harcol Cal.

Peremvidéki élet

Persze nem minden szól a harcról, a játék időt szakít a csendes pillanatokra is. Itt jön a képbe a Koboh bolygó, ami bázisként funkcionál, ahová gyakran visszatérhetünk. Az itteni kantina szép lassan megtelik olyan figurákkal, akiket a galaxisban tett utazásaink során mentettünk meg. Ezek közül néhányan árusként működnek, különböző kozmetikai cuccokat (új frizura, ruha, szakáll/bajusz) vagy opcionális fejlesztéseket kínálnak, mások zenével vagy egy tetőkerttel dobják fel a helyet. Lesznek továbbá olyanok is, akik új küldetéseket adnak, amikkel High Republic trezorok, fejvadász ellenfelek vagy további toborozható karakterek válnak elérhetővé számunkra.

Ezekkel a karakterekkel beszélgetni sokszor ugyan meglehetősen unalmas, de az így nyert képességek hasznosak, a kapott küldetések pedig gyakran igencsak szórakoztatóak. Az egyik nagy kedvencem például Caij Vanda: ő segít megtalálni a Haxion Brood fejvadászokat, akik még mindig neheztelnek hősünkre, miután megszökött a karmaikból a Fallen Orderben. Ezek a fejvadászok fürge harcosok, akik rakétahátizsákokkal, lőfegyverekkel, bevethető pajzsokkal és számos olyan kütyüvel rendelkeznek, amik ideálisak az Erő használói ellen. A felkutatásuk fantasztikusan feszült párbajokat eredményez, és a jutalmak, amiket itt szerezhetünk, a játék legjobbjai közé tartoznak. A küldetés végén pedig még egy igencsak nagy cameónak is örülhetünk.

Homok a gépezetben

A rengeteg remek élmény mellett bőven akadt rossz is, ugyanis a PC-s változattal töltött játékidőmet elég jelentős problémák kísérték. Bár a játék minden indításkor előtölti a shadereket (vagy ahogy a játék hívja: fájloptimalizálás), még így is előfordultak összeomlások, lassan betöltődő textúrák, és sokszor látványosan bezuhant a képfrissítés. A konzolos változatok esetében valamivel jobb a helyzet, de a válaszható vizuális és teljesítménymódok közül itt is inkább az utóbbit javasolt, bár a problémákat ez sem szünteti meg teljesen. A fejlesztők persze már jeleztek, hogy dolgoznak a javításokon, amiből az egyik már meg is érkezett: konzolokon és PC-n is érezhető a javulás, de a fenti problémákkal még ezt letöltve is érdemes számolni.

Az elfogadhatatlan teljesítmény ellenére jó hír, hogy még a problémákkal együtt is remek volt a játékkal töltött közel 35 óra, és már nekiálltam a New Game Plus módnak is, ami keményebb ellenfelekkel vár vissza egy újabb végigjátszásra. Összességében pedig elmondható, hogy a Respawn Entertainment megfontoltan elemezte, hogy a játékosok számára mi működött és mi nem a Fallen Orderben, a Jedi: Survivor ennek megfelelően pozitív evolúció az elődhöz képest.

Szavazz te is!
Minden idők legjobb Star Wars-játékai
Szavazz, hogy téged melyik Star Wars videójáték ragadott legjobban magával!

A Star Wars Jedi: Survivor április 28-án jelent meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X|S-re. Tesztünket a PC-s változat alapján készítettük.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik