Az 1899-ben alapított Miele presztízsmárka a háztartási gépek világában: a német termékek nem tartoznak a legolcsóbbak közé, cserébe a vásárló nagyjából biztos lehet benne, hogy minőséget kap a pénzéért. A gyártónál 50 ezer forintnál indulnak a klasszikus porszívók, a plafon pedig 280 ezernél található a moduláris vezeték nélküli modellekkel – én az utóbbiak közül nyúztam egyet, méghozzá a Triflex HX1 Pro variánst. A termékcsalád legjobban felszerelt tagja az alaptartozékok (fogantyú, motor és portartály, szívócső, elektromos kefefej) mellett fugatisztítót, szívóecsetet, kárpittisztító kefét, fali tartót, tápegységet, töltődokkolót és egy extra akkumulátort is kínál.
Utóbbival rögtön el is érkeztünk a porszívó egyik legjobb tulajdonságához, és ahhoz, miért ilyen magas az ára. Habár a vezeték nélküli modellek már nem számítanak nóvumnak a piacon, még a kifejezetten drága, több százezres megoldások esetében sem beszélhetünk őrületes hosszú üzemidőről. A szívóerővel már rég nincs gond, viszont legtöbbször csak a 200 ezer feletti eszközök képesek arra, hogy max fokozaton negyedóránál tovább bírják a munkát. Mindezt tetézi, hogy a legtöbb gép beépített aksival rendelkezik, tehát muszáj töltőre tenni a folytatás érdekében.
Ezt a zsákutcát kerüli el a Triflex: a 2500 milliamperórás Li-Ion telep egyetlen mozdulattal leszedhető a porszívóról, és a HX1 Pro mellé nemcsak extra akkumulátor jár, de dokkoló is, amibe azonnal behelyezhető a lemerült példány. Az pedig csak hab a tortán, hogy a két telep akár egyszerre is tölthető, hiszen kapunk egy tápegységet is, amivel a porszívóra felpattintott aksiba is visszapumpálható az energia. A Miele megoldása ráadásul üzemidő terén sem szégyenkezhet.
A marketing szerint a gép egy töltéssel akár 60 percig képes üzemelni, ami nem hazugság, csak az igazság nincs kibontva. Ez akkor állja meg a helyét, ha az elérhető háromból a legalacsonyabb fokozaton és nem az elektromos kefével porszívózunk. Maximumon, a motor pörgette kefével és LED fénnyel szerelt fejet használva 24 percet tudtam kisajtolni az akkumulátorokból, ami kifejezetten jó eredmény – főleg a szívóerő fényében. Az extra aksinak hála ez az idő ugyanakkor duplázható, és ezért kell komoly extrát fizetni. A második telep (és a dokkoló) jócskán megdobják a készülék árát, viszont azzal is érdemes tisztában lenni, hogy ha ezekre nincs szükség, mert az egész lakás kitakarítható 20 perc alatt, akkor választható 80 ezerrel olcsóbb variáns is.
Mikor nem gond, ha nagyot szívunk
Sokan idegenkednek a vezeték nélküli porszívóktól, mert úgy gondolják, ezen modellek szívóereje nem ér a kábeles megoldások nyomába. A felső kategóriában ez régen nem igaz (az olcsóbbaknál azért előfordul), sőt a komolyabb típusok messze túlszárnyalják a 20–30 ezres gépek teljesítményét. A Triflex HX1 Pro szívóereje például meghaladja a 6000 Pascalt, ami bőven kétszerese az átlagnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a porszívó már első fokozaton felszed szinte mindent a padlóról: nemcsak az alap koszt (por, hajszálak stb.), de esetemben a macska által kikapart alomdarabokkal és a szétszórt, nagy szemű száraztáppal is könnyedén megbirkózott.
Ezen előbb végigszaladtam a jóval szerényebb teljesítményű saját masinámmal, majd maxra kapcsoltam a Triflexet, és azzal is mentem egy kört. A végeredmény letaglózott: a portartály félig megtelt a szőnyegbe ragadt macskaszőrrel és egyéb finomabb szennyeződésekkel. Ez viszont nem csupán a szívóerő érdeme, nagy szerepe volt benne a motoros forgókefének is: a pörgő sörték rendesen felborzolták a szálakat, ennek hála jóval több kosz kerülhetett be a légáramba.
A portartály 500 milliliteres, és ez a porszívó egyetlen olyan része, amin még dolgozhattak volna a mérnökök. Az űrtartalommal alapvetően nincs gond (bár lehetett volna nagyobb), egy 40–50 négyzetméteres lakás kitakarítására bőven elég, viszont más, drágább modellekkel ellentétben csak egy kamrája van, tehát a kosz ugyanott gyűlik fel, ahol a szűrők vannak.
Ez annyiból szerencsétlen, hogy a tároló hiába egyszerűen levehető és nyitható, a felhalmozódó piszok hajlamos beragadni. Ilyenkor kézzel vagy valamilyen segédeszközzel kell megoldani, hogy minden a kukában landoljon. Jó hír ugyanakkor, hogy a kosz három védelmi vonalon halad át: van elő-, finompor- és motorvédő szűrő, a középső ráadásul HEPA Lifetime típusú, ami főleg az allergiásoknak jó hír. Bónusz továbbá, hogy a szűrők egyszerűen kiszedhetők a tartályból, és külön-külön megszabadíthatók a felgyülemlett finomabb szennyeződésektől.
Digitális kijelző nincs, az akkumulátor töltöttségét három fénycsík jelzi a motor alatt, az elektromos fejről ugyanakkor nem maradtak le a LED-ek. A közhiedelemmel ellentétben ez nem (csak) arra jó, hogy a kanapé és az ágy alatt is lássuk a porhelyzetet. A súrlófény egy napfényes szobában is csodálatosan megmutatja, mennyi kosz van a padlón.
Sokkal több, mint gondolnánk: nálam a tisztának tűnő laminált padlón mindig azonnal feltűntek a szabad szemmel láthatatlan szöszök és összegyűlő porcsomók. Az első pár alkalommal ez egész sokkoló tud lenni, sokkal gyakoribb porszívózásra ösztönzi az embert, hosszú távon pedig segít, hogy már takarítás közben látható legyen a végzett munka eredményessége.
A név kötelez
A Miele porszívója persze nem csak abban jár élen, hogy sokáig bírja szuflával és átlagon felüli a teljesítménye. A nálam járt készülék színre ugyan nem túl izgalmas, az anyaghasználat viszont abszolút prémium kategória, és ha valakinek fontos a látvány, akár vörös vagy hófehér színben is talál magának Triflex modellt. És érdemes picit ízlelgetni a márkanevet, hiszen a németek nem véletlenül álltak elő vele. Fentebb már említettem, hogy moduláris porszívóról van szó, és a tri esetünkben azt jelzi, hogy az eszköz három eltérő módon pattintható össze:
- A motor lehet közvetlenül a tisztítófejek felett: a súly jelentős része ilyenkor a földhöz közel található, így hosszabb porszívózás során sem megerőltető a gép használata.
- A motor kerülhet a markolat alá is: ez akkor jön jól, ha szekrények tetejét porszívózzuk, esetleg pókhálókra vadászunk. Ilyenkor a kezünknél van a súlypont, tehát sokkal egyszerűbb a felszereléstől függően 2,1–3,7 kg között mozgó gépet emelgetni.
- A gép átalakítható kézi porszívóvá is, így kényelmesen takaríthatók a különböző kárpitok vagy akár egy autó szűk terei is.
Nem véletlen továbbá a névben szereplő flex sem, ami a gép flexibilitására utal. A fej jól mozgatható, így a nagyobb mérete ellenére szépen benavigálható szűkebb helyekre is, de ennél is jobb, hogy az egész géptest forgatható. Ez akkor jött jól, mikor az ágy alatt porszívóztam: mivel a motor minden esetben lefelé néz, a cső alapjáraton nem fektethető a padlóra, ami sokszor meggátolta, hogy a fejet egészen a falig toljam. Igen ám, de a rugalmasságnak hála a géptest elforgatható akár 90 fokkal, így máris elhárult a probléma. Szintén hatalmas (és kifejezetten ritka) előny, hogy amennyiben a motort közvetlenül a nagy motoros kefe fölé helyezzük, akkor a porszívó „megáll a saját lábán”. A motort és a csövet csak függőleges állapotba kell tolni, így bepattan a fejbe, és már mehet is a sarokba, nem muszáj a falra rögzíteni a gép mellé járó dokkolót.
Ezért ennyi az annyi
A vezeték nélküli porszívók sosem olcsók, a jól használható alap modellek 70–80 ezer forintról indulnak, a bármikor felkapható, zsinórrángatás és konnektorkeresés nélküli kényelmet már itt is meg kell fizetni, viszont emellé legtöbbször a minimum jár mind az üzemidő, mind a szívóerő szempontjából. A Triflex HX1 Pro esetében nincs kompromisszum (talán csak a portartálynál): egy belépő modell minimum kétszeresét nyújtja mindkét területen, és emellé jön a modularitás praktikuma, illetve az összeszerelés és a használt anyagok minősége. Utóbbiak összehasonlíthatatlanok egy olcsóbb modellel, és itt nemcsak arra gondolok, hogy más fogni és kezelni, de arra is, hogy karbantartani és tisztítani is egyszerűbb. Nem kell aggódni, hogy egy év után nem forognak majd a fej kerekei a beragadt, kiszedhetetlen hajszálak miatt.
A 280 ezres ár elsőre persze abszolút elrettentő (helló áfa és 360-as euró), és ebben benne van a márka jól csengő értéke is, de a HX1 Pro esetében tényleg a porszívók Bentley-jét kapjuk a pénzünkért. Triflex akad kevesebbért is (öt eltérő modell van a piacon), bár 200 ezerért olcsónak ezek sem nevezhetők, cserébe viszont tényleg egyszerűbbé, kényelmesebbé és hatékonyabbá (sőt más élménnyé) teszik a takarítást, rendszeresen szőrt hullató kisállat mellett pedig a megváltást jelenthetik. Mindezek ellenére az ár még annak is erős lehet, aki megengedhet magának egy ilyen gépet, viszont ilyenkor például érdemes lehet elgondolkodni azon, hány évente veszünk megegyező értékű (vagy drágább) okostelefont, amit aztán fele annyi ideig sem használunk?
