Az általunk eddig kipróbált DJI (és más) drónok mindegyike RTF (Ready To Fly) modell volt, amik mellé járt egy kontrollert, és az ehhez csatlakoztatott mobil kijelzőjén keresztül láttuk a magasban lévő kamera képét, illetve így navigálhattunk a gépet. Ezzel szemben az FPV (First Person View) variánsok speciális szemüveget használnak: a kamera képe kitölti a látóteret, egészen egyedi élményt és precízebb irányítást biztosítva. Ez a megoldás (többek között) jól használható versenyzésre és elképesztő manőverek végrehajtására komolyabb sebesség mellett, és a profik maguk rakják össze a saját gépeiket, így érve el a lehető legjobb teljesítményt.
A kínai gyártó legújabb, frissen bejelentett eszköze, a DJI FPV lényegében ezt a két kategóriát ötvözi. Egyrészt megkapjuk az RTF típusok azon jellemzőjét, hogy a drón a csomagból kivéve szinte azonnal használható, nem kell szerelni, bármit beszerezni mellé, másrészt a hagyományos kontroller mellé alapból jár a fejünkre helyezhető kiegészítő, és a gép teljesítményben, továbbá a manőverezhetőséget illetően is többet tud, mint a cég hobbi célú és félprofi megoldásai.
DJI FPV hibrid drón
A DJI FPV külsőre nem hasonlít egyetlen aktuális modellre sem a gyártó kínálatából: a karok fixek, nem behajthatók, a géptest keskenyebb, mint bármelyik Mavic esetében, de jóval magasabb – elsőre kicsit furcsa a forma, de gyorsan megszerethető, és jól is áll a hibrid gépnek. A külső burkolat egy része átlátszó műanyag (ez cserélhető is), a korábbiaknál jóval méretesebb és súlyosabb (295 gramm), 2000 milliamperórás akkumulátort pedig hátra kell becsúsztatni – ez ideális körülmények között 20 percnyi repülést biztosít. A gép súlya nagyjából 795 gramm, ami nem kevés, de ettől függetlenül a fürgeségre nem lehet panasz: a gyártó szerint Manual (M) módban 2 másodperc alatt gyorsul fel százra, a sebessége pedig elérheti a 140 km/h-t is.
Ez mondjuk elég vad és veszélyes teljesítmény, így ezt a módot tényleg csak profiknak, megfelelő körülmények között érdemes kipróbálni, de ettől függetlenül nemcsak nekik lehet érdekes játékszer a DJI FPV, hiszen a Manual mellett kapunk Sport (S) és Normal (N) módokat is. Utóbbi esetben a gép úgy viselkedik, mint a DJI hagyományos hobbigépei: stabilan lebeg, könnyedén irányítható, a maximum sebessége 50 km/h és működnek a jól ismert védelmi funkciók – tehát az elülső és alsó dupla szenzorok érzékelik az akadályokat, lelassítják/megállítják a gépet, elkerülhetők a balesetek. Kezdőknek ennél feljebb nem érdemes kapcsolni.
Sport módban már 97 km/h végsebességet ígér a gyártó, a géppel itt már sokkal szabadabban lehet manőverezni, de még működik a védelem egy része. Manualra kapcsolva pedig megkapjuk a maximális teljesítményt, lehet száguldozni, trükközni, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a biztonsági lehetőségek és a különböző szoftveres rásegítések itt már ki vannak kapcsolva (a stabil lebegés is), így ez a mód tényleg csakis azoknak javasolt, akik elegendő tapasztalattal rendelkeznek nemcsak az irányítást, de az FPV nézetet illetően is.
A MyActionCam.hu jóvoltából az FPV-t már a hivatalos bejelentés előtt lehetőségünk adódott kipróbálni, méghozzá a Hungaroringen, ahol kedvünkre száguldozhattunk az új drónnal. Normal módban az eszköz tényleg úgy viselkedik, mint bármelyik hobbidrón (leszámítva a szemüveget), Sportra kapcsolva viszont már ízelítőt kaptunk abból, hogy miért más móka ez, mint a hagyományos modellek reptetése. Megkapjuk a rendes sebességérzetet, a kamera sokkal jobban visszaadja a gép mozgását és a manővereket, továbbá a fordulókat is élmény így átélni.
A DJI által ígért közel 100 km/h-s sebességet ugyan nem értük el, 70 volt a maximum, de egy szoftverfrissítést követően simán elképzelhető, hogy meglesz az ígért tempó. A (nálunk jóval) profibb kezelőket igénylő Manul módban szintén ez volt a helyzet: 120 km/h volt a plafon, amit a tesztgép elért, ez elég őrült sebesség, 50 km/h-val több, mint amire a Mavic 2 Pro képes, de
A gép kontrollerén helyet kapott egy vészfék gomb, amit megnyomva a drón megáll és lebegni kezd, illetve innen sem maradt ki az automatikus hazatérés (ez alacsony akkumulátortöltöttség mellett automatikusan bekapcsol), továbbá a kapcsolódó DJI Fly applikációban helyet kapott a find my drone funkció is, ami egy térképpel segít megtalálni az eszközt, amennyiben elveszítenénk vele a kapcsolatot és nem térne vissza hozzánk magától.
A DJI FPV Goggles V2 kiegészítő súlya 420 gramm, egy állítható szíjjal rögzíthető a szemünk elé, a párnázott belső rész egészen kényelmes viseletet biztosít, belül pedig kettő darab két hüvelykes lencse biztosít 810p felbontású képet, méghozzá 144 Hz-es képfrissítéssel. Az OcuSync 3.0 technológiának hála a szemüveg és a kontroller hatótávja ideális körülmények között 10 km (CE régióban ugye maximum 6 km), és az eszköz képes akár 120 fps-sel közvetíteni a kamera képét a szemünk elé, méghozzá 28 milliszekundum késleltetéssel.
A szemüveg egyetlen furcsasága, hogy az aksi külső, nem helyezhető be a burkolatba, egy kábellel kell az eszközhöz csatlakoztatni, ami kissé idétlen megoldás. Szerencsére a rendelkezésünkre álló vezeték nagyjából nyolcvan centis, így a „köldökzsinóron” lógó telep akár zsebre is vágható, és összeségében elmondható, hogy a kábel semmilyen módon nem befolyásolja a reptetést.
Van képe hozzá
A DJI FPV előnyei közé tartozik továbbá, hogy a gyártó elég korrekt kamerával szerelte fel a drónt: az egytengelyes stabilizátorra helyezve egy 1/2,3 hüvelykes, 12 megapixeles (f/2.86) CMOS szenzort kapunk, amivel maximum 3840 x 2160 pixeles képek készíthetők, videóból pedig adott a 4K/60 fps és a 120 Mbps bitráta, Full HD-ban pedig akár 120 képkocka per másodperc is választható (akár négyszeres lassítás mellett). A drónba és a szemüvegbe egyaránt helyezhető SD-kártya (utóbbi az élőképet rögzíti), és a kamera rendelkezik elektronikus képstabilizálással is, tehát még a rázósabb manőverek sem lesznek élvezhetetlenek a drónnal rögzített felvételeinken.
A reptetéshez nem szükséges a DJI Fly applikáció, de egy kábellel a telefon ráköthető a szemüvegre, és a képernyőn élőben követhető, hogy mit lát a drón és a pilóta. A(z egyelőre csak iOS-re elérhető) DJI Virtual Flight alkalmazás pedig egy szimulátor, amivel elsajátíthatók a biztonságos repüléshez szükséges alapok, illetve van oktatómód is, ahol a beállítások ismertetése mellett a repüléssel kapcsolatban is számos hasznos dolgot meg lehet tanulni.
A drón ára 1349 euró (tehát nagyjából félmillió forint), és ezért a pénzért megkapjuk a gépet (egy aksival), a korábbiakhoz hasonló, de másfajta antennával szerelt kontrollert, a továbbfejlesztett szemüveget (szintén egy aksival), egy töltőt, illetve az olyan kiegészítőket, mint a különböző kábelek, a pót propellerek, a pót analóg karok és egy cserélhető burkolatelem. Emellé külön is vásárolhatók extrák, amik közül a legérdekesebb a Motion Controller: egykezes kiegészítőről van szó, amivel – a nevének megfelelően – pusztán mozdulatokkal is irányítható a drón.
A kínai gyártó új modellje bár kezdők számára is használható a felhasználóbarát rendszernek, a könnyű kezelhetőségnek és a védelmi funkcióknak hála, de ettől még inkább azoknak ajánlható, akik már otthonosan mozognak a drónok világában. Emellett arról sem szabad elfeledkezni, hogy ezt a gépet egy másik ember társaságában biztonságos használni, és észben kell tartani az idén februártól érvényes új törvényeket is. Ha valaki nincs képben, érdemes alaposan megismerni az aktuális jogszabályokat, mielőtt akár egyetlen fillért költene egy ilyen repülő szerkezetre.
