Több irányból lehetne kezdeni az Zephyrus G14 tesztünket. Egyrészt az AMD szépen utolérte, és sok szempontból le is körözte az Intelt, az asztali gépek után immár a laptopok piacán is. Másrészt, maradva az AMD-nél, ha már képes ütős processzorokat gyártani, akkor miért nincs hasonlóan király Radeon videókártya, például ebbe a gépbe, és akkor a gyártóknak nem kellene a konkurens Nvidiához fordulni.
Lehetne továbbá vitatkozni arról, hogy 14 hüvelykes képernyőn mennyire lehet jól játszani, vagy jöhetne az „ennyi pénzből asztali erőmű is kijön” című klasszikus, de ehelyett inkább nézzük meg részletesen, hogy mit tud az Asus egyik legújabb gamer laptopja. Elöljáróban legyen elég annyi: a G14 nem okoz csalódást.
Asus ROG Zephyrus G14
Kezdjük rögtön a mérettel. Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy a gamer laptopok nem feltétlenül vastag, négy kilós monstrumok, ami annak köszönhető, hogy ma már kisebb házakba is építhető normális hűtés a relatíve nagy erő mellé. Véleményünk szerint, ha naponta hurcolt laptopról van szó, akkor a 13/14 hüvelyk a legjobb méret. Ilyen szempontból a G14 is könnyedén szállítható darab (32,4×22,2×1,99 cm), főleg azért, mert a mérnököknek a súlyt is sikerült 1,7 kilón tartaniuk, így a hátunkat sem húzza a gép. Csak az összehasonlítás kedvéért: egy 13-as Macbook Pro 1,4 kiló, de ott nincs dedikált videókártya, se 8 magos processzor, cserébe vékonyabb fémházat kapunk, szemben az itteni műanyaggal.
Az anyaghasználatra ugyanakkor nem lehet panasz, jó minőségű a burkolat, a gép nem recseg-ropog, ha kézbe vesszük. Külön figyelmet érdemel a fedlap, hiszen a laptopból kérhető olyan verzió, aminek ezen része tartalmazza az úgynevezett AniMe Matrix kijelzőt: ez esetben a lyukacsos minta alatt fehér LED-ek találhatók, amikkel mindenféle minták és feliratok rajzolhatók ki a fedélre.
Ezek lehetnek általunk beállított animációk, szövegek, de a LED-ek mutathatják az akkumulátor állapotát, vagy villoghatnak a lejátszott zenéhez igazodva. Hogy ennek mennyi értelme van, főleg úgy, hogy bekapcsolva a tulajdonos nem is látja a fényjátékot, csak a körülöttünk ülők? Nem sok, viszont jól néz ki, és más laptopoknál egyelőre nem találkozhatunk ilyen megoldással, szóval még egyedi is.
A laptop felső és oldalsó élein, illetve az alján viszonylag nagy légkiömlő nyílásokat találunk, bal oldalon ezeket egészíti ki a hálózati csatlakozó, egy HDMI, egy USB-C és a fejhallgató bemenet, a jobb oldalon pedig két sima USB-A és egy USB-C port található. Sajnos egyik USB-C sem kapott Thunderbolt-3 kiegészítést, lévén az olyan Intel technológia, ami egy plusz vezérlőt igényelne.
A power delivery funkciónak köszönhetően a bal oldali USB-C töltésre is alkalmas, ha éppen van kéznél egy minimum 60 wattos, kompatibilis adapterünk, de érdemes felkészülni arra, hogy ilyen esetben előfordulhat: aktív terhelés (mondjuk játék) mellett nem tölt, hanem merül a gép. A csomagban található hagyományos, 150 wattos tápot használva persze nem lesz ilyen probléma. Fontos továbbá, hogy már itt sincs Ethernet csatlakozó, cserébe viszont megkapjuk legújabb WiFi 6 szabványt.
Kijelzőből háromféle választható. Nálunk a 2560×1440 pixeles, 60 Hz-es panel járt, és ebben a méretben, ennél nagyobb felbontásnak nem is nagyon van értelme. Aki viszont gyorsabb képfrissítésre vágyik, az választhat 120 Hz-es Full HD panelt, illetve költségcsökkentő opciónak adott ugyanebből a 60 Hz-es változat. Aki „versenyszerűen” használná a gépet, annak érdemes elgondolkodni a gyorsabb panelen, de amúgy a valamivel nagyobb felbontás/kicsit lassabb frissítés az arany középút.
A kijelző dizájnosan vékony káváján nincs webkamera, ami ezekben a home office-os időkben fájó pont lehet, és a dobozban sincs USB-s pótlék, mint a korábbi nagytestvéreknél. Billentyűzetből egy amerikai kiosztású típust kaptunk (a boltokba viszont normális magyar kerül), a gépelés kifejezetten kényelmesnek bizonyult, és az Asustól meglepő módon a klaviatúra háttérvilágítása nem RGB, csupán egyszínű. A szokásos felhozatal mellett találunk itt két hangerőszabályzót, egy némítót és a ROG Crate vezérlőpultot elővarázsoló gombot, ezen felül az F1–12 billentyűkkel érhetők még el extra funkciók. A bekapcsoló gomb ránézésre ugyan semmi extra, de a gyártó egy ujjlenyomat-olvasót azért elrejtett benne.
Játékra fel!
A nálunk járt tesztalany egy 8 magos, 16 szálon számoló Ryzen 4800Hs processzorral, egy Nvidia RTX 2060 videókártyával, 16 GB RAM-mal és 1 TB villámgyors NVMe SSD-vel érkezett. A gép rendelhető a valamivel gyorsabb 4900-as CPU-val is, illetve a gyengébb 1660 Ti VGA-val. Általánosságban elmondható, hogy a processzorból nincs szükség a gyorsabbra, a videókártyát illetően viszont érdemes megnézni, hogy milyen a gépigénye azoknak a játékoknak, amiket futtatni szeretnénk.
Sőt, a gép akkor sem hagyja cserben a tulajdonosát, ha vágásról vagy képszerkesztésről van szó. Az olyan e-sport játékok, mint az Apex Legends és Valorant bőven 100 fps felett futottak. A Red Dead Redemption 2, és olyan korábbi játékok, mint a Gears 5 vagy a Forza Horizon 4 pedig 50–70 fps környékén teljesítettek 1440p felbontásnál, de ha valamiért ez nem lenne elég, akkor még mindig átállíható 1080p-re a kijelző.
Az egyetlen játék, amivel meg tudtuk fektetni a laptopot, a Microsoft Flight Simulator idei kiadása volt: mindent maximumra tolva legjobb esetben a 30 fps-t karcoltuk alulról, de általában közelebb voltunk a 20-hoz. Ettől a program persze még játszható volt, és a tesztünkből is kiderült, hogy gépgyilkos címről van szó. Végezetül a nyers adatok kedvelőinek szokás szerint álljon itt, hogy a Cinebench R20-ban 3500 pont körül, a Geekbench multicore tesztben pedig 6500 pont körül teljesített a gép.
Ha nincs töltőn a laptop, akkor nem kapjuk meg a maximum teljesítményt, a teljes erő kihasználásához muszáj konnektor közelében maradni. Viszont pusztán az aksiról üzemeltetve, videókat nézve, vagy netezve 7–8 órát simán kibír a masina, ami azért még mindig nem rossz teljesítmény.
Fotó: a szerző felvétele
És összességében is elmondható, hogy nem nagyon találtunk hibát az aktuális Asus ROG Zephyrus G14-ben. Kiváló méret, remek teljesítmény, persze ehhez illő áron. A csúcsmodell 780 ezer környékén vihető haza, a nálunk járt változatért is bőven félmillió feletti összeget kérnek, de akadnak azért olyan variánsok is, amikhez már 430 ezer környékén hozzá lehet jutni. A skála tehát elég széles, és aki könnyen hordozható mobil erőgépet keres, az itt megtalálhatja a számításait. Személyes tapasztalat: azért az InterCityn, ahol volt konnektor, elég menő volt hazafelé ultra beállítások mellett játszani.
