Tech

Az emberek negyede fantáziál virtuális asszisztenseiről

Spike Jonze 2013-ban korrekt és igen családbarát módon árnyalta körbe azt, hogy miként bondolhatunk virtuális asszisztenseinkkel. A valóság ennél jóval hússzínűbb-szagúbb.

Érthetően hosszan vezeti fel a témát a brit Mindshare és a J. Walter Thomson Innovation Group Speakeasy c. felmérése, amely a hangirányítás technológiájáról és az azzal kapcsolatban kialakult szokásokról szól: az egyik legérdekesebb fejezet pedig pont az, ahol a felhasználók és az asszisztensek kapcsolatáról, illetve az abban megjelenő bizalomról, ill. intimitásról esik szó.

A megkérdezett felhasználók 60%-a nyilatkozott úgy, hogy ha a hangalapú asszisztensek képesek lennének megérteni őket és úgy tudnának válaszolni, mint ahogy egy ember szokott, állandóan őket használnák; illetve, 32%-uk várja izgatottan azt a jövőt, amelyben a virtuális asszisztensek  már preaktívan reagálnak: fel vannak arra készülve, hogy miket fogunk kérdezni vagy kérni, sőt, már előzetes lépéseket is tettek azért, hogy jobban érezzük magunkat.

Az ilyen jellegű kapcsolatok kialakulásakor, illetve elmélyülésekor pedig elkerülhetetlen a bizalom megjelenése és megtartása. Ami már önmagában is egy aggasztó mondat, ugyanis egy asszisztens esetében elkerülhetetlen az, hogy privát adatainkhoz hozzáférhessen és minél több adatunk van náluk, annál erősebb a visszaélés esélye is. A kutatás arra is rámutat, hogy a hangalapú asszisztensek felé mutatott érzelmi kötődés jóval kisebb, mint egy élő ember vagy akár egy szövegalapú vagy érinthető interfész felé – köszönhető ez az Alexák, Sirik és Cortanák igencsak kőbaltával megformált személyiségének.

Ugyanakkor az ilyen kezdetleges személyiségek és a szervilitás tökéletesen elég ahhoz, hogy az emberek azt képzeljenek az asszisztensekre (vagy azok mellé), amit csak akarnak, így nem is csoda, hogy a felhasználók 37%-a azt nyilatkozta, hogy annyira szeretik asszisztenseiket, hogy azt szeretnék, ha élő emberek lennének, 25%-a pedig azt, hogy szexuális fantáziáik vannak velük kapcsolatban.

Mindez, valljuk be, egyáltalán nem meglepő – aki már használt chatbotot életében, az tudja, hogy átlag tíz perc alatt fordulunk át általában lakossági vulgárba, a gyakorlat pedig rá is bólint erre. A Telegraph még tavaly októberben számolt be a Robin Labs eredményeiről, amelyből kiderült hogy a cég virtuális asszisztense napi 300 beszélgetést folytatott le, „főként tinédzserekkel és párkapcsolatban nem lévő kamionosokkal”. Ennek fő oka az unalom és a magányosság, de ez társadalmi szimptóma is egyben – tette hozzá a nyilatkozó Ilya Eckstein, de itt az vesse a tinédzserekre és a kamionosokra a követ, aki még nem ment fel a Tinderre ezen két fő ok miatt. Főként, hogy a Microsoft Cortana néven futó virtuális asszisztense a tesztek korai fázisában nagy százalékban szexuális életéről kapott kérdéseket. (Ha ez nem az alsó hangon is félrészeg jövő, semmi sem az.)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik