Nem mennek túl jól a dolgok Afganisztánban. Valamikor 2001 végén, 2002 elején a Bush-kormányzat kivette prioritásai közül az ország stabilizációját és újjáépítését, s inkább az iraki rezsim megdöntését tűzte ki célul.
Hetilap: Nézőpont
Két nagy eszmei hagyománya van a baloldali politikának: az egyik a modernizáció, a másik a szolidaritás.
Komoly dilemma elé került a Magyar Nemzeti Bank a meglóduló élelmiszerárak miatt, azaz jegybankárnak lenni – ami napjainkban a nagyvilágban sem egyszerű dolog – idehaza most különösen felelősségteljes feladat.
Szerencsen a 37-es út mentén, a benzinkutak és az egykori szovjet laktanya között, két terméskővel borított betonoszlop mered az ég felé; tövében csinos tábla jelzi, hogy a projektet az EU finanszírozta.
Ki tagadná, hogy lelkünk mélyén mindannyiunkban ott lapul az agresszivitásra való hajlam? Különösen feszítheti az indulat az erőtől duzzadó, az idősebbek által vezetett társadalomba nehezen beilleszkedő fiatalságot.
Néhány évtizede itthon is nagy sikert aratott a mozikban a Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! című, önironikus vígjáték. Ennek „mintájára” jutott eszembe az a rendszerváltozás óta játszódó, folytatásos, de soha el nem készített film, amelynek az lehetne a címe: Csak semmi változást kérem, magyarok vagyunk!
Leprás, ne fogd meg! - kiáltottak rá még harmadikban a gyerekek a lányomra, amikor arrébb akarta tenni az újonnan jött roma kislány táskáját. A hangadók a szünetben szétfocizták a jövevény játékkutyáját, és kihegyezett ceruzát nyomtak a karjába.
Nem az a kérdés, van-e Zuschlag-ügy - merthogy van -, hanem az, hogy a fiatal szocialista politikus nevével fémjelzett botrányból lesz-e olyan, éveken át tartó és egy egész kormányzati ciklus hangulatát befolyásoló téma, mint amilyen a Tocsik-ügy volt.
Nem könnyű feladat egy ilyen évfordulóhoz érve számot vetni, értékelni, visszatekinteni. Sokat gondolkodtam azon, miről beszéljek a Figyelő elmúlt 50 évének ünneplésére rendezett konferencián.
Újra világhatalmi szerepre tör Oroszország, s evégből erejét fitogtatja. A moszkvai külpolitika változására utaló jelek egyre sokasodnak azóta, hogy Vlagyimir Putyin a februári müncheni biztonsági konferencián elmondta konfrontatív beszédét.
Hatvanból egy. Az Országos Választási Bizottság néhány héttel ezelőtti ülésén a beérkezett népszavazási beadványok közül 59-et elutasított, egyet viszont átengedett.
Azokban a társadalmakban, amelyek elsősorban bevándorlókból és azok leszármazottaiból állnak - mint például az Egyesült Államok -, az osztályhelyzetnél általában fontosabb politikai szerepet tölt be a kulturális identitás.
Keserűen szembesülhet Magyarország a 2007-es első negyedévi közép- és kelet-európai növekedési adatokkal. Miközben nálunk a GDP bővülése nem érte el a 3 százalékot sem, addig Szlovéniától Bulgáriáig az összes többi egykori rendszerváltó új uniós tagállamban legalább 6 (átlagosan közel 7 százalék) volt a gazdasági növekedés.
Életkép az egyik francia tévécsatorna híradójából: Nicolas Sarkozy egy napja. A májusban megválasztott államfő kora hajnaltól késő estig folyamatosan tárgyal, beszédet mond, egyeztet, utazik, levált és kinevez. Hódol legfőbb szenvedélyének - dönt.
Tescós nejlonzacskóba rakta, majd a zacskót az anyósülésre, végül a Thököly út felé távozott Kádár János koponyájával néhány hete a sírrabló. Igazán senki sem gondolta tovább a dolgot a napi politikai ide-oda szólongatásokon innen és egy-két réteglap publicisztikai rovatán túl.
Lassan a hitviták szintjére csúsznak az egészségügy reformjának kérdései. Vannak, akik nem hiszik el, hogy az állami gondoskodás fenntartásával lehet finanszírozható és hatékony egészségügyi rendszert kiépíteni.
Mik voltak valaha a jellemzői egy szocialista nagyvállalatnak? Kapun belüli munkanélküliség, laza elszámolások, átláthatatlan gazdálkodás, párhuzamos munkakörök, felelősség-áthárítás, a teljesítményértékelés és visszacsatolás hiánya, a költségvetés rendszeres túllépése, majd annak felsőbb politikai kapcsolatok révén történő „kipótlása”. Egyszerre pazarlás és hiány.
Jókora izgalmak árán ugyan, de az Európai Unió megúszta a katasztrófát. Csak egy hajszálon múlott. Az állam- és kormányfők júniusi csúcstalálkozóján együttes erővel sikerült elkerülni a válságot, amely évekre nyíltan megosztotta és globális nevetség tárgyává tette volna az EU-t.
Egyre elterjedtebbé vált a magyar gazdaság elemzői között az év folyamán az a várakozás, hogy a jegybank erőteljes kamatcsökkentésbe kezd, s ez csak idő kérdése. Igaz, ha a konvergenciaprogram számait készpénznek vesszük - és mint tudjuk, jelentéseiben a Magyar Nemzeti Bank éppen ezt teszi -, ez a legvalószínűbb forgatókönyv.
Európa ma ellentmondásos képet mutat. Egyfelől a béke, a demokrácia és a jogállamiság földje. S persze a prosperitásé is, hiszen versenyképes gazdasággal, erős fizetőeszközzel, alacsony inflációval és világviszonylatban a legmagasabbak közé tartozó életszínvonallal büszkélkedhet.
Országszerte érdeklődést keltett egy baráti társaságnak Magyarország polgáraihoz intézett „Szeressük Magyarországot!” című felhívása. A legutolsó hír szerint a felszólításra már több tízezer levelezőlap érkezett a szervezőkhöz.
Neoliberális politikát folytat a Gyurcsány-kormány -ez a mítosz terjed a hazai politikai élet mindkét oldalán. Az egy évvel ezelőtt elindított és döcögősen haladó modernizációs programot szokták ekként bélyegezni főleg az ellenzéki Fidesz, de - a koalíció népszerűségvesztése miatt egyre többször - a szocialista párt és a baloldali értelmiség egyes köreiben is.
E hasábokon lapjuk rovatvezetője, az általam is tisztelt Vrannai Katalin tollából pár hete az alábbiak jelentek meg: „Miért nem kívánatos a magánszférában sikeres menedzserek számára az állami szektor?
Rájöttem, hogy miben a legjobb Kelet-Európa! Meg is mondom: a politikomániában. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy a világon más is létezik, mint hatalmi struktúra, harc, kampf, permanens forradalom, reform, pluralizmus, polgárság, békés többség, új többség, vagy csak szimplán többség (bolsevizmus), karvalytőke, liberális gazdaság, piros-fehér csík, piros-fehér-zöld csík, népies, urbánus, kitelepítés, betelepítés, összefogás, kifogás. Súlyos
