Az unió hajója két éve feneklett meg, amikor a franciák és a hollandok nemet mondtak a közös alkotmányra. A most elért megállapodással végre elhagyhatja a zátonyt.
Bár az új szerződést kidolgozni hivatott kormányközi konferencia összehívása kisebb eredmény az alkotmánynál, a majdani dokumentum jócskán túlmutat majd a jelenleg érvényes nizzai szerződésen. Angela Merkel német kancellár büszke lehet arra, amit elért. Azon a péntek éjszakán nagyon lényeges és nagyon kemény döntések születtek Brüsszelben. Ha az új szerződés elkészül, végre megvalósulnak a nélkülözhetetlen intézményi reformok, és a döntéshozatalban bevezetik a kettős többség elvét. 
HÚSZ ÉV. Az új szerződés várhatóan 2009-től lép érvénybe. Húsz év kell tehát ahhoz, hogy Európa megváltozzon, ami minden, csak nem biztató. Ráadásul az egyezségért nagy árat kellett fizetni. A majdani új szerződés nem lesz egyszerűbb és átláthatóbb az elvetett alkotmánynál, éppen ellenkezőleg. Emellett a csúcstalálkozón és a megelőző hetekben folytatott birkózás bizonyosan nem növelte az EU népszerűségét polgárai körében. Néhány következményt már most előre lehet látni.
Először: a brüsszeli alkudozás vagy két évtizedre megszilárdítja a kétsebességes Európa modelljét. A magukat megmakacsoló tagállamok pürrhoszi győzelmet arattak. Hamar világossá fog válni számukra, hogy még ha az EU új intézményi keretet kap is, a nagyobb integrációs tempót diktáló országok maguk között fogják eldönteni, milyen tartalommal töltsék ki azt a konkrét megállapodások szintjén. Ennek egyik eszköze lesz a szorosabb együttműködés ezen országok és az eurózóna között. Másodszor: megmutatkozott, hogy a kibővített EU-ban még a korábbinál is nagyobb szükség van a francia-német összefogásra. A két ország között vannak ugyan nézetkülönbségek – sőt, azok valószínűleg erősödni is fognak -, szövetségüknek azonban nincs alternatívája.
Harmadszor: Nagy-Britannia megint gyengítette pozícióját az EU-n belül. Kimaradásos politikája miatt az EU „szélére” szorul, ami tovább fogja csökkenteni jelentőségét mind Európában, mind a világban. Az európai középhatalmak kivétel nélkül veszítenek politikai és gazdasági jelentőségükből az Egyesült Államokhoz és a felemelkedőben lévő ázsiai óriásokhoz képest. Ezt csak egy erős EU tudja ellensúlyozni.
Negyedszer: Lengyelországnak el kell döntenie, hogy milyen szerepet akar játszani az unión belül. Létfontosságú érdekei, geopolitikai helyzete és történelme mind azt kívánnák, hogy a lehető legtöbbet tegye az erős EU-ért. Ám a varsói nacionalista kormány inkább önmaga elszigetelése felé tendál.
LENGYEL KÉRDÉS. Nos, a lengyeleknek fel kellene tenniük maguknak azt a kérdést, hogy Oroszország, amelytől hagyományosan félnek, miként reagált volna, ha kormányuk beváltja fenyegetését, és tényleg megvétózza a brüsszeli megállapodást. A válasz világos: az oroszok kezüket dörzsölték volna örömükben, s titokban hálát adtak volna a Lengyelországot irányító Kaczynski-ikreknek. Ukrajnának ugyanakkor, amelynek Varsó mintha a szószólója lenne az EU-ban, komoly nehézségeket okozott volna a lengyel vétó. Hírek szerint Viktor Juscsenko ukrán államfő több telefonbeszélgetésben is igyekezett világossá tenni ezt a lengyel vezetők számára.
A német-lengyel kapcsolatok megromlása túlmutat a két kormány közti ütésváltásokon, és kihat mind a német, mind a lengyel társadalomra. A károkat nem lesz könnyű helyrehozni, pedig az EU számára az egyik fő kihívást jelentő konzisztens Oroszország-politika kialakítása csak Lengyelország és Németország szoros együttműködése esetén lehetséges.
Ünnepelni még korai volna. Erre majd csak az új szerződés ratifikációja után lesz ok. Ám ha a Brüsszelben elért kompromisszum a körülmények miatt némi keserű szájízt hagy is maga után, azt senki sem vitathatja, hogy két hete az EU döntő lépést tett a helyes irányba.
© Project Syndicate/Institute of Human Sciences, 2007. A szerző Németország volt külügyminisztere és alkancellárja, a német zöld párt, a Bündnis 90/Die Grünen egyik vezetője
