Az első MSZP-SZDSZ-koalíció ugyan nem ebbe a botrányba bukott bele, de a jól felépített ügy komolyan rombolta a Horn Gyula által vezetett kormány hitelességét, amivel szemben az új korszak víziójával fellépő Fidesznek könnyebb volt választást nyernie.
KÖZÉPPONTBAN A PÁRTFINANSZÍROZÁS. A Zuschlag-ügy is jól felépített politikai botrány, amelynek középpontjában az ifjúsági politikai szervezetek és általában a politika finanszírozása, pontosabban ennek megoldatlansága áll. A politika magára hagyta saját utánpótlását, a pártok mellett tevékenykedő ifjúsági szervezetek pedig úgy szervezik az utánpótlást, ahogy tudják. Ebből a szempontból mindegy is, lezajlott-e közpénzen a fiatalok pártbulija, vagy sem. Miközben a Zuschlag-ügyben eddig körülbelül 50 millió forintról van szó, nyílt titok, hogy a pártok a többszörösét költik el egy-egy kampányban annak az összegnek, amire egyébként törvényes lehetőségük nyílik. Kevés olyan politikus van, aki minden kampánypénzzel el tudna számolni, miközben fiatal kollégájukat éppen ezért viszik el rabláncon. Amennyi energiát a politika a Zuschlag-ügybe fektet, már elég lehetne a pártfinanszírozás megoldására is, ha amúgy lenne rá politikai akarat.
Somogyi Zoltán
Politikai akarat azonban másra van: valójában a politika elzuschlagosodása zajlik: a névből szimbólum lesz, amely minden politikai vitában, minden szakpolitikában feltűnik majd – éppúgy, ahogyan történt a Tocsik-ügy esetében is. A botrányt jól, s egyébként teljesen természetes módon kihasználó Fidesz mindent a „Zuschlag-modell” szerint értelmez újra annak érdekében, hogy ezzel a szinte készen kapott érvvel vigye győzelemre vitáit, legyen szó az uniós pénzekről, vagy akár a MÁV helyzetéről. A Fidesz szerint, például az egészségügy Horn Gyula kormánya alatt „eltocsikosodott”, most pedig „elzuschlágosodik”.
Az uniós pénzek ellopásáról beszélő Orbán Viktor újabb szintre emelte a botrányt, és célba vette a kormány programjának harmadik, eddig kevéssé támadott pillérét is. Gyurcsány Ferenc kormánya az egyensúlyteremtés, a reformok és a fejlesztés hármasára igyekszik felfűzni tevékenységét. Amikor a kormány „egyensúlyteremtésről”, „kiigazításról” beszél, a Fidesz „indokolatlan megszorítással” vág vissza, és amikor a kormány „reformokat” ígér, a Fidesz „pénzelvonást” és „káoszt” emleget. Most a harmadik pillér körül dúl a csata: miközben a kormány középtávon nagy politikai reményeket fűz a megvalósítandó „fejlesztésekhez”, amelyek kompenzálhatják az egyensúlyteremtés és a reformok rövid távú negatív hatásait, a legnagyobb ellenzéki párt ezt a kiutat igyekszik hiteltelenné tenni. A „lenyúlás” általános hangulatának kialakulása sokkal nagyobb hátrányt jelent az MSZP és a kormány számára, mint az, hogy a szocialisták egyik vagy több politikusa esetleg bíróság elé, netán börtönbe kerül. Éppen ez az oka annak is, hogy a szocialisták számára kockázatos lehet a Zuschlag-ügy esetleges ellenbotránnyal történő kezelése.
KOMMUNIKÁCIÓS MANŐVEREK. A következő hetekben a kormányoldal számára azonban a botrányból származó legnagyobb kockázat nem is a népszerűség-csökkenés lehetősége, hanem az, hogy kénytelen lesz eltérni saját, előre bejelentett programjától, az „új rendtől”, és ezen keresztül saját imázsának felépítésétől. Jól látható, hogy a szokatlanul keményen fogalmazó vezető politikusok, a „gazembereket” emlegető Bajnai Gordon, a „trógerekről” beszélő Kiss Péter szinte olyan hangnemben fordulnak szembe a Zuschlag-üggyel, mintha az ellenfél botrányát kellene támadniuk. Hatalmas kommunikációs erőfeszítés zajlik, hogy a botrány megálljon az MSZP-nél, és ne juthasson tovább a kormányig.
A szerző a Political Capital Institute igazgatója.
