Mark Wrightról itthon keveset hallani, de Angliában igazi híresség. A média legutóbb amiatt kapta fel január első hetében, mert tétmeccsen bemutatkozott egy profi futballcsapatnál. A Crawley Town edzéseire pár hónapja kezdett el járni – csak úgy, a futball és a testmozgás szeretete miatt. Szerződést kínáltak neki annak ellenére, hogy elmúlt harminc, és finoman szólva sem focizott komolyabb szinten tinédzser kora óta. Bár a briteknél komoly hagyománnyal bíró, jótékony célú Soccer Aid nevű gálameccseken rendre a celebválogatott tagja (ahogy például Robbie Williams vagy Gordon Ramsay is), profi szinten tíz éve nem ért labdához.
A különleges pályaívről a BBC négyrészes dokumentumfilmet készített The Last Chance címmel, ami erősen reflektál a Netflix The Last Dance című, Michael Jordan utolsó bajnoki aranyáról szóló sorozatára.
A világ legjobb akadémiáin
Wright focista családba született, így nem volt nehéz összebarátkoznia a labdával.
Apám profi volt, így mindig labdáztunk a ház körül. A bátyám pedig profi lett a Millwallnál. Gyerekként hamar rájöttem, hogy nem vagyok teljesen reménytelen játékos, így elkezdtem a vasárnapi ligában focizni az amatőrök között.
Valóban teljesen amatőr alakulatokban fordult meg a nagy lehetőség előtt, amikor is a Frank Lampardot, Rio Ferdinandot vagy John Terryt kinevelő West Ham United szerződtette őt saját akadémiájára. Hosszas megfigyelés után tették le voksukat a kölyök Wright mellett, négy évet töltött el a klubnál, mielőtt továbbállt egy másik legendás csapathoz, az Arsenalhoz. 1998-at írunk ekkor, és ahogy a WHU-nél, úgy itt sem mutatkozott be a felnőttek között. Végül elkerült egy harmadik londoni csapathoz, a Tottenham Hotspurhöz, ahol Jamie Redknapp és Hélder Postiga mellett az ifjúsági csapat meghatározó arca lett – olyannyira, hogy a csapatkapitányi karszalagot is megkapta az akadémistáknál. Balhátvéd lett belőle, a BBC dokumentumfilmjéből azonban kiderült, hogy nem igazán viselkedett profiként.
Egy nyári szünet után borzalmas kondícióban tért vissza egyesületéhez: túlsúlyos volt, nem bírta az edzéseket, és úgy nézett ki, mint aki egyáltalán nem akar a focival foglalkozni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Writghtot végül elengedték a Tottenhamből, nem hosszabbítottak vele szerződést.
Életem legrosszabb pillanata volt. A szemeimet is kisírtam aznap. Szétcsúsztam. Nem akartam látni a családomat, a barátaimat, csalódott voltam. Ha most lenne lehetőségem elmondani egy fiatal játékosnak, mit ne tegyen, hát lenne mit mondanom. Akik keményen melóznak, megkapják, amire vágynak. Én nem ezt tettem.
Ingyen igazolt az alacsonyabb osztályú Southend Unitedhez, majd kölcsönadták a Crawley Townhoz a 2006-2007-es szezonban. Itt nem is focizott kutyaütő módon, még az angol válogatott C csapatába is meghívták – és itt érte el pályafutása csúcsát.
Kilenc klubban játszott a Crawley-kitérőt követően, ezeken az állomásokon még csak pályára sem lépett, hogy aztán 2011-ben végleg otthagyja a focit és a celebkedés felé vegye az irányt.
Celebkedésből újra a futballpályáig
2010-ben még úgy-ahogy focizott, de jelentkezett egy reality show-ba is, ami The Only Way is Essex címen futott az ITV-n. Nagyjából egy Éjjel-Nappal Budapest-féle műsort kell magunk elé képzelni, ennek köszönhetően Wright országos ismertségre tett szert. Jött is az újabb celebmeló: az angol Celeb vagyok, ments ki innen!-be is castingolták, majd A Nagy Ő szellemi atyjának számító The Bachelorban műsorvezető lett. Egy esti rádiós műsort is vezet, ami a mai napig ez a főállása. Mondhatjuk, hogy amilyen ügyetlenül kezelte sportolói pályafutását, annyira jól mozgott a szórakoztatóiparban.
A foci megmaradt hobbiként az életében: a már említett jótékonysági futballgálán majdnem minden évben feltűnt, de a dokumentumfilmben azt mesélte, utóbbi tíz évének legfontosabb pillanata az, hogy újból aláírt a Crawley-hoz.
John Yems menedzser megkérdezte tőlem, akarok-e újra a klubnál focizni. Nem gondolkodtam, aláírtam. Keményen dolgoztam azért, hogy az állóképességem újra a régi legyen. A debütálásom napjára örökre emlékezni fogok. De a legutolsó dolog, amit szeretnék, hogy az edzőm azt higgye, ez valami celebes feltűnési viszketegség a részemről.
Sokan persze PR-fogást láttak abban, hogy a főállású celeb újra futballpályákra téved. A csapat közösségi médiás felületeit kezelő szakember is azt mondta, óriási követőcunami zúdult rájuk aznap, mikor Wright aláírt hozzájuk. Yems (aki jó barátságot ápol Wrighttal) és a stábja sem veszik ezt véresen komolyan, ahogy a szakvezető fogalmazott:
Ki ne akarna a dzsungelben szórakozni, aztán felszedni ezért csomó pénzt?
Yemsnek sem kell messzire mennie a celebkedésért, hiszen maga is egyfajta internetes hírességgé vált az elmúlt években különleges, meccseket követő interjúival, amelyekben a komolyságnak sokszor a szikrája sem volt felfedezhető. Az ő másodedzője, a visszafogottabb Lee Bradbury pedig úgy fogalmazott, nem áltatják magukat azzal, hogy Wright elég jó lesz ahhoz, hogy befolyása legyen a keret játékára.
A dokumentumfilm nem merészkedik túl nagy mélységekbe, lényegében azt mutatja be, milyen az, amikor egy játékos megérkezik új klubcsapatába – itt épp egy celebről van szó, aki a be nem fejezett pályafutását igyekszik helyrehozni. Wright ugyanúgy lepacsizik a személyzettel, beszélget a takarítókkal, a gondnokkal, elfoglalja az öltözői szekrényét – magyarán újdonságot nem fogunk látni.
A rádiózást és a focit is csinálni fogom, és mindkettő működni is fog
– mondta magabiztosan Wright, és mintha a celebfocista a jövőbe látott volna: legelső tétmeccsét régi-új csapatában a Leeds United ellen játszhatta, ami egy FA-kupa találkozó volt. A Crawley 3-0-ra kiütötte Marcelo Bielsa csapatát, a valóságshow-sztár pedig a 90. perc után pályára lépett. A kiscsapat diadalát némileg elhomályosították az angol lapok azzal, hogy Wrightot állították a középpontba mint „a nagy visszatérőt”, „a celebet a futballpályán”.
Így gondolja ezt Chris Sutton is, az angol foci korábbi legendás alakja:
Nagyon sajnálom a Crawley-játékosokat, akik tényleg csodálatosak voltak a mai napon. Kár, hogy a show-t elvitte Mark Wright, mindenki róla beszél.
Egyszerű PR-fogás lett volna a beküldése? Egy kettétört karrier utolsó, nagy pillanata? Éppen a fantasztikus focit játszó Leeds ellen lett volna szükség egy félamatőr balhátvéd tudására? Sokkal inkább az első lehetőségnél kell az igazat keresnünk, hiszen a dokumentumfilm egy-két nappal azután került ki a BBC-re, hogy a Crawley megmérkőzött a Leedsszel. És kell-e ennél jobb lehetőség arra, hogy Wright, a celeb újra a lapok tetejére kerüljön, nem beszélve a példátlan közösségi médiás aktivitásról jelenlegi csapata felületein.
Mindez egy jól megkomponált tervnek tűnik, amelyhez még szerencse is járult azzal, hogy kiütötték Bielsa alakulatát.
A Crawley-ban viszont tényleg hihetnek a második esélyben: a Leeds elleni meccsen a pályán volt még a huszonegy éves Nick Tsaroulla is, akinek ez volt a hetedik profi meccse. 2017-ben szerződtette a Tottenham, ám egy barátságos meccs előtt autóbalesetet szenvedett. Ezután évekig fájdalmai volt, a londoni csapatnál nem is volt maradása, a Crawley azonban esélyt adott neki a játékra. A 3-0-s győzelemből egy góllal vette ki a részét.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
