Éppen 20 éve annak, hogy Mexikóban elindult az Esmeralda, az első latin-amerikai sorozatok egyike, amit itthon is leadtak. Még nem volt se Vad angyal, se Facundo Arana, szóval Fernando Colungát imádták a nők. Korosztálytól függetlenül. Tisztán emlékszem, hogy elsős-másodikos lehettem, és tényleg mindenki az Esmeráldáról beszélt a nagyszünetben.
Nekünk viszont akkor még nem volt tévénk, és csak hétvégente rokonlátogatáskor pótolhattam a részeket. De mégse maradhattam le, mi történt éppen José Armandóval, szóval minden bűntudat nélkül mondtam, hogy naná, hogy tudom, hogy Esmeralda szemét megműtötték, és bár vakon született, újra lát. Hát, ezt tette velem Esmeralda. Pedig a sorozat tényleg nem szólt másról, csak a folyamatos konfliktusokról. Az ember alig mert odanézni, hogyan választják el a gonosz, mexikói földesurak, és ármánykodó gold diggerek a szerelmeseket.
Ma bezzeg csak a Szulejmán megy, elmúltak a szép idők, amikor még egymás után jöttek a Guadalupei szűzhöz imádkozó és mate teázó szappanoperák. Sosem lehetett megunni őket, akkor se, ha folyton ugyanarra a szálra épültek, ráadásul visszagondolva iszonyú szexista mind. Nem sok választja el az esmeraldai világot a nemrég kijött A szolgálólány meséjétől.
A történet egy esős éjszakán kezdődött, amikor egy gazdag és egy szegény nő vajúdott. Don Rodolfo Peñarreal feleségénél, Blancánál komplikációk léptek fel, de ő egyre csak azt hajtogatta, hogy neki bizony fiú kell, nem áll jót magáért, ha a felesége esetleg lányt merészel szülni.
Mindeközben egy másik házban egy nő belehalt a szülésbe, de egészséges fiút hozott a világra. Blanca lánya viszont halva született, illetve ekkor még azt hitték. A rafkós dajka és bába kitalálta, hogy kicserélik a babákat, úgyse veszi észre senki, és így legalább mindenki boldog, főleg Don Rodolfo. Amikor elvitték a halott gyereket a házból, a bába rájött, hogy nem halt meg, és a dajkától kapott smaragd fülbevaló után elnevezte a gyereket Esmeráldának. Don Rodolfo semmit sem tudott a cseréről, a felesége bezzeg igen.
Az árva fiú végül a gazdag mexikói családnál nőtt fel, és csak felnőttként tért vissza a fővárosból a vidéki birtokra, ahol persze azonnal beleszeretett a zöld szemű, vak Esmeráldába. Ja igen, Esmeralda ugyanis lehet, hogy túlélte a szülést, de hamar kiderült, hogy nem lát. Talán túl hamar.
Szóval a szerelmesek elválaszthatatlanok, de Don Rodolfo nem adta áldását a kapcsolatra. Mégiscsak egy szegény, vak lányról van szó, aki amúgy a lánya. José Armando és Esmeralda egy időre el is kerültek egymástól, de a nő teherbe esett. Közben persze egy rakás kavaró haszonleső próbálja őket szétválasztani. Elnézést a spoilerért, de a 137 rész után
Tán még most is. Fernando Colunga még csak 51 éves, és megszámlálhatatlan szappanoperában szerepelt, legutóbb a Szeretned kell! című telenovellában. Leticia Calderón úgy szintén, a 2015-ös Ne hagyj el!-ben ő volt például Inés.
