Ma már Magyarországon is egyre gyakrabban hallunk öngyilkos kamaszokról, sokan diáktársaik kegyetlenkedései miatt vetnek véget életüknek. Az érintettek hallgatnak, ezért legtöbbször a környezetnek, a családnak és a barátoknak kell észrevenni a legapróbb segélykérő jeleket is.
Miért nem kérnek segítséget a problémával küzdő fiatalok? Honnan tudhatjuk,hogy közeleg a baj? Melyek a tipikus vészjelek? Hogyan lehetne kivédeni az iskolai zaklatásokat? Mit tehet a szülő és a tanár a tragédiák megelőzéséért? Az iskolapszichológus intézménye megoldást hozhatna? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ szakértők segítségével.
Tehetetlenség és reménytelenség
Labancz Dániel pszichológus 2008 óta foglalkozik a kamaszkori és fiatal felnőttkori problémákkal, elakadásokkal.
Szerinte az esetek egy részében az öngyilkossági kísérletet depresszió előzi meg, amely az agresszió és az indulatok „befelé fordításával” járhat.
Általában megjelennek olyan tünetek, amelyek a környezet számára is észrevehetőek, és amelyeket ha idejében észlelünk, segítséget és támogatást nyújthatunk az illetőnek.
Ezeket a jelzéseket nevezi a szakirodalom „cry for helpnek”, azaz segélykérő kommunikációnak – ez az öngyilkosságra készülő sajátos ellentmondásos lelkiállapotát jelzi, és az esetek 70-80%-ában azonosítható. Ezek a vészjelek sokszor csak utólag válnak értelmezhetővé, nem ritkán komoly bűntudatot okozva ezzel a környezet tagjainak.
Ha ő az iskola céltáblája…
Több kamasznak nap mint nap meg kell küzdenie az iskolai terrorral, a verbális és fizikai bántalmazással, a kiközösítéssel.
A fiatalkori öngyilkosság és az iskolai bullying (magyarul “szekálás”) összefüggő jelenségek, de azért nem ugyanaz a kettő – hangsúlyozza Ujma Péter, pszichológus. Fiatal korban az érettség, élettapasztalat hiánya miatt katasztrofálisnak tűnhetnek olyan problémák is, amelyeket felnőtt szemmel apróságnak látunk. Szerinte nem várhatjuk, hogy az öngyilkosságot fontolgató tinédzser felelős felnőttként segítséget keres, pont azért került ilyen helyzetbe, mert nincsenek működő megküzdési stratégiái és nincs meg benne a bizalom a szülei és a tanárai iránt. A közösség pedig sokszor különösen rosszul tolerálja, ha valaki árulkodik.
A legjobb stratégia az lehet, ha a közösség egészét felvilágosítjuk – általánosságban, nem konkrét személyeket említve – hogy az iskolai szekálás létezik, gyakran előfordul, nem szégyen áldozatául esni és lehet segítséget kapni.
Fotó: Thinkstock
Szakember az iskolában
Segíthet az iskolapszichológus is, hiszen ő lehet az a személy, akihez pártatlan, hiteles partnerként fordulni lehet. A pszichológus kiemeli: Sok életre szóló trauma tinédzserkorban történik és a mentális betegségek első tünetei is gyakran ebben a korban jelentkeznek, ezért népegészségügyi, sőt, nemzetgazdasági érdek volna, hogy a korai megelőzés és az iskolapszichológusok komolyabb szerepet kaphassanak.
Ha a közösség bántalmazó (szóban, tettben vagy érzelmileg) legjobb a diákot kiemelni és más osztályba vagy intézménybe íratni pszichológiai támogatás mellett – mondja Dr. Kökényesi Marianna, aki egyetért azzal, hogy az iskolapszichológus hasznos segítség lehet, de egyelőre ez nem mindenhol elérhető. Részben szakember- és finanszírozási hiány miatt, de az iskolák elutasító hozzáállása miatt sem. Az iskolák nem felkészültek a pszichológiai problémák felvállalására, holott a nyugati demokráciák mutatják, hogy ez növekvő tendencia a gyermekeknél is.
A pszichológiai, pszichiátriai zavar még mindig tabu a magyar társadalomban – teszi hozzá a szakértő.
Fotó: Thinkstock
Mit tehet a pedagógus?
Az iskolai bántalmazások esetében ritkán kérnek segítséget az áldozatok – többnyire félelemből, vagy mert úgy érzik, senki nem tud segíteni rajtuk. Sajnos ezek az esetek épp ezért, többnyire rejtve maradnak a pedagógus előtt – mondta Labancz Dániel. Szerinte fontos a megelőzés, a beszélgetés erről például osztályfőnöki órán.
Hozzátette: ha egy tanuló bántalmazásról, „csicskáztatásról” tesz jelzést a tanárnak, esetleg egy visszahúzódó, gyámoltalanabb diákon észlehetők e jelek, azt mindig komolyan kell venni és ha lehet iskolapszichológus segítségét kérni és mindenképp be kell vonni a szülőket is.
Nagyon fontos, hogy az öngyilkossági krízisben lévő fiatal minél előbb szakemberhez forduljon, és pszichoterápiás, krízisintervenciós segítséget kapjon, amilyen hamar csak lehet – bátorítsuk és támogassuk őt ebben! Az időben nyújtott segítség életmentő lehet: a szakszerű pszichoterápiás kezelés tizedére csökkenti az öngyilkossági kísérlet esélyét – mutatott rá Labancz Dániel pszichológus.
