Foci
Bordeaux, 2016. június 14.
Gera Zoltán (b) és az osztrák Martin Harnik a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság F csoportja első fordulójában játszott Magyarország-Ausztria mérkőzésen Bordeaux-ban 2016. június 14-én. (MTI/EPA/Vaszil Donyev)

Orbán Ferenc elmondja, mi a gond a magyar focival

Kálnoki Kis Attila
Kálnoki Kis Attila

rovatvezető. 2018. 02. 13. 14:00

Az Erdélyben született 43 éves futballedző szavaira érdemes odafigyelni. A nyolc éve az ausztriai St. Pöltenben dolgozó szakember tükröt tart a magyar labdarúgóképzés számára.

Ha már a magyar labdarúgás jelenével, lehetséges jövőjével kapcsolatban előszeretettel példálózunk a méretüknél, gazdasági erejüknél fogva hazánkhoz hasonló, de velünk ellentétben  leginkább exportra termelő futballkultúrákkal – Horvátország, Izland –, nem árt a hozzánk tán legközelebb levő Ausztriát is górcső alá venni.

Nizza, 2016. június 27.
Az izlandi csapat ünnepli győzelmét a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében játszott Anglia - Izland mérkőzés végén a nizzai Allianz Riviera Stadionban 2016. június 27-én. Izland 2-1-re nyert.
MTI Fotó: Illyés Tibor
A cikk, amit Orbán Viktornak és Csányi Sándornak el kell olvasnia
A két legelkötelezettebb futballszurkoló figyelmébe ajánlunk egy országot, ahol a futballreform nem cél, hanem eszköz, ahol a vb-szereplés nem más, mint ifjúságpolitikai melléktermék, ahol a csoda hátterében tudatos tervezés és következetes munka áll.

Már csak azért sem, mert az osztrák foci épp annak a múlt század elejéről eredő Duna-menti futballiskolának a jeles képviselője, mint a magyar. A két ország labdarúgása nem csak futballfilozófiájában indult egy tőről, de a közös gyökerek okán válogatottjaink is legtöbbször, 139-szer találkoztak egymással. A rendszerváltásig sűrűbben, azóta csak nyolc alkalommal.

Az osztrák labdarúgó-válogatott legnagyobb ásza, David Alaba búslakodik az Ausztria-Magyarország Eb-csoportkör második magyar gólja után 2016 nyarán, Bordeaux-ban Fotó: MTI

A kritikusok rögtön lecsaphatják a labdát, miért példálózunk a sógorokkal, amikor futballjuk, miként a miénk, harmatgyenge – Ausztria egyike azon európai nemzeteknek, amelyek ellen még mindig pozitív a mérlegünk (67-30-40) –, a két legutóbbi meccsen, legutóbb a franciaországi Eb csoportkörében (2-0) is vertük őket?

Elsősorban azért, mert míg a magyar válogatott egy év alatt jutott el a csodás osztrák veréstől az andorrai zakóig, és labdarúgásunkban momentán se klub, se válogatott szinten nincs minek örülni, addig Ausztria fel tud mutatni valami olyat, amiről mi csak álmodozunk.

A mögöttünk hagyott őszi szezonban 62 osztrák labdarúgó futballozott a nagyvilág országainak első osztályú bajnokságaiban, és a második ligákba is eljutottak 19-en.

Ráadásul e hét válogatottra elegendő labdarúgó több mint fele a topbajnokságok, az angol, a német és az olasz első, vagy második vonalában kergeti a labdát.

A „sógorok” mindemellett nemzetközi piac által elismert és keresett edzők terén is jobban állnak. Elég, ha csak az RB Leipzig trénerét, Ralph Hasenhüttlt említjük, de az 1FC Köln is Peter Stögerrel a kispadján kezdte a 2017/18-as évadot a Bundesligában, de ő már december óta már a Dortmundot irányítja.

Íme a teljes lista:

ballverliebt.eu
ballverliebt.eu

Világsztár náluk sincs, de nemzetközi szinten nagyra tartott labdarúgó több is.

Ezért van összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben az osztrák válogatott szövetségi kapitánya Franco Foda és segítője, Szabics Imre, mint kollégája, a magyar nemzeti csapat feltámasztásáért felelős Georges Leakens.

Ha józanul nézzük a magyar futball jövőjét, úgy mi sem vágyhatnánk másra, minthogy egy, az ország népességszámának és gazdasági erejének megfelelő infrastrukturális, és bajnoki rendszer – ezt az MLSZ a magyar kormány segítségével megalapozta az elmúlt hat évben – mellett olyan utánpótlás képzés, és játékospolitika alakuljon ki a kluboknál, amely ha nem is többre, de arra mindenképp képes, amire az osztrák foci;

kiváló képzéssel, ügyes menedzseléssel tovább, feljebb lépési lehetőséghez juttassa azokat a tehetségeket, akik erre hivatottak, amiből aztán a válogatott profitálhat. Na ez az a terület, amelyben sehol sem tartunk. Kérdés, mit csinálnak másképp Ausztriában, mint Magyarországon?

Egy erdélyi magyar, aki megmondja, mi a gond a honi fociban

A választ Orbán Ferenc adja meg. A sepsiszentgyörgyi születésű 43 éves futballedzőnek három ország – Románia, Magyarország, Ausztria – utánpótlásképzésére van rálátása. Erdélyben kiváló alapokat kapott, a magyar labdarúgásban mégsem tudott maradandót alkotni, annak ellenére, hogy csapattársai – akikkel a mai napig jóban van – úgy emlékeznek rá, mint kifejezetten technikás labdarúgóra.

Orbán Ferenc – a középső sor közepén – a St. Pölteni-i U14-es korosztályért felel jelenleg Forrás: skn-jugend.at

Ha már játékosként nem ment, később elvégezte a magyar B-licences tréneri tanfolyamot, de már Ausztriában lelt futballfilozófiájának megfelelő munkára, ott tanul tovább, ott jár jelenleg is UEFA A-licences képzésre.

A hazai oktatási anyag elég erős, nem mondhatni, hogy csak úgy követelmény nélkül kapja meg manapság egy magyar edző a licencet. Itt kint az osztrákoknál tudtam is használni, a gyerekeknek hatékonyan át tudtam adni a tanultakat. Más kérdés azonban, hogy a későbbiekben a tanultak gyakorlati megvalósítása mennyire van szövetségi szinten egységesen lefektetve, sőt, számon kérve és ellenőrizve!

– mesélte Orbán, aki klubjánál minden részletre kiterjedően kidolgozott edzéskoncepciót kap, amely alapján a saját korosztályának megfelelő gyakorlatsorra helyezi a hangsúlyt.

A lényegi különbséget abban látom, hogy míg Magyarországon csapatban és eredményben gondolkodik a többség, addig Ausztriában szigorúan az egyénen van a hangsúly. Itt alapvetés, hogy az egyéni képességeket kell fejleszteni, az egyéniséget erősíteni úgy, hogy amikor a korosztályomat továbbadom, a kollégám ne veszítsen időt azzal, hogy az én munkám hiányosságait kelljen pótolnia, folytatni tudja a lefektetett klubkoncepciót az előírtak szerint. Az osztrák filozófia az elméletben és a gyakorlatban (utánpótlás és felnőtt szinten is) nagy hangsúlyt fektet az egyszerű, kis lépesekre, amelyeket egyszerű feladatokkal old meg. A részletekre figyelnek és ezáltal nincs túlbonyolított feladat. A legkisebb technikai hibát azonnal javítják, fejlesztik, tehetség, fogékonyság függvényében mindenkinél a tökéletes szintre törekednek. A lábtechnikát, mozgástechnikát, és ami a legfontosabb, gyerek szinttől kezdve a labda nélküli mozgástechnikát, a gondolkodást a pályán – tájékozódást forgásokkal, koncentrációt, anticipációt – fejlesztjük első sorban.
Összevetve a korábbi, magyarországi tapasztalataimmal, Ausztriában sokkal jobban kibontják az egyént. Ezt önzetlen törődéssel sok-sok kommunikációval teszik, mert személyiséget fejlesztenek.  Azért fejlesztik az egyént minden téren, mert a felnőtt futballban mindenhol a világon kiváló egyéni kvalitásokkal rendelkező játékosokból állítják össze a nagy egészet. Így az utánpótlás produktuma nem első sorban a korosztályos bajnoki cím, hanem a tökéletesen képzett játékos, amely aztán eladhatóvá válik a piacon

– avat be az osztrák és a magyar képzés közti alapvető nézetkülönbségbe Orbán, aki rögtön kitér a másik lényegi, az oktatást alapjaiban meghatározó differenciára is.

Az edző a kulcs

Ausztriában nem baráti, vagy klubszimpátia alapján választanak edzőt. Az akadémiák szigorúan rostálják a jelentkezőket. Nem csak futballszakmai, de mint egy HR-cég, legfőképp pszichológiai, pedagógiai kvalitásaik alapján mérik a jelentkezőket.

Ha mindez stimmel, de a kiválasztott nem érti, láthatóan nem fogadja be a kötelező klubfilozófiát, vagy nem tudja azt megfelelően átadni a tanítványainak, úgy szintén kiesik a rostán.

Egy-egy technikai elem rossz bemutatása, oktatása már rossz irányba viszi a fejlődést. Ausztriában ezért van elsődleges fókuszban az edző és csak ezt követi a játékos-kiválasztás. Hiszen az edző és az edzői csapatmunka a meghatározó alapja az egyén fejlődésének. Lehetsz te bármekkora tehetség, rúghatsz zseniálisan ösztönből jobb, vagy bal lábbal, pörgetheted a füleden a labdát, ha az edző(i)d nem képes elsajátíttatni veled a helyes gondolkodásmódot a pályán, úgy a felnőtt futballban nem lehet jövőd

– és ezzel már el is érkezett az életpályamodell utolsó megállójához az Ausztriában dolgozó szakember.

Az ország 12 akadémiája versenyzik egymással, de nem kieséses rendszerben. Nem ér hátrány egy-egy akadémiát, ha véletlenül gyengébb képességű korosztály áll össze. Ez is mutatja, hogy a képzésen van a legnagyobb hangsúly. De mindez persze nem elegendő. Ahhoz hogy nemzetközi szinten is „eladható árúvá” váljon a tehetség, elengedhetetlen a megfelelő Scout (játékosmegfigyelő) hálózat. A nyelvi azonosság ebben sokat segít Ausztriának, hiszen pazar a kapcsolat a német Scout-hálózattal, így az utánpótláscsapatok rendszeresen játszanak a Bayern München, a Dortmund, a Hoffenheim, a Frankfurt csapataival. Ezáltal már a 14-15 éveseknek esélye van arra, hogy a klubok megfigyelői felírják a nevüket a noteszükbe, és ha már oda bekerült, onnan kezdve végig kövessék a fejlődését.

Orbán Ferenc:

Orbán Ferenc Forrás: skn-jugend.at

Az 1974. márciusában született Orbán Ferenc hat évesen kezdett el focizni a Sepsiszentgyörgyi Sportiskolában (jelenlegi Sepsi OSK, első osztály Románia). Bartha Ferenc, Siklódi Ferenc, két kiváló korábbi első osztályú labdarúgó voltak a futball tanárai. Akkoriban így, tanárnak hívták az edzőket a román futballtársadalomban mivel 4-5 éves egyetemi végzettség nélkül nem lehetett senki a rendszer utánpótlás nevelője.

Érdekes egybeesés, hogy majd negyven évvel később és pár ezer kilométerrel arrébb, Németországban pont így hívják az edzőket. Ott a végzett trénerek, Fussbal Lehrer, azaz Futball Tanár diplomát kapnak.

A román képzés alapjait Kovács István fektette le a 70-es években. Orbán nyolc éves korától ezt a piramis módszerű képzést kapta.

14 éves korától különböző tornákon több Olimpiai Központ (jelenlegi Akadémiák – a piramis teteje) próbálta leigazolni, lévén kiemelkedő technikai tudása, kreativitása okán láttak benne potenciált, de a család célja más irányba terelte; az anyaországba települtek.

Ki tudja hogy alakult volna az életem, ha nem jövünk. Bölöni, Hagi, Dumitrescu féle tehetségek hasonló képzést kaptak és Jenei Imrével 1986-ban a Steaua BEK-et nyert, aztán Anghel Iordănescuval a válogatott 1994-ben negyeddöntőbe jutott a vb-n.

A magyarországi áttelepülés után a Ferencvárosnál próbálkozott először, de az MTK tartalékbajnokságában kötött ki, ahol ugyan profi szerződést kapott, de a nagy tekintélyű utánpótlás edzők már akkor is az erő focit részesítették előnyben a finom megoldások helyett.

Bukovi Márton forgott a sírjában valószínűleg…

Orbán történetében az igazi csavar az, hogy a sepsi sportiskolában olyan dolgokat tanult 8-17 éves kora között, amit a magyar fociban játékosként soha, ellenben 2010-től az első ausztriai edzőéveiben állandóan megtapasztalt. Technika, mozgás technika, gondolkodás és labda nélküli helyezkedés magas fokon. Nagy betűs nevelést, ami tiszteleten, visszafogott viselkedésen alapul.

Orbán elmondása szerint szívügye a magyar futball, idővel örömmel átadná megszerzett tudását, szemléletét itthon is.

Kiemelt képünkön Gera Zoltán és az osztrák Martin Harnik a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság F csoportja első fordulójában játszott Magyarország-Ausztria mérkőzésen Bordeaux-ban 2016. június 14-én.

Fotó: Vaszil Donyev / MTI / EPA

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Domenico Lucano, mayor of the small Italian fishing village Riace, receives the 'Dresden Peace Award 2017' at the Semper opera in Dresden, Germany, 12 February 2017. Lucano receive the award for his committment to helping refugees. The 58-year-old man has been welcoming refugees flying from war and poverty since 1998. Photo: Arno Burgi/dpa-Zentralbild/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.