Farkas kolléga frappáns mondattal fogadott péntek reggel a szerkesztőségben: “Oslóban a köd a magyar futball felett”. Én meg csak mosolyogtam. Egyrészt mert a csütörtöki győzelem után (Norvégia-Magyarország 0-1) semmivel sem lehetett elrontani a kedvem, másrészt mert minden sportban jártas ember tudja; egyetlen részsiker, a magyar labdarúgás elmúlt két évtizedének valóban legfontosabb páros mérkőzésének első, győztesen megvívott felvonása után nem szabad átesni a ló túlsó oldalára.
Ezen a szemüvegen keresztül nézzük a tényeket.
Bernd Storck, aki két héttel a pótselejtező előtt tizenkilencre lapot húzott és látványosan szakított a Dárdai-vonallal, valamiben mégis követte egykori tanítványát, mégpedig játékfilozófiában. A korábban bevált és eredményes taktika – a labdabirtoklás tudatos feladása, türelmes játék és szervezett védekezés – mellett tette le a voksát, úgy hogy, ha az ellenfél engedi, egy-egy ellentámadásra is maradjon energia.
Viszont újított. A Dárdai Pál által favorizált 4-2-3-1 helyett a 4-1-4-1-es felállásra szavazott. Visszatért Szalai Ádámhoz, a leglabdabiztosabb Gera Zoltánt hátrébb vonta, rábízta a legfontosabb, két belső védő előtti forgató pozíciót és húzott egy igazán bátrat: a meccs nélküli Kleinheisler Lászlót a kezdőbe, vezényelte, míg mellette Elek, a szokottnál előrébb védte a tengelyt.
A kapitány a Videoton fekete bárányának főszereplővé léptetésével tovább növelte azok táborát, akik értetlenül álltak eddigi döntései előtt. Storck márciusi sportigazgatói kinevezése óta eddig a magyar labdarúgásban szokatlan vehemenciával döntötte a tabukat és a bábukat, tért el az itthon honos sablonoktól, közép-európai szemmel úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban.
A mérkőzés előtt azt írtuk, jobb a norvég csapat – mert a számok, a statisztikák ezt mutatják -, de kit érdekel, mert egy olyan kétmeccses párharcban, mint amilyen egy-egy Eb-pótselejtező képes felborulni a papírforma, különösen, ha az ellenfél vélt előnye nem is olyan nagy, ezért a lényegi dolgok a pályán dőlnek majd el. És mi történt?
A magyar válogatott remek taktikával – ez Bernd Storck, Andy Möller és Késedi Gábor elemző elvitathatatlan érdeme – rendkívül alázatos, szervezett játékkal, a mesebeli hős, Kleinheisler László találatával és némi szerencsével legyőzte a magyar csapatnál a futballpiacon értékesebbnek tartott iparosokból álló Norvégiát.
Kleinheisler góljaEzzel a találattal szereztünk vezetést Norvégiában. #hírek #24hu
Szerző: 24.hu, 2015. november 12.
Vendéglátóink a kaput eltaláló lövések és a gólok kivételével minden statisztikai mutatóban magasan felülmúltak minket. Hovatovább számon kértek a játékvezetőn két büntetőt (valljuk meg, ha nem épp angol sporit delegál az UEFA, minden bizonnyal legalább az egyiket be is fújják). De ettől az igazság még az, a norvég válogatott görcsösen, ötlettelenül, kiszámíthatóan futballozott és Király Gábortól húsz méterre végképp elfogyott a tudományuk.
Szóval Farkas kolléga frappáns mondatát nem kell túlgondolni, mert nem lett a győzelemtől kisebb a köd a magyar labdarúgásban. Egyelőre annyi történt csupán, hogy ötvenre növeltük az eddigi 25-30 százalékosra taksált esélyünket. A vasárnapi, budapesti visszavágó ettől még rendkívül nehéz lesz. Talán még nehezebb, mint az odavágó.
De, ha hasonló felfogásban, hasonló taktikával, hasonlóan alázatos csapatjátékkal képes előrukkolni a magyar labdarúgó-válogatott és a norvégok a Groupama Arénában is ilyen sematikusan futballoznak majd, úgy játékosaink kivívhatják a részvételt a 2016-os Európa-bajnokságra.
Ebben reménykedünk mindannyian, lévén 1972, azaz futballszerető generációk felnőtté válása óta erre nem volt példa.
