„Régóta gondolkodom a visszavonuláson, ez a szezon elég hosszú volt számomra. A mérkőzések után több időre van szükségem a regenerálódáshoz, mint néhány csapattársamnak. Sok mindenen mentem keresztül a karrierem során, és elégedett vagyok mindennel, amit elértem.
Azt is gondoltam, hogy talán itt az ideje, hogy a hivatásomnak szenteljem magam, és a férjemmel és a családommal beszélgetve úgy döntöttem, hogy jó alkalom lenne abbahagyni
– nyilatkozta a Sportske Novostinak a 29 éves irányító-átlövő.
Markovic elmondta, elégedett azzal, hogy ott van a magyar NB I top 10 góllövője között a szezonban (jelenleg 21 mérkőzésen dobott 119 találatával a harmadik), mert sok jó játékos van Magyarországon.
„Sikerült felemelkednem arra a szintre, amiről tudtam, hogy elérhetem, és az edző is rám bízta a vezető szerepet, ami szintén nagy hatással volt rám. Bízik bennem, kikéri a tanácsomat, arra ösztönöz, hogy saját döntéseket hozzak a pályán, és ez nagyon fontos voltahhoz, hogy visszanyerjem az önbizalmamat és a hitemet. Ami a klubot illeti, voltak jobb és rosszabb meccsek is, a hetedik-nyolcadik hely környékén állunk, a várakozásoknak megfelelően…”
Ilyen nincsen Horvátországban
Azt mondta, a horvát és a magyar bajnokságban számára a legnagyobb különbség az, hogy minden meccs intenzív, és mindegyikre nagyon fel kell készülni.
„A Győr és a Ferencváros elleni meccseket tartják a legkönnyebbnek, mert nincs rajtunk nyomás. Az összes többi mérkőzésen 110 százalékig kell koncentrálni, hogy a legtöbbet hozd ki belőle, így minden hétvége új kihívást jelent.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a horvát és a magyar bajnokságot nem lehet összehasonlítani, mert a magyarok nagyon sokat fektetnek be a sportba és a klubjaikba. Ráadásul jól szervezett rendszerük van, az oktatás és a sport összekapcsolódik. Minden csapattársam kézilabda-akadémián tanult, olyan rendszerben, amelyek sajnos otthon nem létezik.
Úgy fogalmazott, Magyarország továbbra is Európa top három bajnoksága között van, de a fizetések – a két nagy klubot kivéve – már nem csillagászatiak. De a legfontosabb, hogy a fizetések rendszeresek, és a klubok stabilan működnek.
Nem kell aggódnia a továbbiakban
„Miután elbúcsúztam a válogatottól, azon kaptam magam, hogy régi híreket és cikkeket olvasok. Egyszer azt mondtam, hogy szeretnék az egyik legerősebb európai ligában játszani. Azon tűnődtem, hogy vajon korábban kellett volna-e megtennem, de végül is ezt a kívánságomat valóra váltottam.
Pszichológia szakon végeztem, nem kell aggódnom amiatt, hogy mit és hogyan fogok csinálni a karrierem után, még a testemet sem kell megerőltetnem. A szüleim számára mindig az iskola volt az elsődleges, ezt sikerült egyensúlyban tartanom a kézilabdázással.
Pályafutása legszebb pillanata a 2020-as dániai Európa-bajnokságon szerzett bronzérem, amely mindannyiuk számára egy valóra vált, hihetetlen álom volt. Attól kezdve érezte úgy, hogy vannak dolgok, amelyek lehetségesek, még akkor is, ha nem tűnnek reálisnak.
