– Neked még az eszed is mankóval jár, Joe Louis minden idők legjobb bokszolója. Belevalóbb, mint Cassius Clay, klasszabb volt, mint Sugar Ray Robinson, sokkal jobb, mint ez az a… Mi is a neve az új srácnak? Mike Tyson. Olyan, mint egy bulldog. Nála is jobb volt! Mike Tyson a seggébe bújhat!
– És mi a helyzet Rocky Marcianóval?
– Tessék, megint kezdi. Ahányszor csak a bokszról dumálok, ennek a fehér pofának rá kell zendítenie Rocky Marciano dicshimnuszára. Mondok neked valamit egyszer és mindenkorra: Rocky Marciano jó volt, de Joe Louishoz hasonlítva egy légyszar.
A fenti párbeszéd az Amerikába jöttem című filmben hangzik el, amikor az Eddie Murphy által alakított Akeem herceg ellátogat egy fodrászatba, ahol a színész gyakorlatilag saját magával vitatkozik, mivel a Joe Louist magasztaló borbélyt, Clarence-t, valamint a Rocky Marciano-párti idős fehér férfit, Sault is ő keltette életre.
Bár Marciano 1951 októberében technikai KO-val legyőzte – és ezzel végleg visszavonultatta – Louist, az azt megelőző 17 év sikerei miatt a Barna Bombázót joggal lehet a boksztörténelem korszakos jelentőségű figurájaként emlegetni. Sokan az 1930 és 1955 közötti időszakot tartják az ökölvívás aranykorának, márpedig ennek az érának vitathatatlanul Louis volt az uralkodója.
A későbbi bokszbajnok Joe Louis Barrow néven született 1914. május 13-án az Alabama államban található Lafayette-ben. Kétéves volt, amikor apja elmegyógyintézetbe került, anyja később újra megházasodott, és amikor a munkanélküliség, valamint a Ku-Klux-Klán erőszakos akciói miatt tarthatatlanná vált a helyzet, fogta a nyolc gyereket, és Detroitba költözött. Joe 11 éves volt, amikor egyik barátja levitte a bokszterembe, majd amikor beindult az amatőr pályafutása, úgy döntött, elhagyja családnevét, a Burrow-t, abban bízva, hogy el tudja titkolni az anyja előtt, hogy mit sportol.
„Pechjére” iszonyú jó volt abban, amit csinált, amatőrként megvívott 54 meccse közül ötvenet megnyert (negyvenhármat ezek közül kiütéssel), így nemcsak Detroitban, de az egész közép-nyugati régióban rendre felbukkant a neve az újságok címlapján, olyan erővel, sebességgel és veleszületett taktikai érzékkel rendelkezett, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá.
A detroiti fekete közösség illegális szerencsejáték-hálózatait koordináló John Roxborough ki is szúrta magának Louist, és a közbenjárása révén Julian Black promóter és az elismert edző, Jack Blackburn is a feltörekvő titán mellé szegődött, hogy egyengesse a pályáját. Roxborough úgy érezte, a fehér lakosság szemében a nagyvilági életet élő és nőcsábász hírében élő Jack Johnson testesíti meg a fekete bokszbajnok imidzsét, épp ezért szigorú elveket határozott meg védence számára:
