Legutóbb a dán Mads Burnell elleni győzelme alkalmával összesen öt menetet, 25 percet töltött a ketrecben, ami kintről nézve is brutálisan kimerítőnek tűnt.
Azt szokták mondani, hogy az MMA-harcosok a világ szuperatlétái, mert olyan állóképességgel rendelkeznek, mint egyetlen más sportág képviselői sem.
A ketrec és a Colosseum kerek, zárt küzdőterének hasonlósága okán megállja a helyét az állítás, hogy az összes küzdősport közül az UFC vagy a Bellator gálái állnak a legközelebb a római gladiátorküzdelmekhez?
Az MMA az egyik legősibb sportág. Az ókori olimpiákon is az egyik fő attrakciónak számított a Pancrazio, ami nem azonos a ma közismert pankrációval, ám a szabályrendszere egyértelmű hasonlóságot mutat az MMA-éval. Úgyhogy nagyon is él a párhuzam a kettő között, sok szempontból tényleg az MMA-harcosok állnak a legközelebb a gladiátorküzdelmekhez.
Mit érez, amikor belép a ketrecbe, majd bezáródik az ajtó? Jelentkeznek konkrét fizikai tünetek, például hirtelen pulzusszám-emelkedés, szaporább légzés, fokozott izzadás?
Az első mérkőzéseimen rettentően izgultam, akkor biztosan előfordultak ilyen jelek, de az évek során egyre nagyobb tapasztalatra tettem szert. Ma már tudom, azt csinálhatom, amit a világon a legjobban szeretek, ezért csak a szabadság érzése jár át, flow állapotba kerülök.
Találkozott már olyan ellenféllel, akivel szemben az első percek után esélytelennek érezte magát, ennek ellenére nyerni tudott?
Sosem kerülhetek ilyen mentális állapotba, mert az egyenlő lenne a vereséggel.
Bekapott ütéstől, rúgástól, szándékos szabálytalanságtól, beszólástól vagy bármilyen külső hatástól vesztette már el a fejét annyira, hogy csak az ösztönei hajtották előre?
Ilyen dolgok miatt sose borultam el. Olyan azonban előfordult, hogy amikor leütöttem az ellenfelemet, elvitt az indulat és rögtön rárontottam. Ebből az esetből azt tanultam meg, hogy ész nélkül nem lehet harcolni. Ha abban a pillanatban is sikerült volna kontrollálnom magam, úgy okos bunyóval idő előtt be tudtam volna fejezni a mérkőzést.
Mit érez, miután kiüti vagy feladásra kényszeríti az ellenfelét?
Az ellenfelemet kiütni talán a világ legjobb érzése. Ezért a pillanatért csinálom az egészet. Valamennyi meccsemen azt a pár másodpercet akarom újra átélni, mert ilyenkor olyan, mintha a világ tetején állnék.
Tucatnyi videót megnézve elég nyilvánvaló, az MMA-ketrecben olyan adok-kapok zajlik, amely során előbb-utóbb mindkét harcos elkezdi nyelni a vérét. Hol a határ, mi volt a legdurvább sérülése, amivel végigküzdött egy meccset?
A legutóbbi, Burnell elleni mérkőzésem előtt tudtuk, hogy rakkolós a srác, folyamatosan nyomul előre. Tudtuk, hogy jó bokszalapokkal rendelkezik, ahogy ju jitsuban, földharcban is erős. Életem első ötmenetes meccsére készültem, ezért a földrevitel elleni védekezés mellett különleges hangsúlyt fektettünk a kondícióra is. A második menetben egyszer leütöttem. Később a névjegyemmé vált „repülőtérdest” is elsütöttem, pár centin múlt, hogy ki tudjam vele ütni, mégsem sikerült idő előtt befejezni a meccset, mert nagyon kemény fejű a srác.
Szóval a vér megízlelése nála és nálam is megvolt. Ez szinte természetes, elkerülhetetlen a harc közben. De ezúttal más is történt. Nem tudom, melyik pillanatban, de elrepedt a lábfejem. Menet közben nem tűnt fel, kintről sem vették észre, mert egyáltalán nem sántítottam. Azonban, ahogy vége lett az ütközetnek, egyik pillanatról a másikra iszonyatos fájdalmat éreztem, olyat, amitől azonnal eltorzult a fejem. Onnan kezdve rá sem tudtam lépni a lábamra. Utólag ez elég durvának tűnik nekem is, ám ebből is látszik, a ketrecben olyan magas az adrenalinszint, hogy elég sok mindent kibír az ember.
Az MMA vegyes harcművészet. Ha egyet ki kellene emelni a számos küzdősport közül, melyikben lenne a legeredményesebb?
Kick-boxban.
Ha egy ökölvívótornára kapna meghívást, bajban lenne?
Nem ijednék meg.
Melyikben érzi magát a legelveszettebbnek?
Ha egy jó birkózóval kellene birkózószabályok szerint küzdenem, alighanem összecsomagolna.
„Konkrétan fizettem azért, hogy bunyózhassak”
Sirokon, Eger mellett nőtt fel. Miért épp az MMA, miért nem a foci vagy valamelyik olimpiai sportág mellett kötött ki?
Gyerekként állandóan Son Gokut, a Dragon Ball című japán animesorozat főszereplőjét néztem. Meglehet, az fogott meg. Képes voltam órákig két figurával játszani, verekedni a szobámban. Elsős lehettem a középiskolában, amikor mononukleózisos lettem. 2–3 hét kórház után fél évre eltiltottak minden komolyabb mozgástól. Amikor az orvostól végre zöld utat kaptam, már másnap lementem egy thai boksz-edzésre. Szerelem lett az első látásra, ennek ellenére számos küzdősportot kipróbáltam mellette. Kempóztam, az egri birkózók edzését is látogattam egy ideig. Egyébként a kempo sokban hasonlít az MMA-ra, csak ők rendes bokszkesztyűt használnak, és a földön nem lehet ütni az ellenfél fejét. Azt szoktam mondani, ez jelentette számomra az MMA előszobáját. Néhány magyarországi szárnypróbálgatás után 2015 márciusában egy keddi napon felhívtak, és nekem szegezték a kérdést, pénteken be tudnék-e ugrani az FFC, a horvát szervezet gáláján valaki helyett párszáz euróért. Ez volt az első profi meccsem.
Abból messzire nem jut az ember. Ezek szerint az amatőrizmus, az önfinanszírozás, a saját maga karrierjébe való beruházás jellemezte a kezdetet?
Pontosan. Konkrétan fizettem azért, hogy bunyózhassak. Eleinte, hogy elő tudjam teremteni a tagdíjat, a felszerelést, az utazást és minden szükséges dolgot ahhoz, ami a megélhetéshez és a hobbista csapatom edzéslátogatásához kellett. Egy egri konditeremben melóztam pultosként, és mellette masszőrködtem. Viszont itt tudtam edzeni. Többnyire egyedül ütöttem a zsákot, és csak néha, amikor péntekenként Budapestre utaztam a Testnevelési Egyetem edzői szakának előadásaira, akkor találkoztam ellenfelekkel. Folyton az járt a fejemben, fejlődnöm kell, hogy egyre jobb harcos legyek. Ez jelentette a célt, ezért keltem fel minden áldott nap.
Mikortól érzi magát profi sportolónak?
2017-től, amikor kijöttem Amerikába.
Konkrét hívásra vagy kalandvágyból ment ki?
Egy pesti ismerősöm, Sörös István hívott fel, hogy egy gyerekkori barátjához utazik Amerikába. „Mi lenne, ha kijönnél velem, és körülnéznénk?” – kérdezte. 9-0 volt akkor a mutatóm. Kiutaztunk, és a Sanford MMA-klubban kaptunk edzéslehetőséget. Mindent beleadtam, eleinte mégis jól megvertek.
Ez mit jelent?
Az ott készülő srácok zöme profi bunyós. Például, akivel először párba állítottak, nagyobb súlycsoportban küzdött. Rögtön bekaptam pár ütést tőle, eleredt az orrom vére. Ennek ellenére másnap ugyanúgy ott álltam, harmadnap ismét. Megmutattam, mekkora szívem van. Nem mozoghattam rosszul, mert az edzők kijelentették, nyugodtan maradhatok, ha akarok. Ám arra semmi esélyt nem láttam, hogy Floridában hosszabb távon lakást, kocsit fizessek, megteremtsem a megélhetés feltételeit. Mivel retúrjegyet vettem, három hét után haza kellett repülnöm, előtte viszont szerencsére két úriember, a szerb származású Alexander Andonov és az amerikai Sam Baker odajött hozzám, és felajánlották, hogyha szeretném, elindítanak az amerikai álom útján.
Hogyan ismerkedett meg velük?
Csodás sztori, mert igazából nem is profi menedzserek, hanem üzletemberek. Ők is oda jártak a terembe, és az első hetek alapján egyszerűen fantáziát láttak bennem. Annak ellenére, hogy még angolul sem beszéltem. Invesztáltak belém, finanszírozták a kezdeti éveket. Én lettem az első és azóta is egyetlen bunyósuk. Annyira hálás vagyok nekik, hogy bár mostanra a világ összes ismert MMA-menedzsere megkeresett, de mindegyiküket udvariasan visszautasítottam.
A barátaimmá váltak, kitartok mellettük, mert ha ők nincsenek, a Kölyök sincs sehol. Megváltoztatták az életemet, 23 éves koromban segítettek abban, hogy megvalósítsam az álmomat, és ezért örökké hálás leszek nekik.
Feltételezem, egy akkora szervezethez, mint a Bellator, nem lehet csak úgy az utcáról bekopogni, mondván, itt vagyok, bárkit megverek. Hogy indították el a kinti karrierjét?
Ez még érdekesebb sztori. Azelőtt pár héttel szakítottam a nevelőedzőmmel, hogy Sörössel Floridába érkeztem. Előtte éppen Németország felé kacsingattam, kaptam is egy ajánlatot az Euro FC-től, amelyik éppen akkoriban indult volna azzal a céllal, hogy létrehozzák az öreg kontinens legnagyobb MMA-szervezetét. Ezzel a lehetőséggel a zsebemben, és azzal a hátsó szándékkal ugrottam fejest a háromhetes amerikai ismeretlenbe, hogy az USA mégiscsak az MMA fellegvára, itt biztos, hogy a magyarnál jobb körülmények között tudok majd felkészülni az első EFC-gálámra. Két hét után azonban csörgött a telefonom. „Túl sok a költség, nem rendezik meg a gálát, összeomlott a szervezet” – hallottam a vonal túlsó végéről. Az amerikai útba öltem az összes tartalékomat, ott álltam összetörve, teljesen legatyásodva. Az edzőteremben Andonov és Baker viszont ebben is a lehetőséget látta. Azzal biztattak, nyugodjak meg, ez a legjobb helyzet, mert szabadügynökké váltam, így be tudok lépni bármelyik nagy szervezetbe. És milyen az élet: pár nap múlva megint csörgött a telefonom. Lacza Ádám hívott azzal, hogy a Bellator Magyarországon szervez gálát. Itthon már jól csengett a nevem, ezért egy meccsre szóló ajánlatot tett a főmérkőzés előtti küzdelemre. A retúrjegy miatt három hét után hazarepültem, de a két menedzserem rögtön megfinanszírozott nekem egy újabb öthetes amerikai edzőtábort. Ezen az egy meccsemen múlt, hogy kapok-e hosszabb távra szóló szerződést a szervezettől, vagy sem, illetve a szerződés birtokában kapok-e amerikai vízumot, vagy sem. Pár nap után visszarepültem Floridába, majd egy remek felkészülést követően 2017. április 14-én legyőztem Anthony Taylort. Ezután már csak azt kellett megszervezni, hogy a barátnőm is velem lehessen. A gála után gyorsan összeházasodtunk, így a sportolói vízumom birtokában ő is kapott vízumot. 2017 augusztusában kiköltöztünk, azóta is az év nagyjából tíz hónapját kint töltjük.
A menedzsereinek az évek alatt megtérült a kezdeti beruházás?
Meg bizony.
„Évekig az utolsó centig visszaforgattam mindent”
A nemzetközi MMA-világ The Kid néven ismeri. Honnan ered a Kölyök becenév?
Még 2014-ben, az első HFC-s meccseim előtt kérdezték, hogy milyen nevet írjanak mellém. Mivel sokszor mondták, hogy kölyökképű vagyok, fiatalabbnak nézek ki a koromnál, rávágtam: legyen a Kölyök. Illik hozzám, rámragadt, Amerikába is átvittem a The Kidet.
A névválasztás óta nyolc év telt el, és a Kölyöknek momentán 18-1-es a mutatója. Ezzel a valamennyi MMA-szervezetet magában foglaló ranglistán a 19. a súlycsoportjában, míg a Bellator a második, azaz kihívó pozícióban tartja nyilván. Ennek köszönhetően a bajnok, A. J. McKee és az első, Patrício „Pitbull” Freire 2022. április 15-re tervezett mérkőzésének a győztesével meccselhet majd a bajnoki címért. Mi a célja, előbb a Bellator, majd idővel az UFC bajnoki öve?
Én szeretnék lenni a világ legjobb 66 kilós MMA-sa. Tudom, mindenki arra kíváncsi, ehhez mikor lépek tovább az UFC-be, de előbb a Bellatorban szeretnék bajnok lenni, ahol meg is védeném párszor a címemet.
Az UFC magasabban jegyzett szervezet, mint a Bellator?
Ez szubjektív. Mindkettő komoly szervezet. Bokszhasonlattal élve a WBO, a WBC, a WBA bajnoka is bajnok, és akad olyan ökölvívó, aki több szervezet bajnoki övét is birtokolja. Az UFC és a Bellator is egyazon szabályrendszer szerint rendezi a tornákat, ugyanúgy négyunciás kesztyűt használunk, azonban tény, a UFC nagyobb brand, nagyobb a marketingértéke, több harcost tartanak nyilván, összességében ismertebb. A Bellatorban viszont ugyanolyan kemény legények vannak. Éppenséggel a mi súlycsoportunkban A. J. vagy Pitbull, de akár én is simán fel tudnánk venni a versenyt az UFC top 5-tel. Ha a nagytotált nézzük, mivel a többség a UFC-t ismeri, ezért az UFC bajnoki cím talán többet ér, mint a Bellatoré, és emiatt felé billen a mérleg. Viszont mindenki pénzből él.
Hosszabb távon annál a szervezetnél képzelem el a jövőmet, amelyik jobb konstrukciót ajánl. Majd a menedzsment eldönti, mikor, melyik szervezetben harcoljak.
Az UFC vagy a Bellator fizet jobban?
Ha az UFC-ben vagy bajnok, többszöri címvédés után sztárrá válsz, a fizetős tévék részesedése miatt sokkal többet kereshetsz. Azonban a felkapaszkodás ideje alatt, az első címig a Bellator jobb feltételeket biztosít. A Bellator a bevételeinek több mint 40 százalékát fordítja vissza a fellépő harcosoknak, a UFC csak a 8 százalékát.
Meddig szól a szerződése a Bellatorral?
3–4 mérkőzésenként kötünk újat. Általában az utolsó előtti meccs után ajánlanak új szerződést.
Ilyenkor alkudoznak?
Hogyne. Minél jobb a ranglistás helyezésem, minél jobb a győzelmi arányom, annál jobb feltételeket tud kiharcolni a két menedzserem.
A bevételei hány százalékát forgatja vissza a megélhetésre, mennyit a felkészülésére, edzőkre, táplálékkiegészítésre, stb.?
Kezdetben még a floridai termet is takarítottam, hogy egyáltalán bármiféle bevételem legyen. Összességében csak az évi nagyjából két harcból, a győzelmeim után járó díjakból élek. Ebből éveken át az utolsó centig visszaforgattam mindent. Még akkor is a menedzsereim segítettek ki, amikor 2019 júniusában a Madison Square Gardenben, a negyedik Bellator-gálámon több mint tízezer néző előtt legyőztem Aron Picót, ennek ellenére mégsem futotta már arra, hogy utána hazarepüljek Magyarországra. A győzelmeknek köszönhetően a jelenleg futó Bellator-szerződésemet már sokkal jobb kondíciókkal kötöttem, mint a korábbiakat, mi több, ma már nem csak termékkel, de anyagilag is támogatnak szponzorok. De ahogy jönnek az eredmények, úgy invesztálok egyre többet arra a területre, ahol hiányt érzek, végső soron a fejlődésembe, a karrierembe. Csak egy példa: egy éve a főedzőmmel, az iráni Kami Barzinivel egyeztetve a tavalyi meccsem előtt már Peszlen Ferivel bővült az amerikai stábom, aki az állóharcban készít fel.
„Bármelyikük ellen eséllyel indulnék”
A. J. McKee és Patrício Pitbull első címmeccsét tavaly ősszel rendezték. Már ekkor is kihívó pozícióban állt, miért nem jött össze a McKee-Borics címmeccs?
A. J. győzelme után a Bellator arról értesített, hogy 2021. december 3-án lesz a címmeccsem. Amikor megérkezett a hír, éppen itthon tartózkodtam. Mivel lejárt a vízumom, gyorsan megújítottam, megvettem a repülőjegyet is, ám utazás előtt egy nappal újra hívtak azzal, hogy sorry, de eltolják a meccset januárra. Na, mondom, ez még jól is jön, mert több időm lesz felkészülni. Kint kaptam az újabb hírt, nem januárban, februárban lesz a harc. A sok halogatás azért történt, mert miután A. J. megnyerte az övet, új szerződést kellett kapjon a szervezettől, de nem tudtak megegyezni. Több hónapon keresztül alkudoztak, míg végre aláírták az új szerződést. Közben Pitbull, aki korábban hat éven át birtokolta a Bellator-bajnok övét, bejelentkezett, hogy készen áll a visszavágóra. A szervezetnek egy visszavágó nyilván nagy üzlet. A Bellator választás elé állított: vagy várok a győztesre, és utána tényleg én jövök, vagy bevállalom a rizikót, és előtte bunyózok egyet Burnell-lel. Azon nyomban ajánlottak egy időpontot és helyszínt is a meccshez. „Ha már visszajöttem Amerikába, miért ne?” – mondtam.
Nyilván az is motivált, ha nem bunyózok, nem keresek pénzt, nem tudom fenntartani a csapatomat, így nem is nagyon akadt más választásom.
Elég nagy kockázatot vállalt, hiszen, ha kikap, elveszti a kihívó pozíciót.
Pontosan. Rizikóztam, de harcos vagyok, harcosnak születtem, harcolni akartam.
Ha végre tényleg kiírják élete első címmeccsét, mennyi a realitása annak, hogy győztesként hagyja el a ketrecet, és ezzel az egyik legnagyobb MMA-szervezet bajnoka lesz?
Legyőztem már a kétszeres világbajnok Pat Currant, aki már nyert Pitbull ellen. Szóval nekem mindegy, hogy A. J. McKee vagy Patrício Pitbull nyer, bármelyikük ellen eséllyel indulnék.
Az amerikaival vagy a brazillal számol ellenfeleként?
Nagyobb esélyt látok arra, hogy a nálam egy évvel fiatalabb A. J.-vel kerülök szembe. Érzésem szerint a Bellatorban mi vagyunk az új generáció. Ráadásul A. J. még veretlen, ha Pitbullt is legyőzi, 19-0-s mérleggel érkezik. Ha nyerek ellene, éppen kiegyenlíthetem a kettőnk statisztikáját. Az enyém is, és az övé is 19-1 lehetne.
