Sport téli olimpia 2022

Mint egy bokszmeccs Mike Tysonnal – újra szurkolhatunk a jamaicai négyesbobosokért

IBSF
IBSF
1988-ban csetlő-botló sportolóként érkeztek meg a calgaryi téli olimpiára, de a hírnevet egy amerikai filmvígjáték, a Jég veled! hozta meg számukra. A jamaicai bobosok hirtelen felbukkanását újabb és újabb részvétel követte, idén Pekingben azonban olyanra lesz példa, amire korábban még soha: három egységük is kvalifikálta magát. A női egyes és a férfi páros mellett ráadásul 24 év után ismét szurkolhatunk egy négyesnek is.

A calgaryi olimpia legendás csapatát alkotó ötösből (Devon Harris, Dudley Stokes, Michael White, Freddy Powell és Chris Stokes) még mindig akad egy, aki tevékeny részt vállal a sportág fejlődéséből. Chris Stokes 1988 és 1998 között négy olimpián vett részt, tagja volt az eddigi legjobb, 14. helyezést elérő lillehammeri négyesnek, jelenleg pedig a jamaicai bobszövetség elnöke.

Bár a mostani összetételt hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra, a kormányos, Shanwayne Stephens mellett Rolando Reid, Ashley Watson, Matthew Wekpe és Nimroy Turgott esélyes a csapatba kerülésre.

„Többek vagyunk, mint egy film. Meg akarjuk mutatni, hogy valóban komoly versenytársai lehetünk mindenkinek, azon vagyunk, hogy igazán jó teljesítményt nyújtsunk a játékokon” – jelentette ki Stephens.

Mi vagyunk a tűz és a jég, hiszen egy trópusi szigetről származunk, de azért megyünk az olimpiára, hogy felolvasszuk azt a helyet!

– tette hozzá Turgott.

Az önbizalom dicséretes, noha mindannyian tudják, a lehetőségeik végesek, még az olimpiai kvalifikációt is nehéz volt megszerezniük.

„Az emberek többsége nem is érzi, hogy mennyi mindent meg kell tennünk a kvalifikációhoz. És az a tény, hogy kettesben és négyesben is a legjobbak között vagyunk, azt mutatja, valóban az a célunk, hogy versenyezzünk a legjobbakkal” – mondta Wekpe.

Még a királynőt is megnevettették

A jamaicaiakat a koronavírus és az ezzel járó korlátozások sem állíthatták meg. Stephens arról beszélt, hogy bár volt időszak, amikor teljesen be voltak zárva a Covid miatt, mégis meg akartak bizonyosodni arról, hogy százszázalékosan felkészültek a kvalifikációra.

Kreatív módszereket kellett kitalálnunk az edzésekre. Amikor Nimroy-jal együtt voltunk, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk és tologatjuk a menyasszonyom autóját az utcán.

Ez volt az a történet, amit Stephens – aki civilben a brit Királyi Légierő (Royal Air Force) tizedese – elmesélhetett egy videóhívás során II. Erzsébetnek is. A királynő állítólag jót kuncogott a sztorin.

Shaun Botterill / Getty Images

„Ez volt az egyetlen alkalom az életemben, hogy beszéljek őfelségével. De azt hiszem, most már nagy jamaicai bobrajongó. Megígértem, hogy küldök neki egy aláírt pólót.”

Az autó tologatása azonban nem az egyetlen extrém feladat volt. A hátsó kertben fából egy edzőtermet építettek, a súlyokat cementből készítették el.

Turgott szerint megérte a sok erőfeszítés. „Sokat álmodtunk erről a pillanatról, mert négy évvel ezelőtt minimálisan, de lemaradtunk az olimpiáról. Annak tudatában, hogy valóban beletettünk mindent és kvalifikáltuk magunkat, teljesen bezsongtunk.

Készen állunk arra, hogy a jamaicai hangulatot elvigyük az olimpiára.

Mint egy centrifugáló mosógép

Hogy milyen érzés lecsúszni 150 km/órás sebességgel? Azt mondták, mint egy hatalmas adrenalinlöket, vagy mint egy pénzérme, amelyet üres sörösdobozban ráznak. Esetleg egy mosógépben ülve élvezni a centrifugálást.

De Watson állt elő talán a legjobb hasonlattal:

Minden futam olyan, mint egy bokszmeccs Mike Tysonnal.

A csapat igen érdekes személyiségekből állt össze, Stephens egy plakáton látott egy hirdetést, így csöppent bele a sportágba 2015-ben. Watson fizioterapeuta és erőemelő, míg Wekpe sikeres amatőr atlétikai karriert futott be, és még az amerikaifutball-óriásnál, a Miami Dolphinsnál is kipróbálta magát. Ezen a nyáron a birminghami Nemzetközösségi Játékokon is játszani készül a jamaicai rögbicsapattal.

De akkor hogy került a bobcsapatba? „Mivel Nimroy a Covid miatt nem tudott eljutni Európába, Stephens felvette a kapcsolatot velem. Két héttel később teszteltek, és néhány héttel később szó szerint először már a bobban ültem.

Addig sohasem láttam még olyat. Őrültség volt a semmiből először jégen lenni

– mesélte Wekpe.

Turgott nagyszerű atléta volt, aki egykoron a korábbi 100 méteres világcsúcstartóval Asafa Powell-lel edzett, és 10,1 másodperc alatt képes lefutni a sprinttávot.

Az álombobcsapatba kellene még egy ilyen futó, de azt mondták, sajnos nem valószínű, hogy sikerül meggyőzni Usain Boltot, hogy térjen vissza a sport világába.

„Valaki megkérdezte tőle ezt, de azt mondta, hogy túl hideg van” – mesélte Watson.

Pénzt gyűjtenek, de hiába

A nőket Jazmine Fenlator-Victorian képviseli, aki 2014-ben Szocsiban még a fedettpályás gátfutó-világbajnok, Lolo Jones oldalán lett 11. amerikai színekben, de aztán 2015-ben váltott, és négy éve már Carrie Russell oldalán jamaicai színekben indult. Idén egyesben próbál szerencsét.

Mark Ralston / AFP Jazmine Fenlator-Victorian és Carrie Russell a 2018-as pjongcsangi olimpián.

Annak ellenére, hogy húga, Angelica decemberben meghalt, arra készül, hogy országa és testvére is büszke lehessen rá.

„Fizikailag és érzelmileg is nagy kihívás volt az elvesztése. Nagyon hiányzik. Ő volt a legnagyobb támogatóm. A szobájában volt egy nagy jamaicai zászló. Megkérdeztem édesanyámat, hogy elvihetem-e magammal Kínába. Mert így olyan, mintha a testvérem velem lenne az úton” – nyilatkozta.

Elmesélte, hogy bár hozzájárult az amerikaiak sikereihez, úgy érezte, édesapjának is tartozik annyival, hogy az ő nemzetét képviselje a továbbiakban. Azonban azok után, hogy az Egyesült Államokban milyen lehetőségekkel rendelkezett, nehéz volt megszoknia, hogy Jamaicában korlátozott pénzügyi források mellett kellene sikeresnek lennie.

„Itt a bobozás főként a film miatt népszerű, a legtöbben csak négyévente, az olimpia idején nézik és szurkolnak. Elfelejtik, hogy minden szezonban versenyzünk és fejlődünk, hogy jobbak legyünk, és minden szezonban ott vagyunk a világbajnokságon is. Szükséges, hogy legyenek szponzorok egy olyan sportágban, ahol csak a szán 50 ezer dollárba kerül, nem beszélve az egyéb felszerelésekről és a szállítási költségekről.”

A hatalmas anyagi gondok leküzdése érdekében – hogy a sportolókat a lehető legjobb felszereléssel lássák el – a szövetség 2021 novembere óta a „Cool Sleds for the Hottest Thing On Ice” mottójú, közösségi finanszírozási kampányban próbál 194 ezer dollárt gyűjteni, de eddig a 13 ezret is alig sikerült meghaladni.

„Sportolóink keményen és nagy odaadással dolgoznak, de csúcsszánok nélkül soha nem tudják kihasználni képességeiket” – áll a szövetség honlapján.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik