A Farkasréti temetőben kedden utolsó útjára kísérték Wichmann Tamás kilencszeres világ-, háromszoros Európa-bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes kenust, aki hosszan tartó, súlyos betegség után február 12-én hunyt el 72 éves korában.
A gyászolók között családtagjai mellett barátai, tisztelői, más sportágak képviselői, de elsősorban kajakosok és kenusok rótták le tiszteletüket az 1970-es évek Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója előtt, írta az MTI. A szertartás előtt a kivetítőn megjelentek legnagyobb sikereinek képsorai, a tömegben pedig többen kenulapáttal a kezükben tisztelegtek.
Búcsúbeszédet mondott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Kulcsár Krisztián, a MOB, volt klubja, az MTK nevében Deutsch Péter , valamint a Magyar Kajak-Kenu Szövetség nevében Vaskuti István, az 1980-as, moszkvai olimpia kenus bajnoka.
Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten, egy gyerekkori baleset után (elütötte egy rendőrautó) próbált ki több sportot, majd 12 évesen kezdett el kenuzni. 1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt. Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert, egyesben 10 000, párosban – Petrikoviccsal – 1000 méteren. 1974-ben, Mexikóvárosban újból 10 000 méteren diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben megvalósította régi álmát: rövid és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban egyaránt kenu egyesben 10 000 méteren nyert, ezzel világbajnoki elsőségeinek számát kilencre növelte.
Az 1968-as, mexikóvárosi olimpián Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es, müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába. Sportpályafutását 1983-ban fejezte be.
Az év sportolójának választották 1979-ben, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki.
Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult, 1987-ben megnyitotta Budapest első alternatív kocsmáját, amelyet eredetileg Szent Jupátról, a kenusok védőszentjéről nevezett el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A hely 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.
Életéről, karrierjéről Magyar lapát címmel portréfilm is készült.
Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán