Ha egy sporthoz nem értő embernek el akarjuk magyarázni, hogy Lindsey Vonnt miért is tartják nyilván a sportág legnagyobb klasszisai között, elég megmutatni az idei alpesisí-világbajnokság felvételeit.
A 34 éves amerikai sízőnő szuper-óriásműlesiklásban az egyik ugratón beleakadt a kapuba, elvesztette az egyensúlyát és óriásit esett. Ennek ellenére összekaparta magát, és lecsúszott a pályán, elnyerve ezzel sokadszor a közönség szimpátiáját.
Ha a peches esetek erőssé teszik az embert, akkor Hulknak érzem magam
– írta az esés után az Instagram-oldalán Vonn, akinek a pályafutását ugyanúgy végigkísérték a súlyos sérülések, mint a nagy sikerek.
Ami viszont kiemelte őt a mezőnyből, hogy a legmélyebb gödörből is talpra tudott állni, ahogy ezt a mostani világbajnokságon is megmutatta, hiszen öt nappal a balul végződött, monoklival, bordazúzódással és nyaksérüléssel járó esése után lesiklásban is elindult, és pályafutása utolsó versenyén egy bronzéremmel zárt.
„Teljesen kimerültem, még sírni sincs erőm. Pedig sírni tudnék, de egyszerűen nem megy. Nem egyszerű dolog, amikor azt érzed, hogy a csontjaid sajognak, de tudod, hogy nyomnod kell tovább. Fájdalmaim vannak, de ez már a bukás előtt is így volt. Úgyhogy ez most a fájdalmaim csúcspontja, a nyakam annyira fáj, hogy megőrülök.
De a nap végén senkit nem érdekel, hogy fáj a nyakam, csak az számít, hogy nyertem-e. Tudtam, hogy még egyszer utoljára képes leszek felülkerekedni a fájdalmakon. Minden sportoló számára adódnak akadályok, én most szemtől szembe találkoztam velük, de legyőztem őket
– nyilatkozta Vonn a búcsúversenye után. Azt is elmondta, talán soha nem izgult még ennyire, de minden vágya az volt, hogy a hallja a közönség morajlását, ahogy beér a célba.
Mindig teljes gázzal megyek és a határon síelek. Aggódtam, hogy nem rohanok-e túlságosan a célba érés érdekében. Ha ezúttal kiesek, az a legrosszabb rémálommal ért volna fel.
Vonnra mindig is ez volt jellemző, félelem nélkül vetette bele magát a síelésbe, és ezen még a sérülései sem változtattak.
„Bár technikailag nem őt tartották a legjobbnak, mentálisan mindenkinél erősebbnek bizonyult. Megingathatatlanul hitt magában, ami valósággal legyőzhetetlenné tette” – mondta Vonnról a brit Chemmy Alcott, aki korábban maga is versenyzett az amerikai ellen.
Alcott szerint Vonn nem úgy versenyzett, mint aki búcsúra készül, hanem úgy, mint aki a győzelemre tör. Ez a mentalitás segítette őt át a legnehezebb helyzetekben is, ráadásul az a típus volt, aki húzta magával a többieket is. „Ha megláttuk a nevét a rajtlistán, akkor mindenki egy fokozattal feljebb kapcsolt. Mindenki arra késztetett, hogy keményebben eddzen és dolgozzon, mert annyival előttünk járt” – magyarázta Alcott.
„Tudom, hogy nem lenne esélyem nyerni, de jó lenne megkapni a lehetőséget arra, hogy kipróbáljam magam. Úgy érzem, elég világkupa-versenyt nyertem és kivívtam magamnak annyi tiszteletet a sportágon belül, hogy kapjak egy esélyt” – nyilatkozta tavaly, de ez az élmény végül annak ellenére nem jött össze neki, hogy a férfiakéhoz hasonló keménységű léccel és férfiakra jellemző agresszivitással síelt.
Viszont ez is jól mutatja, hogy szerette folyamatosan feszegetni a határokat és kereste azokat a kitörési pontokat, ahol újra meg újra megmutathatja, hogy bár a teste, főleg a térde nem a régi, az étvágya mit sem csökkent.
A pályafutása utolsó éveiben már ő is belátta, hogy felesleges hajszolnia a rekordot, mert ennél sokkal többről szól a karrierje. „A nők között már régóta én állok az örökrangsor élén, és olyan dolgokat vittem véghez a síelésben, amit mások nem csináltak, úgyhogy büszke vagyok arra a nagy egészre, amit elértem. Már nincs szükségem erre a rekordra, hogy bármit is megerősítsek vagy bizonyítsak magamnak vagy másoknak.”
Amíg a bulvársajtó számára Vonn leginkább a vonzó külseje és a kapcsolatai miatt volt érdekes – férje, Thomas Vonn szintén síző volt, majd válása után a golfsztárral, Tiger Woodsszal járt, jelenleg pedig az NHL-hokis, P.K Subban a párja –, addig a mezőnyben igazi példaképnek tartották, a tavalyi olimpián lesiklásban aranyérmes Sofia Goggiát például éveken át mentorálta.
Számomra ő a tökéletes nő. Érinthetetlen és utolérhetetlen a lejtőn, egy legenda, egy ikon, aki egy generáció számára jelentett inspirációt, és a legsötétebb időszakokban ő adott nekem erőt, hogy folytassam
– mondta Goggia.
A korábban már említett Alcott szerint Vonn nemcsak az eredményeivel és a stílusával volt hatással a többi sízőre, hanem azzal is, hogy megmutatta, abban a sportágban, ahol sokáig úgy tűnt, csak az tud érvényesülni, aki sok izmot pakol magára, megmaradt nőiesnek.
„Amikor a 2000-es évek elején egymás ellen versenyeztünk, sok olyan lány volt a mezőnyben, aki férfiasnak hatott az erős alkata miatt. Aztán jött Lindsey és megmutatta, nem kizárt, hogy egyszerre legyél gyors és nőies. Az emberek az alapján ítélnek meg, hogy miként mutatsz sminkben, de Lindsey megértette velük, hogy az az igazán fontos, hogy ki vagy te.”
Sokszor elmondta, bár a síeléssel foglalkozott, amit az emberek a sport közben láttak belőle, az csak egy szelete az igazi önmagának. Most, a visszavonulása okán persze a legtöbb szó arról esik, mit is ért el, úgyhogy mi se hallgassuk el: az olimpiákon egy aranyat és két bronzot, a vébéken két aranyat, három ezüstöt és három bronzot szerzett, négyszer nyerte meg az összetett világkupát, mind az öt szakágban nyert vk-versenyt, ami rajta kívül csak öt másik nő mondhat el magáról, abban viszont egyedüli csúcstartónak számít, hogy hat különböző vébén állt dobogóra.
