Sport
Varasd, 2018. január 17.
Országh Ádám, Juhász Ádám, Lékai Máté, Mikler Roland és Bánhidi Bence (b-j) a horvátországi férfi kézilabda Európa-bajnokság csoportkörének harmadik fordulójában játszott Csehország - Magyarország mérkőzés után Varasdon 2018. január 17-én. A magyar válogatott 33-27-re kikapott, így pont nélkül búcsúzott a tornától.
MTI Fotó: Illyés Tibor

A magyar kézilabda gyengébb, mint gondoljuk

Kálnoki Kis Attila
Kálnoki Kis Attila

rovatvezető. 2018. 01. 24. 15:57

Az utóbbi évtizedekben sok szurkolóban az a kép alakult ki, hogy férfiválogatottunk a közvetlen világelit tagja. Pedig soha nem volt az. A baj az, hogy már a női sem sorolható oda.

Nyilván nem reprezentatív az a teszt, amit a szerkesztőségünkben végeztünk, de ettől még tény, amikor rákérdeztünk tucatnyi kollégánál, a nemzetközi mezőnyben hova helyeznék a magyar férfi kézilabdát, azt az egyöntetű válasz kaptuk, hogy a világ élvonalába.

És valóban, valahogy az utóbbi évtizedekben az a kép alakult ki, hogy válogatottunk a közvetlen világelit tagja. Az elvárás is ehhez igazodik: a szurkolók minden januárban az aktuális vb-n vagy Eb-n minimum a nyolc, de még inkább a legjobb négy közé várják a csapatot.Aztán csalódnak. Mert soha nem is voltunk a közvetlen világelit tagja, csak nagy ritkán elcsíptünk egy-egy jobb eredményt.

A helytelen percepció eredhet onnan, hogy

  • női vonalon a sportág hajnalán tényleg sikert sikerre halmoztunk és 1995-2005 között is felnőtt egy olyan generáció, amely valóban a világelithez tartozott, azaz érmeket nyert világversenyen (lásd a táblázatot legalul).
  • A helyes megérzésben az sem segít, hogy a nemzet kézilabdasportjának erejét nem lehet csak és kizárólag az immár hat éve TAO-forintokon felturbózott  kupacsapatainak BL-sikerei alapján megítélni; főleg, ha a Veszprém és a Szeged BL-szereplését idegenlégió hajtja.
  • De nem lehet egy-egy extraklasszissal – Carlos Perez, Nagy László, Lékai Máté – sem azonosítani a csapatot.

Nemzetközi szinten a sportág valós ereje leginkább a válogatott teljesítményén érhető tetten. Ott derül ki, hogy képes-e a kiválasztás, a képzés és a bajnokság  két sornyi nemzetközi szinten is eredményes csapattá gyúrható sportolót kitermelni.

Az elmúlt évek azt mutatják, Magyarország nem tud. A kétezres évek legjobbjainak kiöregedésével nemhogy kettő, de egy sornyi azonnal bevethető játékos sem állt Ljubomir Vranjes, de már Talant Dushebajev rendelkezésére sem. Immár a nők is hasonló gondokkal küzdenek.

Varasd, 2018. január 17.
A cseh Jan Stehlík (b) és Lékai Máté a horvátországi férfi kézilabda Európa-bajnokság csoportkörének harmadik fordulójában játszott Csehország - Magyarország mérkőzésen Varasdon 2018. január 17-én. A magyar válogatott 33-27-re kikapott, így pont nélkül búcsúzott a tornától.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Oké, akkor mit tekintsünk komoly eredménynek?

A kézilabda kifejezetten európai játék. A nőknél még Ázsiában – Koreában, Kínában, Japánban – és Dél-Amerikában, azon belül Brazíliában próbálkoznak vele értékelhető szinten. A férfiaknál az afrikai Tunéziát, Katart és Egyiptomot, a dél-amerikai Argentínát, Brazíliát leszámítva az öreg kontinensen kívül szinte nem is ismerik a sportágat.

Ezért van az, hogy kézilabdában toronymagasan az Európa-bajnokság a legerősebb világverseny. Az Eb-hez képest a vébéken árnyalattal könnyebb a továbbjutás a csoportkörből, míg az olimpiára Európából kijutni a kevés kvalifikációs hely miatt sokkal nehezebb, mint ott a magyar sportvezetés és a szövetségi finanszírozás számára egyaránt megnyugtatónak minősülő eredményt, olimpiai pontot elérni.

Rióba nem is jutottak ki sem a nők, sem a férfiak.

Ha már azonban ott vagy az olimpia 12 csapata közt, a hatos csoportokban mindig akad egy-egy könnyebb, vagy rosszabb formában lévő ellenfél, amely ellen győzhetsz és a legjobb nyolc közé kerülsz. Ezért a megdicsőülésnek számító legjobb négyhez egyetlen ki-ki meccsre kell minden lapot feltenni. Ehhez képest az Eb-ken már a csoportkörben három irgalmatlan kemény, kétesélyes találkozó vár mindenkire, háromszor egymás után kell csúcsformát futni, majd további három mérkőzésen a középdöntőkben.

A magyar férfi kézilabda-válogatott helyezései a világversenyeken:

Európa-bajnokságok: Világbajnokságok: Olimpiák:
2018: 14. hely 2017: 7. hely 2016: nem jutottunk
2016: 12. hely 2015: nem jutottunk ki 2012. 4 hely
2014: 8. hely 2013: 8. hely 2008: nem jutottunk ki
2012: 8. hely 2011: 7. hely 2004: 4. hely
2010: 14. hely 2009: 6. hely 2000: nem jutottunk ki
2008: 8. hely 2007: 9. hely 1996: nem jutottunk ki
2006: 13. hely 2005: nem jutottunk ki 1992: 7. hely
2004: 9. hely 2003: 6. hely 1988: 4. hely
2002: nem jutottunk ki 2001: nem jutottunk ki 1984: –
2000: nem jutottunk ki 1999: 11. hely 1980: 4. hely
1998: 6. hely 1997: 4. hely 1976: 6. hely
1996: 10. hely 1995: 17. hely 1972: 8. hely
1994: 7. hely 1993: 11. hely 1936: 4. hely
Helyezési átlag: 9,9 1990: 6. hely Helyezési átlag: 5,125
1986: 2. hely
1982: 9. hely
1978: 9. hely
1974: 7. hely
1970: 8. hely
1967: 8. hely
1964: 8. hely
1961: nem jutottunk ki
1958: 7. hely
1954: nem jutottunk ki
1938: nem jutottunk ki
Helyezési átlag: 7,89

A magyar férfi (és női) kézilabda válogatott nemzetek közti valós helyét így semmiképp az olimpiai eredményesség, sokkal inkább az Eb-ken való szereplés alapján mérhetjük fel.

Nem véletlen, hogy ha a történelmi Eb-helyezéseket nézzük,  9,9-es átlaggal ott állunk a legrosszabbul. Az elmúlt 18 évben többször nem jutottunk középdöntőbe, mint igen. 

Nyilván labdarúgásban, kosárlabdában, röplabdában fej felett tapsolnánk, ha a sportág ilyen mutatót produkálna. Innen nézve ez 10-es helyezési átlag pozíció valóban jelenthetné akár a közvetlen világelitet is.

Igen ám, de tudni kell, az Európai Kézilabda Szövetség 52 tagállama között koránt sincs olyan kiegyensúlyozott versengés, mint a felsorolt labdajátékokban. A kontinensen is csak jóindulattal lehet 20 olyan országot felsorolni – ebben már az összes exjugoszláv állam beletartozik –, amely komoly tradíciókkal bír, ellenállásra késztet. Ki hallott például az angol, vagy a skót kézilabda válogatottról?

Innen nézve húszból tizediknek lenni masszív középmezőny. Válogatottaink számára a nehézséget az okozza, hogy a kézilabda a kétezres évek elejétől dinamikus fejlődésnek indult. E húsz csapat közül egy-egy Eb-meccsen tényleg bárki megverhet bárkit, a csoportkörből ezért piszok nehéz továbbjutni, bármikor beüthet a krach, mint Varasdon.

Kézi-Eb: a történelmi kudarc és ami idáig vezetett
A magyar férfi kézilabda-válogatott történetében még nem akadt olyan Eb, vb és olimpia sem, amelyen szerzett pont nélkül kullogott haza. Tegnapig.

A magyar férfi kézilabda válogatott ott,

  • ahol a legkiegyensúlyozottabb a színvonal, a legnagyobb a tülekedés az érmekért, azaz az Európa-bajnokságokon, még soha nem került be a négy közé, a legjobb hatba is csak egyszer.
  • Világbajnokságon is csak egyszer, 32 éve, Mocsai Lajossal nyert érmet, és négy közé is csak kétszer jutott.
  • A rendszerváltás óta inkább nem jutottunk ki az olimpiákra, mint igen. Ugyanakkor amikor ott jártunk,  kétszer is sikerrel jutottunk túl a középdöntőn, ami már elegendő volt a sportág négyéves nyugalmához.

Klubcsapataink elmúlt tízéves európai sikerei mellett e két olimpiai negyedik hely is hozzájárul ahhoz, hogy a szélesebb közvélemény a kelleténél magasabb polcra helyezi a magyar férfi kézilabdát, ergo gyakorta túlzott elvárásokat fogalmaz meg a világversenyek előtt.Holott a fent felsoroltak ismeretében nyilvánvaló: a magyar férfi kézilabda a sportágat űző országok száma és azok játékereje alapján inkább tartozik a világ (Európa) erős középmezőnyébe, mint annak élvonalába. Mindig is ott volt, hát még az éppen zajló generációváltás közben. Ezért sem kirívóan gyenge a mostani 14. hely. Inkább a realitás, aminél a jövőben lehet jobb is, de akár rosszabb is.

Tükör a magyar szakmának

Kérdés persze, ha már a szurkolók többsége azt érzi, amit – rendszeresen nyolcba, négybe várja a csapatot –, miként lehet azt elérni. Hogyan lehet a jelenleginél eredményesebb a magyar férfi (és női) kézilabda?

Varasd, 2018. január 17.
Ancsin Gábor (b) és a cseh Pavel Horák a horvátországi férfi kézilabda Európa-bajnokság csoportkörének harmadik fordulójában játszott Csehország - Magyarország mérkőzésen Varasdon 2018. január 17-én. A magyar válogatott 33-27-re kikapott, így pont nélkül búcsúzott a tornától.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Azért örömteli, hogy külföldi szakemberek dolgoznak a magyar válogatottak élén, mert ők legalább a helyzetértékelés, a válasz tekintetében nem mismásolnak, amíg nem asszimilálódnak, megmondják a frankót. A decemberi és a januári kudarcként megélt világversenyek után a két relatív friss szövetségi kapitány szembesítette a szakmát és a szurkolókat a valósággal.

Németországban jelentős nehézséget jelentett, hogy ha támadásban a lehető legjobb sort akartam pályára küldeni, az azt jelentette, hogy a védelem messze nem volt optimális, a fél csapatot meg nem lehet lecserélni minden visszafutásnál. Fantasztikus képességű kézilabdázókat látok a magyar mezőnyben, őszintén irigylem azokat az edzőket, akik támadásban ilyen játékosokat tudnak nevelni. De a lányoknak látniuk kell, hogy ez még nem elég: hiába lő valaki nyolc gólt, ha kapunk róla tízet, akkor nem használ a csapatnak

– világított rá Kim Rasmussen, a női szövetségi kapitány, a keddi Nemzeti Sportban a magyarországi képzés alapvető hiányosságára.

Egyszerűen nem megfelelő a magyar bajnokság minősége. Vannak dolgok, amiken utólag változtatnék, de a srácok fizikai állapota olyan, amilyen. Elmondtam már korábban, sokkal erősebbeknek kell lennünk. Amikor idejöttem, nem tudtam sokat a magyar kézilabdáról. Volt egy gyengécske válogatott, én meg kimondtam: el kell kezdeni a játékosok fizikumán dolgozni. Sok játékosom nem játszik a klubcsapatában kétirányú játékot. Azt szeretnénk elérni, hogy a játékosok idővel 60 percig bírják a terhelést, a folyamatos védekező-támadó ritmust

– fogalmazta meg lényegében ugyanazt más szavakkal Ljubomir Vranjes a férfikapitány hétfőn az M4 Sport kézilabda magazinjában.

Nem is szükséges a sorok közt olvasni, mert a kapitányi kritikák világossá teszik, a probléma rendszerszintű.

A magyar kézilabdáról általánosságban elmondható, hogy:

  • a kiválasztása nem megfelelő.
  • A képzés nem komplex, hiányos, nem a legmodernebb szemlélet szerint zajlik, túlzottan eredményközpontú.
  • Játékosaink nem elég erősek, nem elég gyorsak, még az elit sem képes egyszerre védekezni támadni.
  • Még a legjobbak közt is akad olyan, akinek nem megfelelő a taktikai tudása, aki csak egy-egy poszton bevethető,
  • ami az edzői variációs lehetőségeket is beszűkíti,
  • végső soron egy-egy tornán sematikussá, kiszámíthatóvá teszi a válogatottat.

Ez újra és immár visszatérően rávilágít az elmúlt évek negatív tendenciájának valós okára, a magyarországi edzőképzés, azon belül a Magyar Kézilabda Szövetség edző-továbbképzésének minőségi hiányosságára, a tehetséges játékosok menedzselésének problémájára.

whistle of a soccer or football referee on black board with tactical diagram
A futball a magyar edzőképzés állatorvosi lova
Miért alkalmaznak idehaza egyre több külföldi edzőt, miért süllyedt a mélybe a magyar edzőképzés és vele együtt nemcsak a futball, de a magyar sport általános eredményessége?

A rossz hír az, rendszerszintű hibán nem lehet egyik évről a másikra változtatni, ezt tökéletesen látni a magyar labdarúgás helyzetén. Ugyanakkor egy, a futballnál sokkal kisebb, kevésbé terhelt versenynaptárral rendelkező sportágban a tehetségek játéklehetőséghez juttatásával, több válogatott összetartással talán visszakerülhet a magyar férfi (és női) kézilabda-válogatott oda, ahol mindig is volt: a legjobb nyolc, ritkán a legjobb négy határára, egy-egy kiemelkedő generáció esetén pedig akár a dobogóra.

A magyar női kézilabda-válogatott helyezései a világversenyeken:

Nőknél a hőskorban teljes joggal, 1995-2005 között okkal pályáztunk bármely világversenyen éremre, tehát akkor valós szurkolói megközelítés lehetett a világelithez tartozás. Ellenben 15 éve már a hölgyek esetében sem realitás.

Európa-bajnokságok: Világbajnokságok: Olimpiák:
2016: 12. hely 2017: 15. hely 2016: nem jutottunk ki
2014: 6. hely 2015: 11. hely 2012: nem jutottunk ki
2012: 3. hely 2013: 8. hely 2008: 4. hely
2010: 10. hely 2011: nem jutottunk ki 2004: 5. hely
2008: 8. hely 2009: 9. hely 2000: 2. hely
2006: 5. hely 2007: 8. hely 1996: 3. hely
2004: 3. hely 2005: 3. hely 1992: nem jutottunk ki
2002: 5. hely 2003: 2. hely 1988: nem jutottunk ki
2000: 1. hely 2001: 6. hely 1984: –
1998: 3. hely 1999: 5. hely 1980: 4. hely
1996: 10. hely 1997: 9. hely 1976: 3. hely
1994: 4. hely 1995: 2. hely Helyezési átlag: 3,5
Helyezési átlag: 5,8 1993: 7. hely
1990: nem jutottunk ki
  1986: 8. hely
1982: 2. hely
  1978: 3. hely
1975: 3. hely
1973: 4. hely
1971: 3. hely
1965: 1. hely
1962: 5.hely
1957: 2. hely
Helyezési átlag: 5,48

Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.