A tekintélyes Economist nemrég külön cikkben foglalkozott a kínai futball helyzetével. Az apropó adta magát: indul a futball-világbajnokság, ám hiába emelte az idei tornával kezdődően a résztvevők létszámát a FIFA 48-ra, a mezőnyben így sem találjuk meg a világ második legnépesebb országát. (Ahogyan egyébként a legtöbb lakossal bíró Indiát sem.)
Pedig: a létszámbővítés elviekben soha nem látott esélyt adott Ázsiának. A kontinens a korábbi négy fix hellyel szemben nyolc közvetlen kvótát kapott a FIFA-tól az idei tornára, egy plusz kilencedik válogatott pedig pótselejtezőt vívhatott a kijutásért. Kínának viszont, a maga 1,4 milliárd lakosa, elképesztő tőkeereje, évtizedes futballmániája és politikai vezetésének határozott szándéka ellenére sem volt sansza a kvalifikációra. Annyira nem, hogy már az ázsiai selejtezők utolsó szakasza előtt kihullottak, miután csoportjukban Omán, Indonézia és Palesztina is előttük végzett.
