A vagyonadó fogja „hergelni” a magyar közvéleményt az elkövetkező hónapokban. Ezt az adónemet bizonyosan bevezetik, hiszen ez a Tisza Párt programjának egyik stratégiai, pártpolitikai célú sarokköve. Fontos kiemelni, hogy a kormányzatnál van nyitottság arra, hogy meghallgassa a szakmai aggályokat, a kabinet a témában konzultációt kezdeményezett a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületével, illetve a STEP Hungary – Magyarországi Bizalmi Vagyonkezelők és Örökléssel Foglalkozó Szakemberek Egyesületével. A döntéshozók egyetértenek a felvetésünkkel, mely szerint a teljes hazai adórendszert át kell tekinteni ahhoz, hogy a vagyonadó beilleszthető legyen a meglévő keretek közé – árulta el Horváth Balázs, a Békés Partners ügyvéd, adótanácsadója egy keddi szakmai rendezvényen.
A szakmai szervezetek a nemzetközi példák alapján próbálták feltárni, hogy milyen hatással járhat egy ilyen típusú adó bevezetése. Könnyű dolguk volt, hiszen hiszen a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD-nek készült egy jelentése, amelyben globálisan végig vették az elmúlt 30 év vagyonadó tapasztalatait. A két hazai szervezet – amelyek a vagyonkezeléssel, vagyontervezéssel professzionálisan foglalkozó szakembereket fogják össze – a Pénzügyminisztérium
felkérésére részletes elemzést és vagyonadó problématérképet készítettek.
Amivel azonban az OECD nem számolt, hogy Magyarországon egy teljes körű társadalmi igény jelent meg arra vonatkozóan, hogy abból, ami az elmúlt 15 évben történt, már elég volt.
Az elvárás úgy szól, hogy mindenki és azonnal fizesse meg azt, amit elvettek tőlünk.
Ez egy olyan igény, ami a jogtól, a szakmai kérdésektől, és mindenfajta racionalitástól teljesen távol áll. Úgy vélem, hogy a vagyonadó-tervezet első verziója, amely az 5 milliárd forint feletti vagyonokra vetette volna ki a közterhet, sokkal könnyebben megvalósítható, „kimozogható” lett volna. A 2025-ös értékhatár-vállalást érthetetlen módon csökkent le 1 milliárdra – jelentette ki Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője.
Horváth Balázs hozzátette: az 1 milliárdos sávhatár valószínűleg jobban eladható volt a kampányban, könnyen kommunikálható a választók felé, hiszen az átlagember egy 5 milliárdos sávnál felcsattanhat azon, hogy ezáltal sok mindenki mentesülhet az adó alól.
„Ha vagyonokat akarsz visszaszerezni, ne bántsd a KKV-szektort”
Magyar Péter miniszterelnök korábban kijelentette, hogy az egy százalékos vagyonadó minden vagyontárgyra kiterjed majd, beleértve a nagyértékű ingóságokat – jacht, magánrepülő, festmény, sportkocsi –, az ingatlanokat, a céges vagyont és a külföldön található vagyontárgyakat is.
A nettó vagyonadó rendszerét 1990-ben még 12 OECD-ország alkalmazta, mára viszont mindössze három európai ország tartja fenn: Norvégia, Spanyolország és Svájc. Felhagyott azonban az adónemmel egyebek közt Franciaország, Németország, Ausztria, Finnország és Svédország is. A megszüntetés mögött jellemzően ugyanazok az okok állnak: tőkemenekítés, szűk adóalap, adóelkerülés, rendkívül magas adminisztratív költségek és alacsony bevételi hozam.
A problématérkép alapján az egyik legfontosabb kérdés, hogy
a vagyonadó-tervezet nem tesz különbséget azok között, akik évtizedek alatt, életük munkájával, illetve azok között, akik az elmúlt 3-4 évben az állami beszerzéseken szerezték a vagyonukat.
Vagyis a rendszer nem tudja megfelelően megkülönböztetni a jogszerű, adózott termelő vagyont a vitatható eredetű vagy adóelkerüléssel felhalmozott vagyontól.
Lényeges lenne feltenni a kérdést, hogy mi a célunk a vagyonadóval? Amennyiben a kormányzat célja, hogy plusz bevételt akar generálni, mert üres az államkassza, akkor messze nem ez a leghatékonyabb eszköz. A legfelsőbb becslések alapján évi 300 milliárd forint körüli bruttó bevétel szedhető be ebből az adónemből – a bruttó azt jelenti, hogy nem számoltuk bele, hogy a magyar államnak mennyi pénzt kell arra költeni, hogy a szisztémát működtesse. A vagyonadóra fel kell építeni egy külön ellenőrzési és bevallási rendszert, valamint egy külön szakértői gárdát, amely működteti. Vannak olyan reális becslések, amelyek alapján a bevétel fele sem lesz majd megtartható, annyi költség jár a működtetéssel – magyarázta Horváth Balázs.
Karagich István becslése szerint éves szinten 160 milliárdos bevételi alappal lehetne számolni, ám a nemzetközi gyakorlat azt sejteti, hogy ennek a töredéke fog csak bejönni. Abban a három országban, ahol nem vezették még ki, ott is az éves költségvetés körülbelül fél százalékát teszik ki az adónem bevételei. Ha azonban megnézzük, mekkora költségvetési tételekről szólnak azok a csontvázak, amelyek az új kormány talált a régi szekrényben, szinte mindegyik 160 milliárdosnál nagyobb volt. (Például a korábbi Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) három beruházása esetén közel 300 milliárd forintnyi tétel nem jelent meg a költségvetésben.) Vagyis a méreten is látszik, hogy a vagyonadó várakozások eltörpülnek ezek mögött – értékelt.
Amennyiben az elmúlt években illegitim módon szerzett vagyonokat akarják adóztatni, annak viszont nem ez a módja, hanem az esetben a vagyonhoz jutást jogi alapon kell megtámadni. Erre kiváló eszköz lesz a tervezett Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozása.
A külföldi példák alapján az egyik fő gondot az jelenti, hogy éppen a legnagyobb vagyonok azok, amelyek a leginkább mobilisak. Többen jelezték már, hogy amennyiben az előterjesztett formában jelenik meg a vagyonadó, akkor ők életvitelszerűen külföldre fognak költözni.
Ez a felső kör így el fogja veszteni magyar adóilletőségét, vagyis az ő vonatkozásukban nem lesz beszedhető az adó – vázolta Horváth Balázs.
Márpedig, ha ez így történik, akkor a teherviselés arányosan el fog tolódni a kis-és középvállalkozói (KKV) réteg irányába – ezért szokták egyes szakemberek azt mondani, hogy a vagyonadó jelenlegi formájában egy KKV-szektort érintő különadó lenne. Ugyanis az a vállalkozó nem lesz képes elköltözni, amely például vidéken felépített egy gyárat, van egy értékesebb ingatlanja, vagy épp 10-20 évnyi verítékes munkával összespórolt egy balatoni nyaralóra és éppen hogy belecsúszik az 1 milliárdos értékhatárba. Nyilván nem tudja majd elvinni a gyárát, ha az egész családja ebből él, így bizonyosan be fogja fizetni az adót – értékelt.
Egy budapesti ingatlan, balatoni nyaraló, telephely és cégüzletrész együtt könnyen meghaladja az 1 milliárdos szintet. Piaci becslések szerint az érintett háztartások száma 20 ezer–40 ezer közé tehető – az értékhatártól és a vagyon-összeszámítás szabályaitól függően. Az adó ezzel nagyszámú, piacról építkező középvállalkozói réteget is elér, de hozzá kell tenni. Ám a békéscsabai vállalkozónak jóval kevesebbet fog érni egy hasonló ingatlanja, holott ugyanazt a lakhatási célt szolgálja.
Karagich emlékeztetett: az OECD jelentésében pontos leírást adtak arra, hogy melyek voltak az elsődleges reakciók egy ilyen típusú vagyonadó bevezetése után, hogyan viselkedik a társadalomnak ez a felső hányada, s fontos körülmény, hogy ezekben az országokban nagyon erős a felső középréteg. Az első reakció, hogy elkezdik relativizálni a vagyonukat, a következő két fázisban viszont az, hogy teljesen áthelyezik az adóilletőségüket, ami végül a költségvetésnek okoz kárt. Ha így tekintünk a bruttó-nettó különbségre, akkor a nettórész még le is húzhatja a mérleg másik serpenyőjét, hiszen a vagyonosok nem pusztán a vagyonadót nem fizetik be, hanem számos más adónemet – például az árfolyam-nyereség adót, a jövedelemadót, és a helyi adókat már nem itt fogják befizetni, lévén, hogy külföldi adórezidensek lettek.
Két eklatáns európai példa: amikor Norvégiában a bevezetés után fél százalékkal megemelték ezt az adót, akkor a 100 leggazdagabb norvég családból mintegy hatvan-nyolcvan elköltözött Európa más országaiba. Ezzel a költségvetés súlyos milliárdokat bukott. A másik nagyon jó példa, Franciaországban azért vallott kudarcot ez az adó, mert az évi tervezett 4 milliárd eurónyi többlet helyett végül 7 milliárdra rúgott a bevételkiesés, amit az okozott, hogy a vagyonosok közül nagyon sokan elmentek. Tehát a nap végén egy nettó 3 milliárdnyi ráfizetése volt a francia államnak – említette meg a Békés Partners szakértője.
A még meglévő példák mellett fontos hozzátenni, hogy a norvég és a svájci adóztatási rendszer, illetve adómorál teljesen más, mint a magyar. Afelé „sikk” befizetni a közterhet, míg Magyarországon inkább lesajnálják az becsületes adófizetőket. Érdemes hozzátenni, ezekben az országokban az összes állami bevételnek az egy százalékát sem éri el a beszedett vagyonadó mértéke – figyelmeztetett Horváth.
A tőkekiáramlást súlyosbíthatja, ha a kormányzat nem kerüli el a kettős adóztatást. Vagyis, ha már egyszer megadóztatják Magyarországon a vagyonosok esetében az osztalékot, a kamatjövedelmet, az árfolyamnyereséget és az ingatlanokat, akkor az nem elfogadható , hogy még egyszer ugyanezekre a javakra rátesznek egy vagyonadó címkét. Ez a probléma lépett fel nagyon sok olyan országban, ahol kivezették az adónemet.
A még létező rendszerekben pedig elkerülik a kettős adóztatást, Svájcban például a vagyonadó mellett nem sarcolják a tőkejövedelmeket, Spanyolországban pedig csak az ingatlanokra vetik ki a vagyonadót, amely itthon is járható út lenne – vélekedett Horváth Balázs. A szakmai szervezetek álláspontja, hogy létre kellene hozni egy beszámítási vagy adóplafonmechanizmust, amely nem rakódik korlátlanul a meglévő tőkeadókra
Súlyos versenyhátrányt okozna, ha a külföldiek mentesülhetnek
- Az érdekképviseletek szerint szintén problémát jelent, hogy ezt az 1 százalékos adómértéket minden vagyonelemre ki kell fizetni. Teljesen mindegy, hogy bankban lévő vagyonról, vagy termelőeszközről, vállalkozásról, vagy vagy akár gépparkról van szó, megsarcolnák mindazt, ami az árbevételre kivetített egy százalékot kitermeli. Ez mit fog eredményezni? Sokan, akik évek óta működtetik a vállalkozásukat, év végén nem fognak osztalékot kivenni azért, hogy a kasszához járuljanak és befizessék a vagyonadót. Nem kevesen lehetnek majd olyanok inkább kilépnek a vállalkozásukból. Ezért a szakmai szervezetek álláspontja az, hogy a termelőeszközöket, amelyek új adóbevételeket termelnek, mentesíteni kell az adó alól. Norvégiában például ezt teszik: ott a vagyonadóval egyértelműen a „vagyonparkoltató” elemeket – például az értékpapír-portfóliót, a luxustermékeket – célozzák meg. Az OECD ajánlása is úgy szól, hogy az üzleti eszközöket mentesíteni kell, ha valódi gazdasági tevékenységhez kapcsolódnak.
- Ugyancsak gond, hogy egyelőre nincs szabályozva, hogyan kezelnék a rendszerben a külföldi vagyonosok megjelenését. A jelenlegi tervezet ugyanis csak a magyar adóilletőségűekre van kidolgozva. Ha idejön például egy kínai, vagy kuvaiti befektető, az ő ingatlanjára nem fogják kivetni ezt a közterhet. Vajon helyes, korrekt dolog-e az ilyenfajta diszkrimináció – tette fel a kérdést Horváth Balázs. A spanyol modell alapján a rezidensek esetében a világban meglévő összes vagyon, míg a nem rezidensek esetében a belföldi vagyonra épül az adóztatás
- A politikusok nem beszélnek arról, hogy nettó, vagy bruttó vagyonadót akarnak-e kivetni. A bruttó vagyonadó például abban az esetben jelenik meg, ha egy 1 milliárd forintnál többet érő ingatlan hitellel terhelt és a tulajdonos minden hónapban törleszt az adóssága után, a nettó pedig az esetben áll fent, ha a tulajdonos tiszta, tehermentes vagyoneleméről van szó. Azokban az európai országokban, ahol ez az adónem még megvan, nettó vagyonadót alkalmaznak – fűzte hozzá.
A szakmai szervezetek problématérképe alapján összesen különböző 13 pontot lenne érdemes felülvizsgálni. Ugyanakkor Karagich Istvánék szerint a magyar adórendszerben már el van rejtve van a megoldás, érdemes lenne a társasági és osztalékadó törvényre szemet vetni.
A Blochamps Capital ügyvezetője kiemelte: a vagyonadó-törvény megalkotása esetében eddig semmilyen fix határidőt nem szabott a kormány, a kérdés annyira összetett és szerteágazó, hogy a döntéshozók időt hagynak az egyeztetésre.
Nem véletlen, hogy Kármán András pénzügyminiszter is 2028 január 1-jét jelölte meg a bevezetés időpontjának, amely ugyanakkor szintén nem kötelező érvényű.
