Amikor Erőss Zsolt hegymászó megismerte, mivel és hogyan foglalkozik a Hiper Sportegyesület, azt mondta, a Kilimandzsáróra tartó expedíción értük mászik majd társaival.
A Hiper SE legutóbbi kezdeményezése, a „Fogadj örökbe egy vívót!” nap apropóján pedig a vívó- és öttusasport legnagyobb alakjai fogtak össze, többen a felszereléseiket is felajánlották a gyerekek számára, holott csak egy egynapos rendezvényről volt szó. Aki megismeri a „hipereseket”, nem tud közömbös és független maradni, és ez jól is van így – tesszük mi hozzá, megszegve ezzel néhány szerkesztési alapelvet.
A történet egyik főszereplője Kun Péter, az egyesület egyik alapítója, aki maga is hiperaktív volt gyerekkorában. Pontosabban most is az, de megtanult mindezzel együtt élni. Merthogy a hiperaktivitás nem betegség. Akkor mi?
„A hiperaktivitás valójában azt jelenti, hogy az agy jobb és bal féltekéje közti idegpálya-kapcsolatok nehezen épülnek ki. Van, akinek emiatt gyógyszert is kell szednie. Az esetek 90 százalékában az ember 16-18 éves koráig kinövi a hiperaktivitást. Van, aki nem, például én, de ezzel együtt lehet élni. Az ilyen gyerekeknél hiányoznak a stopok. Ha valaki „behergelődik”, nem bír leállni, ami egy tízéves gyerek esetében akár egy 45 perces őrjöngésbe is fulladhat” – avat be a részletekben Kun Péter, aki anno focista akart lenni, de édesanyja erről nem akart hallani.
Péter mindent kipróbált: zongorázott, pantomimozott, úszott, angolórákat vett, néptáncolt. Aztán elment egy vívóedzésre és ott ragadt. Négy különböző gimnáziumba járt, de a vívás folyamatosan ott volt az életében. Háromszoros magyar bajnok lett, korosztályos válogatott, de 17 évesen abbahagyta az aktív játékot. Egy év múlva már 80 gyerekkel foglalkozott edzőként, dolgozott Zalaegerszegen és Tatán, majd újra a fővárosba költözött. Itt volt dolga.
22 évesen kezdett el dolgozni gyógypedagógiai asszisztensként az édesanyja által alapított Gyermekház Iskolában, majd a Tatán megismert Partali Csabával nagy fába vágta a fejszéjét.
Péter úgy gondolta, ha neki segített a vívás, segíthet másokon is. Partali Csabával kiválasztottak 15 gyermeket, és elkezdtek velük foglalkozni a Gyermekház akkori egyetlen épületében, a Kanizsa utcában.
„Magamra ismertem a gyerekekben. A hiperaktivitás együtt jár a figyelemzavarral. A vívás azért jó terápia, mert senki sem szereti a kudarcokat, senki sem szeret veszíteni. Ebben a sportágban, ha valakinek egy kicsit is elterelődik a figyelme, azonnal kap egy találatot. Így figyelni kezd, majd megint elkalandozik, megint figyel és így tovább. Hosszú évek alatt alakul ki a koncentrációnak egy bizonyos alapszintje. Egy asszóban csomó érzelmi helyzetet meg lehet élni, hasonlóan az élet más területeihez. Három perc alatt a legnagyobb kudarc és a legnagyobb siker is eljöhet” – mondja az egyesület alapítója.
Előadás a Hiper SE-ről egy konferencián:
Bár egy évbe tellett, míg a gyerekek csendben le tudtak menni a terembe az első emeletről, jöttek a sikerélmények, a szülőktől, a pedagógusoktól a visszajelzések: nemcsak a vívásban, hanem az iskolában is jobban teljesítettek a gyerekek. Öt évig (a harmadik évtől már az időközben megalakult Hiper SE keretein belül) edzettek ott, de a 11. kerületi önkormányzat elvette a Gyermekháztól az épületet. Az iskola átkerült a Cházár András utcába, jelenleg ott gyakorolnak a Hiper SE legkisebb növendékei.
„Ököl jobbra fel, ököl jobbra fel!” – ordít egy hatalmasat egy Balázs nevű kissrác a valóban aprócska tanteremben. Alkalmi vívóterem ez a második emeleten, de annál zsúfoltabb és mozgalmasabb helyiség. „Marci szedd össze magad” – jön a válasz szinte pár másodperc múlva, miközben Olívia éppen a falnak támaszkodva figyeli, ahogy a többiek gyakorolnak.
Ők a legkisebbek, az 1999 és 2003 között született gyermekek, akik úgy döntöttek, „Csaba és Peti bácsi” edzéseire járnak a kötelező iskolai órák mellett.
Ők a legkisebbek, élvezik az edzéseket (Fotó: Nagy Balázs)
„Azért szeretek a gyerekekkel foglalkozni, mert egyrészt igazi kihívás, másrészt minden nap és minden gyerek más és más. Mindig mást kell kitalálni ahhoz, hogy megértse a gyerek, mit akarok neki mondani, és tovább is tudja azt gondolni. Sokszor meglepődöm, mennyit tanulok tőlük, ráadásul azt a szeretetet, amit itt kapok, azt nem lehet máshol megkapni” – mondja Partali Csaba, aki a fiatal vívóedző-generáció egyik legtehetségesebb tagja.
„Furcsa ez az egész, hiszen figyelemzavaros gyerekekkel foglalkozunk, nekik oktatunk egy olyan sportágat, amelyben a végső siker 80 százalékban fejben dől el” – világít rá az ellentmondásra, majd hozzáteszi, minden gyerekhez van egy kulcs, amit meg lehet találni.
Kun Péter és Partali Csaba tudta a kezdetek kezdetén, hogy amíg a gyerekek eljutnak egy országos versenyre, eltelik majd egy kis idő. Nem biztos, hogy jó szemmel néznék, ha valaki a páston nekimenne az ellenfelének, elhajítaná a pengét vagy ordítana tíz percen keresztül. Eleinte háziversenyeket rendeztek, majd négy vidéki egyesülettel fogtak össze, és szerveztek kisebb viadalokat. A cél persze az integráció elősegítése, így eljött az országos bajnokság ideje is.
„Az első ob végén odamentünk a verseny szervezőihez, megkérdezni, mit szólnak a mi gyerekeinkhez. Visszakérdeztek, hogy kik voltak azok? Ennél nagyobb elismerés nem kellett nekünk, hiszen nem lógtunk ki a sorból a viselkedést tekintve. Ez az elején elképzelhetetlen lett volna, így ezt tekintjük első igazi eredményünknek” – emlékezett Kun Péter. „Nem voltak nagyobb problémáink. Tudni kell, hogy nálunk mások a szabályok, a szokások, mint egy hagyományos egyesületben. Lehet, hogy van olyan gyerek, aki odalép hozzám, és megrántja a nyakam, mert tudom, hogy neki ez belefér, neki ez segít. Persze ezt nem minden gyerek csinálhatja meg. A versenyeken toleránsak velünk szemben, empatikusak, előfordult olyan eset, amikor a mi versenyzőnk kikapott, a másik szinte megdicsérte, biztatta. Az integrációt segíti az, hogy mindkét fél kap egy kicsit a másikból”.
Itt még a régi teremben, most újat keresnek
Jelenleg több mint 30 gyerek vív a Hiper SE-ben. A picik a Cházár András utcai miniteremben Partali Csabával és Kun Péterrel, a nagyobbak Tatán Partali Csabával, Százhalombattán Kun Péterrel és a Honvédban Simóka Nórával.
„A gyerekeknek szükségük van, lenne egy biztos pontra. Ez lehet a család, de lehetünk mi is, egy olyan teremmel, ahová hazajárnak. Ezt keressük. Egy olyan helyet, ahová este nyolckor is le tudunk menni, ha éppen az egyik gyerek akkor ér rá” – utal a teremprobléma egyik lényegi érvére Kun Péter.
„Sok a pozitív visszajelzés, felnéznek ránk, elismerik a kollégák, amit csinálunk. Nagyon sokat lendített rajtunk a Fogadj örökbe egy vívót elnevezésű programunk. Ennek lényege az volt, hogy a vívósport és az öttusa jeles képviselőit kértük meg arra, jöjjenek el hozzánk, és egy napra adják kölcsön a felszerelésüket egy olyan gyermeknek, akit ők kiválasztottak, képletesen örökbe fogadtak.
Rengetegen eljöttek Nagy Tímeától Imre Gézáig, lelkesek voltak, és mások, köztük a vívószövetség más formában fejezte ki támogatását. Végül nyolc vívófelszerelést ajándékba kaptunk, ami hatalmas segítség lesz a mindennapokban. Lesz még ilyen rendezvényünk, a tavaszi Hiper Kupán” – értékel Simóka Nóra, aki a Honvédban, a hagyományos edzésekre járó vívópalánták felkészítésében már több olyan módszert alkalmaz, amit Partali Csabáéktól tanult.
Simóka Nóra és Márk a DigiSportnak adott interjúban:
A tanítványok sorsa változó: van, aki végignézett egy családon belüli gyilkosságot, van, akit hetente megvernek otthon, más csak „egyszerűen” nehéz körülmények között él vagy éppen diszlexiás. Mindenkihez másképp kell szólni, apró fogásokra van szükség, akár olyanra is, amely módszer teljesen ismeretlen a hagyományos oktatásban.
Sokat segít a Hiper SE gyermekei számára a természetjárás, ez ugyanis szerves része a terápiának. „Ezeken a kirándulásokon lejön a gyerekekről mindenfajta béklyó. Nincs ott a tanár, nincs ott a szülő, nincs külső kényszer, senki nincs ott, önmagukat tudják adni. Így jobban megismerjük őket, könnyebb megtalálni a kulcsot” – mondja Partali Csaba.
Vannak olyanok, akiknek nagyon sokat ért ez a bizonyos kulcs. Egyik tanítványuknak, Somának olyan sokat segített a Hiper SE, hogy jelenleg már egy hagyományos iskolába jár, az MTK-ban és a korosztályos magyar válogatottban vív. Elismerés ez, jó visszajelzés Kun Péteréknek, akik persze szeretnék, ha náluk maradnának a tehetségek.
A Hiper SE hazánk egyik legélénkebb vívóegyesülete. Úgy tűnik, jó ideig még az is lesz. A 6. Hiper Kupára, március 10-11-ére például újabb kuriózummal jelentkeznek az integráció érdekében: az eseményre meghívták a kerekes székes vívó válogatottat is. Vegyesen versenyeznek majd, aki összekerül egy kerekes székes sportolóval, bele kell, hogy üljön a székbe, hogy egyenlőek legyenek az esélyek.
