A 11.11.11.-es, mint mágikus dátum a Puskás Ferenc Stadion számára mindenképp sorszerű időpont. Ezen a napon játsszák ugyanis a legeslegutolsó válogatott mérkőzést a nemzet stadionjában. Volt ugyanis egy utolsó is, a finnek elleni Eb-selejtező.
Akkor azt hittük, nem hallhatjuk már a himnuszt a magyar labdarúgó-válogatott tiszteletére, de sajnos tévedtünk. Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó, aki megannyi felejthetetlen meccset vívott a Népstadionban, 70 éves korában elhunyt, a szövetség pedig úgy döntött, a nemzeti tizenegy Liechenstein csapatát Székesfehérvár helyett a Puskás Stadionban fogadja.
Mick Jagger – Karol Wojtyla, Buzánszky Jenő, Michael Jackson, Zsíros Tibor – Kóbor János, Bono, David Beckham, Louis Armstrong, Puskás Ferenc, Freddie Mercury. Jó kis kezdőcsapatot állíthatnánk össze a Népstadionban valaha megfordult legendákból. Persze ez csak játék az idővel. Játék az elmúlt 58 év nagyjaival.
Olimpia – nagyot álmodtunk
Minden az olimpiával kezdődött. Igen, az első olimpiával. Már a 19. században felmerült egy nemzeti stadion felépítésének ötlete, és akkor sportdiplomáciailag is jól álltunk. Elvégre Kemény Ferenc a magyar olimpiai mozgalom (és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik) alapítója 1895-ben azt ajánlotta, legyen az első újkori olimpia hazánkban.
Athén pénzügyi nehézségekkel küzdött (van ez így…), veszélybe került tehát az első játékok megrendezése. A magyar kormány fél évvel az ötlet után válaszolt egy kiábrándító NEM-mel, majd a görögök is összeszedték magukat, miután egy mecénás, bizonyos Georgiosz Averof saját vagyonát ajánlotta fel a játékok költségvetésének konszolidálására. Az első olimpia tehát Athénban volt, a Millenium évére pedig Budapesten felépült a Millenáris versenypálya (a mai Thököly úton).
Nem adtuk fel, pályáztunk az 1920-as játékokra, és 1914. június 20-án a NOB párizsi kongresszusán állítólag mellettünk tették le a voksot, a 32 állam képviselőiből 21 minket támogatott Antwerpennel szemben. Korábban, 1911-ben a NOB budapesti háromnapos kongresszusán Coubertein báró állítólag informálisan nekünk adta az olimpia megrendezésének jogát. Hiába, jött a világháború, és kétszeresen lettünk vesztes állam, mellesleg nem hívtak meg minket az antwerpeni játékokra.
Az 1910-es évektől építészek tucatjai fogtak lázas tervezésbe. Összesen 53 terv készült a nemzeti stadion felépítésére 1913-tól 1951-53-ig (még az utolsó pillanatban is változtak a részletek). Hajós Alfréd az 1924-es szellemi olimpián az Ideális stadion című munkájával 2. díjat kapott építészet kategóriában, de mivel első díjat nem adtak ki, ő lett a győztes. Hajós megrögzött híve volt a beruházásnak, első és utolsó terve között 21 év telt el. A tervekben nem volt olyan szeglete Budapestnek, amely ne tűnt volna elő lehetséges helyszínként.
Az ötéves terv kirakatberuházása
Pénz azonban csak a II. világháború után, a kommunista rendszer kiépítésekor “jelentkezett”, a politikai vezetés a sportsikereket használta fel hatalmának megszilárdítására. A Magyar Dolgozók Pártja megalakulása után egy hónappal már az első kapavágást is elrendelte, Tildy Zoltán köztársasági elnök végezte azt el.
Más is elgondokodtatta a vezetést: 1947-ben egy osztrák–magyar meccsen leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, 250 ember zuhant le, végül nem halt meg senki, ahogy mondani szokták: a csodával határos módon.
Sportolók is bekapcsolódtak az építkezésbe
Nem volt zökkenőmentes az építkezés, volt, hogy anyaghiány, a nyersanyagok rossz minősége vagy a munkamenete erőltetett felgyorsítása okozott gondot. Az első ötéves terv egyik szimbolikus beruházása volt a Népstadion felépítése. 1951-ben felemelték a tervszámokat, így a befogadóképességet is megemelték 100 ezer főre (sőt, szó volt 135 ezer főről is). A törvényben rögzített új építészeti stílus (nevezzük szocreálnak) meg kellett, hogy jelenjen a stadionban, de az építészek, tervezők ezt sokszor figyelmen kívül hagyták, és makacsságukat a stadiont körülvevő szoborcsoportok, kiegészítő építmények ilyetén kialakításával ellensúlyozták.
Ifjabb Dávid Károly (ő volt a főnök, 1954-ben Kossuth-díjat kapott a Népstadionért), Borosnyay Pál, Fecskés Tibor és Harmos Zoltán nevéhez köthető a Népstadion végső formája.
Olyan hatalmas volt a munka, hogy önkénteseket szerveztek, és sportrajongók, sportolók is segítettek a stadion felépítésében – az Aranycsapat tagjai is. Eredetileg a felső karéj körbeölelte volna az egész középső lelátót, de végül ez nem valósult meg. A megépített felső tribünt 18 hatalmas betonpillér tartja, lelátója 30 méter magas, 50 méter széles és 328 méter hosszú.
A helyszínen 7 üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 nagy építőgép dolgozott az építkezésen. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki.
A Népstadion megnyitása:
Újabb olimpiai kudarc, kosár-Eb
A Népstadion úttörő szerepet játszott (mi mást is játszott volna) már az első évben, ugyanis a modern eredményjelző tábla nemzetközileg is nagy feltűnést keltett. Az 1954-es magyar-angol (7-1) meccsen be is járta a világot az erről készült kép. Onnantól a világ minden stadionjában ilyet használtak.
1954-ben, amikor a 6-3 után 7-1-re nyertünk az angolok ellen:
Mivel kész volt a nemzeti stadion, újra pályázhattunk az olimpiára. Ezt meg is tettük 1955-ben az 1960-as játékokat szem előtt tartva. Detroit, Brüsszel, Lausanne, Mexikóváros, Róma és Tokió volt az ellenfél. 1955. június 15-én a NOB Olaszországot választotta.
Pedig kiváló főpróbát tartottunk, ugyanis 1955-ben a Népstadionban rendeztük meg a férfi kosárlabda-Európa-bajnokságot. Akkoriban elképzelhetetlen volt, és később évtizedekig is az, hogy egy kosármeccsen 30 ezer ember drukkoljon. Az alkalmi pályán mégis így történt, ráadásul a selejtezőkkel együtt a mieink kilenc meccset nyertek meg, és hódították el az aranyérmet.
A csapat tagjai voltak: Bánhegyi László, Bencze János, Bogár Pál, Cselkó Tibor, Czinkán Tibor, Dallos János, Greminger János, Hódy János, Hódy László, Mezőfi Tibor, Papp Péter, Simon János, Tóth László, Zsíros Tibor, Szövetségi kapitány: Páder János.
1955-ből egy másik különleges sporteseményt is feljegyezhetünk, a kormánypáholy előtti alkalmi pályán rendezték meg a Magyarország-Chile tenisz Davis Kupa találkozót.
1959-ben átadták a Népstadion villanyvilágítását és a lelátókat is bővítették, ekkor 83 ezer volt a befogadóképessége, de a 60-as években az állóhelyeket megszüntették, így 76 ezerre csökkent.
Zene nélkül mit érnénk mi, avagy Armstrongtól a Metallicáig
A Népstadion 1965. június 9-én világrekordot állított fel. Jazzkoncertre soha annyian nem zsúfolódtak össze, mint akkor Louis Armstrong és zenekara tiszteletére. Ma már fel is húzzuk szemöldökünket, vajon hogyan engedte a rendszer, hogy egy amerikai zseni töltse meg a nemzet stadionját.
Mindenesetre a Magyar Televízió is bőszen készült fogadására, két munkatárs elé is ment Brüsszelbe, később Vitray Tamás készített interjút a zenésszel. A feljegyzések szerint a zenekar a futballpálya közepén, egy emelvényen játszott, de Armstrong nem minden számban szerepelt, olykor egy fotelben pihent a színpad mögött. Markovics Ferenc fotográfus visszaemlékezése szerint egyszer a művész belenézett a kamerájába, kinyújtotta a nyelvét, majd mikor a fotós megnyomta a gombot, két biztonsági ember lerántotta, „Ne zavarjuk a művészt” címszóval.
Az is bizonyos, hogy Louis Arsmtrong a koncert után a Kispipa vendéglőbe sietett, hogy Seress Rezsőt hallgassa (nem tudjuk, mennyire volt szomorú a következő vasárnap).
Az Iron Maiden koncertje 1984-ből:
A Queen a szocialista blokk országai közül Magyarországra látogatott először. 1986-ban töltötték meg a stadiont, és bár a Tavaszi szél vizet áraszt című dal felidézése adná magát, mi „csakazértsem” ezt idézzük fel.
Queen: I want to break free 1986-ból:
A zenekar hatnapos magyarországi vendégeskedését jelentős médiafigyelem kísérte, és egy filmstáb rögzítette a zenekar minden rezdülését. Elkészült a Magic – Queen In Budapest című mozifilm is, amelynek világpremierjére 1986. december 12-én ismét Budapestre látogatott Brian May.
1988-ban aztán Peter Gabriel, Földes László Hobó, Sting, Tracy Chapman, Bruce Sprinsgteen, Bródy János és Youssou N’Dour egyszerre állt a Népstadion színpadán. Hogy miért? Nos, az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 40. évfordulójára szervezett, öt világrészt átfogó turné harmadik koncertjét Budapesten rendezték szeptember 6-án. A népstadionbeli koncert védnökségét a Magyar ENSZ Társaság vállalata, a fővédnök Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt.
1990. szeptember 15-én kultikus koncertet adott az Illés, ráadásul 60 ezer ember előtt bemutatták Az István, a király című rockoperát is. Az AC/DC, a Metallica, a Guns N’Roses, a U2, a Rolling Stones és Jean Michel Jarre is megtöltötte a Népstadiont, nem különben az Omega, a Hungária. Előbbi szinte hazajárt a létesítménybe, többször is itt ünnepeltek Benkőék.
Michael Jackson már koncertje előtt ellátogatott Magyarországra. Saját szemével akarta látni, hol lép fel, felmérte a Népstadion adottságait 1996. július 22-én. Mivel a HIStory-turné elején járt, szerette volna kézben tartani a produkciót.
Már HIStory, azaz történelem: Michael Jackson 1996-ban
A sorozat első állomása Prágában, a második Budapesten volt. Érdekesség, hogy az 1996. szeptember 10-i koncertre (melyen DJ Bobo volt az „előzenekar”) többen csak egyszerűen bemásztak a kerítésen, jegy nélkül.
Az Illés-Metro-Omega szuperkoncerten:
Az újkori időben Robbie Williams, a Rolling Stones és a Metallica újra, a Depeche Mode és George Michael használta ki a stadion adottságait.
Mészöly Kálmán igazán együtt élt a játékkal 1981-ben, a norvégok ellen:
Ria-ria Hungária, de kicsit másként (1995 – a Hungária koncertje):
A Népstadion mindezek ellenére leginkább a labdarúgó-válogatott első számú otthonaként marad meg az emberek emlékezetében. Igaz ez még akkor is, ha egy időben a Ferencváros is ezt a létesítményt használta hazai mérkőzéseinek megrendezésére.
Az úgynevezett kettős rangadók által a budapesti csapatok duplamérkőzéseire zsúfolódtak össze 60-70-80 ezren a lelátókon, ilyen élményekben nekünk már nem lehet, nem is lehetett részünk.
A Népstadion közel 400 labdarúgó-mérkőzésnek adott otthont, legtöbbje válogatott találkozó volt. A már idézett 7-1-es győzelem mellett legyőztük itt a brazilokat éppúgy, mint a jugoszlávokat vagy a csehszlovákokat.
Esterházy gólja a brazilok ellen 1986-ban (3-0 lett):
Persze az újkori magyar labdarúgás már csak kivételes esetekben vonzott annyi embert a stadionba, mint az 50-es, 60-as, 70-es években. Kivételek persze akadtak, gondoljunk az 1996-os BVSC-Ferencváros bajnokira, amelyen balhé tört ki (30 ezer ember ment ki a bajnokavatóra), az olaszok elleni 2-2-es barátságos mérkőzésre, vagy a Matthaus-érában vendégül látott brazilok, argentinok (és a Real Madrid) elleni mérkőzésekre.
Kevésbé hihető, de igaz, az utóbbi időkben jobban foglalkoztatták a stadiont, mint mondjuk 20 éve. A Debrecen kétszer is a Puskás Ferenc Stadionban fogadta a Bajnokok Ligája, valamint az Európa Liga főtábláján ellenfeleit. Igaz, játszott itt felejthetetlen meccset a Zalaegerszeg is (ki ne emlékezne Koplárovics Béla góljára a Manchester United ellen).
2011-ben már kétszer elbúcsúztattuk a legendás létesítményt. Először a Vasas-Ferencváros bajnokival, majd a finnek elleni Európa-bajnoki selejtezővel. Most harmadszor is a múltba tekintés kerül előtérbe, miközben a sport és azon belül a labdarúgás szerelmesei akaratlanul is megfogalmazzák álmaikat, vágyaikat az új, tervezett stadionnal kapcsolatban.
Mindenesetre Bozsik József után egy valaki – remélhetőleg – keretbe foglalja az elmúlt 58 esztendőt. Az első gól után eljöhet az utolsó.
