Magyarország évek óta az elsők között szerepel az elhízással kapcsolatos nemzetközi statisztikákban. A KSH 2019-es adatai szerint a teljes hazai lakosság 58 százaléka küzd súlyfelesleggel, közülük 22 százaléknál krónikus elhízás tapasztalható. Egy 2022-es kutatás szerint minden negyedik–ötödik magyar gyermek túlsúlyos vagy elhízott. A probléma olyan súlyú, hogy a Magyar Kardiológusok Társasága nemrég arra figyelmeztetett: Magyarország olyan ponthoz érkezett, ahol a túlsúly és az elhízás tömeges jelenléte már közvetlenül befolyásolja a szív- és érrendszeri betegségek jövőbeni terhét. De nem csak hazánkban romlanak egyre az elhízástrendek: a WHO szerint 1975 óta világszerte megháromszorozódott az elhízás előfordulási gyakorisága, ezzel a megelőzhető halálozás egyik vezető oka lett a túlsúly.
Dr. Forgács Attila gasztropszichológusnak még 2004-ben jelent meg Az evés lélektana című könyve, de szakemberként már 41 éve kutatja – ahogy ő hívja – a „moho sapiens” túlevésének okait, az étkezés rejtett, emberi mozgatórugóit. Többek között arról beszélgettünk vele, hogy miért állunk mi, magyarok ilyen rosszul az elhízás terén, miért nem működnek a fogyókúrák, de szóba került a karrierjének kezdete is.
*
Chicagói tanulmányút
Egy korábbi interjúban azt mondta, úgy indult a karrierje, hogy bezárták egy chicagói könyvtárszobába. Tényleg így történt?
1985-ben harmadéves pszichológushallgatóként kijutottam az Egyesült Államokba, Chicagóba a magyar származású Szathmáry Lajoshoz, akinek világhírű étterme és 31 teremből álló gasztronómiai könyvtára volt. Akkoriban még nem lehetett csak úgy külföldre utazni, meghívólevél kellett hozzá, ehhez pedig úgy jutottam, hogy írtam neki: engem a gasztropszichológia érdekel, ezzel szeretnék foglalkozni.
Szathmárynak – aki az ’50-es években a Fehér Ház vezető szakácsaként tevékenykedett, valamint a holdra szálló amerikaiak ételét is elkészítette – magának is volt pszichológusdiplomája, ám hiába kutatta át hatalmas könyvtárát, semmit nem talált a gasztropszichológiáról. Tulajdonképpen azért hívott meg, hogy akkor majd biztos elárulom neki, mi lehet az. Nagyon nehéz pillanat volt, amikor kiderült, hogy mi ilyet nem tanultunk.
Végül azt mondta nekem: „kisfiam, te addig nem jössz ki a könyvtáramból, amíg nem tudod megmondani nekem, hogy mi ez a gasztropszichológia.”
Ott is lakott a könyvtárszobában?
Igen. Szathmáry Lajos mentor és egyben hatalmas filantróp is volt: minden egyes könyvtárszobában, teremben lakosztályokat alakított ki, mindegyikben lakott valaki. A mellettem lévő szobában például Faludy György.
Mennyi időt töltött Chicagóban Szathmárynál?
Pár hónapot. Nyár végén hazajöttem, amit nem is értettek. Pedig volt már kint munkám, volt hol laknom. Beírattak az Art Institute pszichológiaképzésére is. Ekkora ziccert a rendszerváltás előtt keleti blokkból érkező fiatalember huszonévesen nem nagyon kapott.
Nem bánta meg, hogy kihagyta a ziccert?
Mindig megbántam. Igaz, utána többször is kimentem, és mindig visszajöttem.
Miért?
