Amikor a kapitány azt kéri, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, biztosak lehetünk benne, hogy süllyed a hajó. Márpedig csütörtökön a kapitány ezt kérte, miután a kormánysajtó talán legkézivezéreltebb lapja határozottan felszólította őt, hogy hagyja ott az Európai Néppártot, és találja meg a helyét valahol ott, ahol nem kell feladni az elveit.
Ugyanazon a napon a hatalom bulvárlapjában, a Lokálban a vezércikkíró leszögezte: „a plakátok maradnak”. Ez az üzenet körülbelül egy időben juthatott el számos olvasóhoz Gulyás Gergely bejelentésével arról, hogy lecserélik a kifogásolt plakátokat (melyeken Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság néppárti elnöke a Soros melletti második főgonosz.)
Ha valakinek nincs meg a sztori, gyorsan összefoglalom: a Fidesz pillanatnyilag az unióban igen erős, jobbközép Európai Néppárt (EPP) tagja, ám e pártszövetség vezetője, Manfred Weber kirúgással fenyegette meg, amennyiben
- nem hagy fel azonnal a Brüsszel-ellenes kampánnyal,
- nem kér bocsánatot a Néppárt tagpártjaitól és
- nem biztosítja a CEU megmaradását Magyarországon.
Ezeket a feltételeket először önérzetesen visszautasította a Fidesz, aztán most úgy látszik, Orbán nagyon egyezkedik és bent akar maradni; tett is már apró gesztusokat, de Manfred Weber arra tett utalást, hogy a feltételekből nem fognak engedni, – ha nem tetszik, fel is út, le is út.
Vagyis inkább csak le. Orbán pontosan tudja, hogy a Néppárton kívül csak kényszermegoldások vannak, és azokat nagyon nem szereti.
Persze, a felcsúti focista képességeit nem kell lebecsülni. Többnyire jó taktikus, aki átlátja a pályát, amúgy meg pont az ilyen helyzetek embere: szereti, ha krízis van, és csapkodnak a villámok. De most látszik, hogy megingott, például abból látszik, hogy a saját mércéjével mérve is hülyeségeket beszél (elég furcsa például arról fantáziálni, hogy át szeretné alakítani a klubot, ahonnan épp ki akarják rakni).
Sok minden történhet még, de a legkevésbé valószínűnek az látszik, hogy Orbán különösebb arcvesztés nélkül meg tud maradni a Néppártban. Az EPP frakcióvezetője nagyobb tekintély annál, hogy a Fidesz kedvéért fölcserélje bizonyos testrészeit, viszont pont erre akarja kényszeríteni a magyar miniszterelnököt. Figyeljünk oda, nem egyszerűen a plakátok lecserélését kérték, hanem a Brüsszel-ellenes kampány leállítását, ami gyakorlatilag a Fidesz egész politikájának a lecserélését jelentené valami másra.
És itt azért rögzítsük: a Fidesz az a párt, amelynek a belpolitikája is külpolitika. Úgy választott témát (migránsveszély, Soros), hogy minden egyebet, még a családpolitikai intézkedéseket is ez a narratíva uralja. Mindent azzal magyaráz, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik”, ami persze régi trükk, és eladható politikai terméknek is bizonyult, viszont nagyon kitette Orbánt egy olyan európai széljárásnak, amit – íme – nem tud uralni. Most akár az is bekövetkezhet, hogy ugyanaz okozza a bukását, aminek a sikerét köszönhette.
Ha másra nem, a Magyar Nemzet cikke arra jó volt, hogy jelezze: a visszatáncolást és meghunyászkodást a saját tábor nem viselné el a Fenegyerektől.
A magyar miniszterelnöknek és pártjának útja az antikommunista liberalizmuson át egyfajta plebejus jobbközépen át a nemzeti radikalizmusig ívelt, és pontosan ez az, ahol most tart. Ehhez pedig egyszerűen nem megfelelő közeg az Európai Néppárt.
Nem minősíteni, egyszerűen csak pontosan definiálni szeretném Orbán Viktort és a Fideszt:
Aki ezt nem hiszi, próbáljon egy, azaz egy lényegi különbséget felmutatni a Fidesz, illetve a német Afd, az osztrák FPÖ, a holland Szabadságpárt vagy a francia Nemzeti Front között. Mert az azonosságok könnyen felsorolhatók:
- harsány euroszkepticimus,
- erős nemzetállami vízió,
- dühödt iszlám- és bevándorlóellenesség,
- a keresztény kultúra védelmének hangoztatása,
- szociális demagógia.
Orbán legnagyobb illúziója, hogy azt hiszi, lerázhatja önmagáról önmagát. Persze, amikor majd beismeri, amit a saját tábora is rég felismert, akkor arról a képzetéről is le kell mondania, hogy innovatív politikus volna. Nem: amit Orbán képvisel, az régi és jól ismert, sőt, mások jobban csinálják.
Ami az EPP-t illeti, én nem hiszek azoknak, akik szerint csupán pragmatikus hatalomtechnikai megfontolások miatt szorongatják meg most a magyar miniszterelnököt. Kissé zavar is ez a mindenben csak politikai matekot látó, keserű cinizmus. Legyek akár naiv, de abban akarok hinni, hogy léteznek európai értékek – az unió arra a konszenzusra épült a második világháború után, hogy a totális diktatúra, a kirekesztés és a háború rossz, a demokrácia, a türelem és a béke pedig jó –, vagyis vannak alapelvek, amiket a Néppárt is képviselni akar, és egyszerűen nem tűri el tovább, hogy Orbán ezeket széttapossa a bakancsával.
