Fast X
A franchise-ok tizedik részei általában nem arról híresek, hogy kiemelkedő részei az adott sorozatnak, még akkor sem, ha végtelen pénzt és sztárt öntenek a produkcióba. A Halálos iramban-filmek népszerűségével kár vitatkozni, egy ideje már illik belátni, hogy bármi történjen a világban, Vin Diesel időről időre el fog jönni Dominic Torettóként, hogy a család szentségéről magyarázzon, és összefeszüljön egy újabb izmos főgonosszal. Pontosan ez történik a tizedik részben is, ezúttal Jason Momoát sikerült morcos antagonistaként leszerződtetni. A Fast X leginkább arról nevezetes, hogy bődületes pénzből készült, 340 millió dolláros büdzséjével a világ nyolcadik legdrágább filmje – és ebben a marketingköltség, ami azonos nagyságrend is lehet, még nincs benne –, ehhez képest kicsivel több mint 700 millió dollárt hozott be világszerte, ami anyagilag bukás, a számítások szerint ugyanis legalább 800-850 milliót kéne hoznia, hogy profit származzon belőle. De az anyagi csőd mellett a szakma is földbe döngölte: kritikusunk egyenesen azt írta róla, hogy akár a ChatGPT is rendezhette volna.
Nagyjából bármi, ami szuperhősös
Az idei év sem múlt el anélkül, hogy halmokba álljanak a szuperhősfilmek, és bár a lufi már egy ideje kipukkadni látszik, az eddig még nem fordult elő, hogy ilyen mértékű nézői érdektelenséggel találják magukat szembe. Nagy dobásként került mozikba a Flash – A Villám, a Shazam! Az istenek haragja és A Hangya és a Darázs: Kvantumánia is, hogy aztán ne váltsák be a hozzájuk fűzött reményeket. Az év, sőt, a stúdió egyik legnagyobb bukásának azonban kétségkívül a Marvelek számít, amely a kifejezetten magas, 275 millió dolláros gyártási költségét sem hozta még vissza. Igazságtalan lenne azt mondani, hogy minden szuperhősfilm kidobott pénz volt az idén, a pozitív példák közt ott van A galaxis őrzői harmadik része – amely kritikusunk szerint rossz volt, anyagilag viszont viszonylag jól teljesített –, a Pókember: A pókverzumon át vagy épp a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz, ám a valóban nagy dobások és a Bosszúállók-szintű milliárdos bevételek már hiányoznak. Nagyon úgy fest, hogy míg tíz éve bombabiztos üzlet volt szuperhősfilmet gyártani, addig mostanra már egyre kevésbé szalad a szekér: ennek okairól és a szuperhősfilmek jövőjéről itt írtunk bővebben.
Kísértetkastély
Mostanság a Disneynek sem megy túl jól, ők az idei nyár nagy dobásának szánták a Kísértetkastélyt. Az időzítés több szempontból is érthetetlen: egyrészt egy héttel a Barbie és az Oppenheimer – a nyár valóban nagy dobásainak – premierje után jelent meg, másrészt az ilyen jellegű horrormeséknél sokkal indokoltabb az őszi premier, legalább van mire vinni a Halloween-lázban égő gyerekeket is. A 2003-as Elvarázsolt kastély-reboothoz még egy rakás sztárt is sikerült megszerezni: Owen Wilsontól elkezdve Jamie Lee Curtisen, Rosario Dawsonon és Danny DeVitón át még Jared Leto szeme is feltűnik benne a CGI-maszk mögött. A Kísértetkastély kritikánk szerint „egyszerre könnyed és borzongató, mégis teljesen feledhető szórakozást nyújt”, ám nem is ezért került fel a listára, hanem mert a nyár egyik legnagyobb anyagi csődje volt: a 150 millió dollárból készített film eddig még a készítési költségeket sem hozta vissza, 117 milliónál tart, a Disney-nek tehát százmilliós nagyságrendű bukást jelent a Kísértetkastély.
Indiana Jones és a sors tárcsája
Ugyancsak az év egyik legnagyobb dobásának számított a visszatérő Indiana Jones, Harrison Ford Han Solo után egy másik ikonikus karakterének nyugdíjas változatát is eljátszotta. George Lucas és Steven Spielberg még a hetvenes évek végén kötöttek ötfilmes szerződést a vagány régészpforesszor kalandjairól, amelynek befejező felvonása egy év híján 45 évvel később érte el a mozikat. Ekkor már sem Spielberg, sem Lucas nem volt a fedélzeten, Ford viszont igen, nagy kérdés volt, hogy a borzasztó negyedik felvonás után mit kezd a franchise az öregedő professzorral. Az Indiana Jones és a sors tárcsája biztonsági játék lett hatalmas adag nosztalgiával, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy megosztja majd a rajongókat – minket pofátlanul magával ragadott a fanservice –, az viszont nem volt ennyire egyértelmű, hogy elhasal majd a mozikban. A majdnem 300 millió dolláros büdzséjével az év egyik legdrágább filmje volt, ehhez képest mindössze 384 milliót hozott világszerte, amely ilyen magas költségvetéshez képest csúnya bukás.
Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész
A 2018-ban Utóhatás alcímmel bemutatott hatodik Mission: Impossible-film a széria bevételi rekordjával megmutatta, hogy van még kraft a lehetetlen küldetésekben, 2022-ben pedig Tom Cruise bizonyította be a Top Gun folytatásával, hogy a hatvanat betöltve is bőven számíthatnak még rá akciósztárként. Tökéletes együttállásnak tűnt, nem véletlenül nem sajnált rá a Paramount majdnem 300 millió dollárt, ráadásul a kritikák is a keblükre ölelték a filmet, sokan a franchise egyik legjobb darabjának tartották. Ennek ellenére a Mission: Impossible 7 anyagi szempontból az év egyik nagy bukása, az USA-ban és Kanadában 172 milliót hozott, de világszerte is „csak” 567 milliót, amely egy ilyen kaliberű filmnél nemcsak kevés, de százmilliós nagyságrendű mínuszt jelent a stúdiónak.
Az ördögűző – A hívő
Míg az eddig felsorolt bukások között nincsenek igazán bűnrossz filmek, akadt azért ilyen is idén a nagy dobások közt. A világ egyik legjobb horrorfilmjét újraéleszteni emberfeletti feladat, nem véletlenül nem próbálkoztak vele túl gyakran, vagy ha mégis, az rendre óriásit bukott. Az ördögűző idén lett ötvenéves, és David Gordon Greennek volt elég vér a pucájában ahhoz, hogy a jubileumra elkészítsen egy rebootot, ráadásul az 1973-as film főszereplőjét, a kilencvenéves Ellen Burstynt is meggyőzze arról, méltó folytatáshoz adja majd a nevét. William Friedkin augusztusi halálának az egyetlen pozitívuma az lett, hogy a folytatás puszta tényét is gyűlölő rendező már nem érhette meg azt, mit műveltek a klasszikusával. Az Ananász expressz rendezője ugyanis azzal a nagy truvájjal állt elő, hogy megduplázta a megszállt kislányok számát, és egy pocsék filmmel csak lehúzott egy újabb bőrt a legendás horrorról. A legszomorúbb azonban az, hogy még nincs vége: hitvány minőség ide vagy oda, jön a folytatás 2025-ben.
