A múlt héten elinduló Berlini Nemzetközi Filmfesztivál egyik fontos fejleménye, hogy három év után újra személyes részvétellel rendezik meg az Európai Filmpiacot, mely a nemzetközi filmipar egyik legfontosabb találkozóhelye. Az elmúlt években a hasonló vásárokon a Netflix jellemzően bezsákolt szinte minden filmet, amely minimálisan érdekesnek bizonyult a számára, idén viszont ez elmaradt, a streamingóriás már nagyon megnézte, hogy miért ad ki pénzt. A többi streamingcég hasonlóan visszafogott maradt, és ez egyrészt jó hír lehet a független filmforgalmazóknak, de fontosabb, hogy ez a legújabb jele annak, hogy új szakaszába lépett a streamingháborúnak keresztelt bőség a streamingpiacon.
Tavaly több cikk is született arról, hogy megtorpant a világjárvány alatt példátlan tempóban bővülő streamingpiac: 2022 volt az első év, amikor csökkenni kezdett a Netflix előfizetőinek száma azután, hogy 2019-ben megkezdődött a verseny az előfizetőkért a piac új és régi szereplői között. Nyáron már a Warner Bros. Discovery égisze alá tartozó HBO Max szigorú takarékossági programba kezdett, melynek keretében többek között el is távolított tartalmakat (köztük A besúgót is), a Netflix és a Disney+ bevezették a hirdetéses modellt, sőt, az előbbi még a jelszómegosztásra is lecsapott. Az időközben beköszöntő gazdasági válság azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a keresleti oldalon is jobban meggondolják, mennyi pénzt költsenek szórakozásra, ezért nem túlzás új korszakról beszélni a streamingkorszakban. Az azóta eltelt pár hónap alapján pedig már több megállapítás is lehetséges arról, hogy milyen világ felé tartunk, mi fog változni, és mit jelenthet mindez a streamingszolgáltatók kínálatára nézve.
Türelmetlenebb megrendelők
Már a 2022-es év is elkaszált sorozatoktól volt hangos, az elmúlt pár hónap pedig azt mutatja, hogy továbbra is sokkal szigorúbbak a streamerek, ha új évadokról kell dönteni. Az előző év végén és az új év elején számos sorozat is elbukott, melyben az volt a szokatlan, hogy egy vagy két évad után állnak le olyan ígéretesen induló sorozatok, mint a Los Espookys (HBO) vagy az Így látjuk mi (Amazon Prime). Idén pedig még el se telt az évből két teljes hónap, és már elkaszáltak jó pár ambiciózus, jó nevű közreműködőkkel készült sorozatot: Moszkitó part (Apple TV+), A nagy dobás (Disney+), Avenue 5 és Gossip Girl – Az új pletykafészek (HBO), Amerikai dzsigoló (Showtime), és nem utolsósorban a Netflix hősi halottai: az Újra szingli (habár ezt azóta megmentette a Showtime), a Konspirációs korporáció és a mind közül a legnagyobbat szóló bejelentés, az 1899.
Az 1899 elkaszálását többen is szimptomatikusnak érezték, mivel tipikusan olyan sorozatnak tűnt, amelyhez hasonlókat eddig a Netflix nem szokott idő előtt leállítani. Elvégre a Dark alkotói, Jantje Friese és Baran bo Odar csinálták, akikkel több évre szóló, exkluzív szerződést kötött a cég, és nem is szerepelt rosszul, hiszen az első három héten a második helyet szerezte meg a Netflix angol nyelvű sorozatai között, és a készítők további két évadot terveztek. Mégis elkaszálták, melyből az elemzők arra következtettek, az egész iparág bajban van. Hiszen az utóbbi időben egyre több a példa arra, hogy streamerek elállnak a már leforgatott sorozatok bemutatásától, vagy ahogy azt az HBO esetében láttuk, készek törölni teljes sorozatokat is a katalógusból.
Ám a Warner Bros problémái nem újak, ahhoz viszont eddig nem voltunk hozzászokva, hogy a látszólag kimeríthetetlen büdzséből dolgozó Netflix szigorítson. Korábban azoknak a sorozatoknak is hagytak időt, hogy megtalálják a nézőiket, amelyeknél esetleg az első évad(ok) nem hozták a várt eredményt, ma viszont már jóval keményebb világban élünk:
Jelenleg úgy érzem, hogy a Netflix szinte ellopja tőlem az időmet
– háborgott a Forbes újságírója, Paul Tassi, és ki is fejtette, miért:
Folyamatosan az történik, hogy egy sorozat érdekesnek tűnik, és hat-tíz órát töltök az életemből azzal, hogy nézzem, aztán az egész eltűnik, mert nem találta el az X, Y és Z belső mérőszámokat, a történet pedig befejezetlenül marad. Kíváncsi vagyok, hogy 2022-ben a Dark 1. évada elég jól teljesített volna-e ahhoz, hogy a Netflix jelenlegi mércéje szerint megújítsák, vagy ebben az új korszakban talán kinyírták volna minden idők egyik legjobb sci-fi sorozatát, mielőtt teljesen kibontakozhatott volna.
Az idézett cikk végül egy befejezetlen sorozatokkal teli temetőhöz hasonlította a Netflixet, a Guardian pedig így fogalmazott: „Mindig is úgy volt, hogy a Netflixnek egy ponton át kell alakítania az üzleti modelljét, és a vállalatnak egy kihívásokkal teli 2022-es évet kellett átvészelnie, de a puszta kegyetlenség, amellyel a műsorok törlését végzik, mind a tehetségeket, mind a nézőket elriaszthatja.” Ugyanez a cikk viszont próbálja meglátni a jót is abban, hogy vége a Peak TV-nek, azaz a befogadhatatlanul sok tévés tartalom korának: ha kevesebb sorozat készül, az lehetővé teszi a szolgáltatóknak, hogy a meglévő műsorokat hosszabb ideig futtassák, ahelyett, hogy hirtelen leállítanák őket.
Középszerbe fulladnak a netflixes filmek
Azt, hogy a Netflix nehézségei meglátszanak a kínálaton is, semmi sem mutatja olyan hűen, mint a streamingóriás idei filmes bemutatóiról készült bejelentés. A cég szokásához híven az év elején egy nagyszabású teaser videóban harangozza be, milyen filmbemutatókat érdemes majd várni. Az ideitől azonban nem nagyon esett hasra senki. A médiavisszhang leginkább fásultnak mondható, de hát mi is lenne várható ilyen B-kategóriás akciófilmek és romkomok láttán?
Mindez kiegészül azzal, hogy a Netflix is már sokkal kevésbé akar kockáztatni – ugye, nem vásárol annyit a filmfesztiválokon sem, így marad a kockázatkerülő, biztos középszer:
Persze, minden stúdiónak szüksége van évente néhány tuti közönségsikerre, de a Netflix – és általában a streaming – egyik korai ígérete az volt, hogy platformot biztosít a független filmeknek, a szokatlan és furcsa alkotásoknak. Igen, ezek a filmek még mindig léteznek valahol a Netflixen, de nem ezek azok, amelyeket reklámoznak. Ha ezek lesznek 2023 kötelező filmjei, akkor ez az év már most is eléggé átlagosnak ígérkezik
– mondott ítéletet a Wired.
A Netflixet nem új dolog a közepes filmek miatt ekézni, de azt se felejtsük, a streamingóriás korábban olyan ambiciózus alkotásoknak adott helyet, mint a Roma, Az ír, a Ne nézz fel vagy A kutya karmai közt. Most nehéz elhinni, hogy ez a sor az idén folytatódni fog.
Új előfizetők helyett inkább a régieket tartsuk meg
Múlóban van már az a világ, amikor a streamingszolgáltatók fő célja az volt, hogy mindenáron új előfizetőket szerezzenek. Tavaly már az iparág egyik legfőbb problémájaként emlegették az előfizetők elvándorlását, mely minden szolgáltatót sújt valamilyen mértékig: Amerikában, ahol nagyobb a verseny, jobban, de Európában is egyre többen mondanak le egy vagy több szolgáltatást. Mindez érthető, hiszen lassan elfogynak a potenciális előfizetők, akiken ráadásul egyre több vetélytárssal kell osztozni:
A streamingháborúknak vége, mert az előfizetők számának növekedése megállt
– mondta tavaly augusztusban Michael Nathanson, a MoffettNathanson médiaelemzője a CNN Businessnek. „Egy olyan területen vívnak háborút, ahol már nincsenek erőforrások”. Így most már nem az előfizetők számának növelése a fő célkitűzés, hanem az elvándorlás lassítása és megállítása. A streamingforradalom következő állomása tehát a konszolidáció és az egyes csomagok összekapcsolása.
Ennek érdekében a cégeknek még az eddigieknél is sokkal jobban kell ismerniük az előfizetőik szokásait, és mindent meg is kell tenniük azért, hogy egyszerűen megszokják az adott platformot annyira, hogy már csak ezért se forduljon meg a fejükben a váltás gondolata. A kézenfekvő példa erre a Netflix ajánlóalgoritmusa, amely a felhasználó nézési előzményei alapján új műsorokat és filmeket javasol, mellyel a felhasználók elkötelezettségét és gyakori visszatérését biztosíthatják. A Forbes egy másik példája a megszokások kihasználására az egyben ledarálható évadok, melyekkel a streamingplatform arra ösztönözheti a felhasználókat, hogy egymás után több epizódot is megnézzenek, ami idővel megszokássá szilárdulhat, és már nem is tudja elképzelni, hogy hetente csepegtetve nézze az új epizódokat. Ezekben a Netflix riválisainak még van hová fejlődniük.
Káoszba torkollott a streamingháború
A Netflix tehát szigorít, és az HBO tulajdonosa, a Warner Bros Discovery problémáiról is többször írtunk, most februárban pedig a Disney is 3 milliárd dolláros tartalmi költségmegtakarítást tűzött ki célul a következő néhány évre. A cég azt is fontolgatja, hogy eredeti tartalmai egy részét külső platformokra licenceli, „mivel egyre nagyobb a nyomás, hogy megfékezze a veszteségeket a streaming TV-üzletágában”.
A Disney új szemlélete közvetlenül ellentmond annak a régóta fennálló iparági konszenzusnak, hogy egy stúdió számára a legjobb módja a tartalom pénzzé tételének, ha az egészet a saját előfizetéses streaming platformján tárolja. A vállalat a Disney+ 2019-es elindítása óta kifejezetten arra helyezte a hangsúlyt, hogy több tartalmat tartson házon belül, és nagyrészt leállította a műsorok licencelését. Ez tehát változni fog, de nemcsak a Disney fog élni a licencelés lehetőségével, hanem mások is. A Warner Bros. Discovery például ugyanígy tesz a Westworlddel: a tavaly elkaszált sorozatról idén egyezett meg a cég két feltörekvő, hirdetésekkel támogatott, ingyenes szolgáltatóval (a Roku és a Tubi, egyelőre egyik sem működik nálunk), hogy az ő csatornáikon is látható lesz a Westworld, egyéb warneres tartalmakkal együtt.
A Disney visszatérő vezérigazgatója, Bob Iger nemrég hétezer munkahely megszüntetését jelentette be, és félreérthetetlenül utalt rá, hogy a streamingszolgáltatás elindítása komoly veszteségeket okoz egyelőre a cégnek. Ami nem véletlen, hiszen ez egy rendkívül költséges üzletág, különösen az induláskor, pláne, hogy az egész streamingipart megalapozó Netflixet kivéve minden résztvevőjének rendkívül kiélezett versenyben kellett eredményeket produkálnia: „Néhány évvel ezelőtt a Wall Street azt mondta a médiavállalatoknak, hogy a Netflixet kellene utánozniuk, és a növekedéssel kellene foglalkozniuk, nem pedig a veszteségekkel. Ez tavaly megváltozott, a Netflix és mindenki más számára is” – foglalta össze a helyzetet a Vox szakírója.
Ebben a helyzetben viszont egyelőre senki sem tudja, mi lesz a jó megoldás, ezért is tűnhet jelenleg kissé kaotikusnak a helyzet az iparágban, ahol tovább nehezíti a helyzetet, hogy minden eddiginél nehezebb megítélni egy adott sorozat sikerét. „Az Amazon milliárd dolláros A Gyűrűk Ura hazardírozása kifizetődött? Attól függ, kit kérdezünk” – írja a Time, és arra a következtetésre jut, hogy ebben a környezetben, ahol az elmúlt évben szinte minden fontos cég vezetésében személyi változások történtek,
miközben az erős sorozatokat anélkül dobják ki, hogy esélyük lenne megtalálni a közönségüket, a stúdiókat pedig arra ösztönzik, hogy adózási okokból szemétbe dobják a befejezett évadokat, vagy vetítés helyett eladják őket a versenytársaknak, a kiemelkedő tévéműsorok létrehozásának feltételei nem optimálisak.
Az viszont biztos, hogy a streaming a legfontosabb csatát már megnyerte: nem tudjuk nélküle elképzelni a film- és sorozatnézést. Lehet, hogy lesznek szolgáltatások, amelyek bedobják a törülközőt, vagy még több összeolvadásnak lehetünk majd tanúi, de attól nem kell félni, hogy nem lesz mit nézni a jövőben.
