Bármennyire is gyomorforgató és elítélendő az emberi élet kioltása, kár tagadni, hogy a legalább két áldozatot különböző időben és helyen meggyilkoló gonosztevők – ismertebb nevükön sorozatgyilkosok – izgatják az emberek fantáziáját. Az sem véletlen, hogy a true crime-sorozatok és filmek népszerűbbek, mint valaha, főleg a Netflix jár az élen abban, hogy szinte hétről hétre előhúz újabb és újabb gyomorforgató ügyeket, amiket olykor informatívan, ám gyakrabban inkább szenzációhajhász módon mutat be pörgetve ezzel a nézettségi mutatókat. A film- és sorozatkészítők előszeretettel támasztják fel az ilyen jellegű mítoszokat új lendületet adva az olyan válogatott gonosztevőket övező kultuszoknak, mint ami Charles Mansont, Ted Bundyt, Jeffrey Dahmert, Richard Ramirezt vagy Ed Geint körülveszi. A sorozatgyilkosok iránti megszállott érdeklődés, extrémebb esetekben akár rajongás egyáltalán nem újkeletű dolog, elég csak a Manson körül alakuló rajongói kultuszra, a Bundyt elárasztó szerelmes levelekre vagy épp az épp aktuálisan felkapott Dahmerre gondolni, hogyan bombázták a börtönben rajongói üzenetekkel.
Azzal, hogy milyen lélektani mozgatórugók alakíthatják ki az érdeklődést és a szimpátiát a sorozatgyilkosok iránt, és miért elsősorban nők nézik az ilyen jellegű filmeket, sorozatokat – egy tanulmány szerint az ilyen jellegű műsorok nézőinek 73 százaléka nő – már foglalkoztunk korábban is:
Az internet megjelenésével ez a jelenség is új szintre emelkedett: a világháló különféle sötét bugyraiban mindig is megvoltak azok a bizarr gócok, ahol a sorozatgyilkosok iránti szimpátiájukat fejezhették ki az eziránt fogékonyak, az elmúlt években azonban berobbant egy olyan platform, amelynek segítségével bárki, aki tud görgetni egy egeret és van eziránt affinitása, tovább tudta építeni a sorozatgyilkosok köré szőtt mítoszt.
A TikTok alig néhány év alatt nőtte ki magát a világ egyik legforgalmasabb felületévé, ennek megfelelően a felhasználók itt alakítják tartalommá mindazt, amit épp észlelnek vagy néznek. Ha pedig egy Netflix-sorozat szinte napok alatt 200 milliós nézettséget produkál, az is itt fog lecsapódni. A platformon szeptemberben debütáló Dahmer-sorozatot az is megnézte, aki egyébként nem feltétlenül rajong a true crime-tartalmakért, ennek megfelelően a TikTokon is fellángolt a Dahmer-láz.
Bár a tizenhét fiatalembert meggyilkoló férfi egyébként is ott van a legtöbbet emlegetett sorozatgyilkosok közt, a Netflixnek köszönhetően most már az is pontosan tudja, miket vagy inkább kiket rejtegetett a hűtőjében, aki egyébként nem feltétlenül kel és fekszik a sorozatgyilkos-történelemmel. Azt hihetnénk, hogy az erről szóló tartalmak a megrökönyödésről szólnak, ám a TikTokon nem feltétlenül csak a megbotránkozásuknak vagy az elborzadásuknak adnak hangot a felhasználók, hanem együttérzésről, megértésről, sajnálatról, sőt, rajongásról is. Mások elsősorban a lájkok pörgetése érdekében készítenek gyakran vicces jellegű videókat a Dahmer-témában. Megint mások tematikus sorozatgyilkosos oldalakat működtetnek, amelyekből megszámlálhatatlanul sok van, és jórészt több tízezres követőbázissal rendelkeznek.
És ahogy az a TikTokon lenni szokott, ha elindul egy hullám, akkor annak hamar megjelenik az ellenhulláma is: míg sokan a sorozatgyilkosok iránti leplezetlen kíváncsiságukat vagy rajongásukat fejezik ki, esetleg meglovagolják az épp aktuális sorozatgyilkos-trendet, legalább ennyien posztolnak arról, hogy mennyire káros romantizálni a gonosztevőket.
Több tízezer videó készült arról, ahogy a felhasználók Dahmernek öltözve játsszák el a sorozat egyes jeleneteit, csinálnak humoros videót arról, hogy lehetett volna megmenekülni egy tipikus Dahmer-randihelyzetből, tippeket kínálnak ahhoz, hogyan öltözzön az ember Dahmernek idén Halloweenkor, vagy épp egy gumibabával játsszák el a sorozatban is látható szendvicses jelenetet:
https://www.tiktok.com/@its.kai.lynn/video/7150365634797243690?is_copy_url=1&is_from_webapp=v1
Az ezzel kapcsolatos tartalmak egyik vonulatának a sorozat atyja, Ryan Murphy egészen biztosan nem fog örülni: a showrunner kifejezetten azt akarta elkerülni, hogy Dahmerrel bárki szimpatizálni tudjon, ehhez képest a TikTokot elárasztották a „miért sajnálom Jeffrey Dahmert?” témájú videók. Ezekben a felhasználók a sorozattal kapcsolatos kettősségről beszélnek: tíz részen át nézik, ahogy Dahmer férfiakat darabol és old fel savban, hogy lehet mégis, hogy sajnálják az elkövetőt?
@auntiesjx I can’t be the only one? #fyp #jeffreydahmer #dahmer #phycology #empathy #stockholmsyndrome #serialkillee
A számos sajnálkozó vagy humorosnak szánt videót a nagyszámú ellentábor sem hagyta szó nélkül: rengetegen keltek ki az ellen, hogy az ilyen jellegű true crime-sorozatok felmagasztalják az erőszakot, egyúttal humanizálják a gyilkosokat. Megjegyezték azt is, rendkívül tiszteletlen az áldozatok hozzátartozóival szemben, hogy minden második videó Dahmernek az emberekkel megpakolt hűtőjével poénkodik. Az egyik felhasználó amellett érvel, hogy míg többek közt a metálzene is rendre megkapja az agresszív viselkedésre ösztönző jelzőt, addig a Netflix rengeteg pénzből kínál lehetőséget a fiatalok számára, hogy idealizálják a sorozatgyilkosokat.
https://www.tiktok.com/@justushajas/video/7151096828472216837?is_from_webapp=v1&item_id=7151096828472216837
Nem Dahmer az első, aki sorozatgyilkosként tarolta le a TikTokot, ám mivel online mítosza nagyon hasonló utat jár be, az ő esete erősíti meg, hogy tendencia van alakulóban:
Ted Bundy volt az első, sorozatgyilkos TikTok-sztár
Bundy szintén a sorozatgyilkosok elitklubjába gyilkolta magát azzal, hogy a hetvenes években négy év alatt több mint harminc nőt erőszakolt és fojtott meg, mielőtt elítélték és villamosszékbe ültették. 2019 annak ellenére volt Bundy éve, hogy akkor már három évtizede halott volt. Az már ekkor bebizonyosodott, hogy a szórakoztatóipar hihetetlen mértékben tudja felpörgetni a sorozatgyilkos-mániát, a Bundy-reneszánsz például a gonosztevő halálának harmincadik évfordulóján ütött be igazán, amikor gyors egymásutánban készültek róla az alkotások. Januárban debütált a Netflixen a Beszélgetések egy sorozatgyilkossal: A Ted Bundy-szalagok című dokusorozat, azt követően Zac Efron próbálta a lehető legradikálisabb formában lerázni magáról a High School Musical által látszólag örökre ráégetett tinibálvány bélyeget azzal, hogy eljátszotta Bundyt az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című filmben – ami egyébként annak a magasiskolája volt, hogyan lehet a sorozatgyilkos szerelme szempontjából elbeszélt történettel zavarba ejtő módon már-már hősként feltüntetni az évszázad egyik legbetegebb bűnözőjét.
Bundy kétségkívül hálás alapanyag mindehhez: a végtelenül gonosz, de emellett sármos, karizmatikus férfinak már a tárgyalása alatt szép számmal akadtak elsősorban női rajongói, így cseppet sem meglepő, hogy a Z generáció is felfedezte magának a férfit – ehhez már az az említett tény is hozzájárult, hogy egy rendkívül népszerű tinibálványt tettek meg főszereplőnek. A téma természetesen beszivárgott az akkor már egyre nagyobb teret nyerő TikTokra is, de nem éppen abban a formában, amire előre bárki is számíthatott. Nem tiszta, honnan és kitől eredt pontosan, de hamarosan sorra kezdtek előkerülni az olyan rövid videók, amelyekben a felhasználók a gyilkos perspektívájából vett videókat készítettek, vagy az áldozatot játszották el: randira készülődtek, majd a következő kockában már halottnak tettették magukat, mintha épp Bundy lett volna a nem túl szerencsés választásuk. A sorozatgyilkos népszerűsége tehát zavarba ejtő módon szökött az egekbe, olyan megdöbbentően bizarr tartalmakat eredményezve, amelyekben a felhasználók szexinek vagy épp vagánynak állították be azt, ahogyan az elmebeteg férfi nőket csábított el, majd gyilkolt meg.
Az MTV anno nekiszegezte a Bundy-mániában tobzódó tiktokereknek a témaválasztásra vonatkozó kérdést, amelyre jellemzően kétféle választ kaptak:
- az egyik tábor a családon belüli erőszakra kívánta vele felhívni a figyelmet,
- mások bevallották, hogy egyszerűen csak nem mérték fel a következményeket, azt gondolták, hogy menő ebben a témában posztolni.
A téma egyik királya, George Garaway, aki egymillió követőjének készített olyan tartalmakat, amelyekben POV-videókat (point of view, azaz bizonyos szempontba helyezkedés) gyártva idéz meg gyilkosokat, az egyik alkotásában például véres arccal és csábos tekintettel pózol Bundyként, majd kaszabol párat a lájkokért.
@georgegaraway #pov the murderer is convicted guilty and you have flashbacks to that night…
Vagy ott van a majdnem kétmilliós követőbázissal rendelkező Robbie Morris, aki lágy zenére bazsalyog a kamerába nézve, a felirat szerint pedig ilyen lehet, ha egy bűbájos fiú mellé ültetnek be első napon a suliban, akit épp Ted Bundynak hívnak. De nemcsak a videók, az alatta olvasható kommentek is megdöbbentők: rengeteg a biztató hozzászólás, sokan egyenesen rajongásukat fejezik ki az iránt, hogy milyen vonzó a srác a sorozatgyilkos bőrébe bújva.
@robbieroket POV:it’s 1961, first day of freshman year. The boy next to you seems charming. His name is Ted Bundy
A jelenség egy szintén bizarr kategóriájába tartoznak azok a felhasználók, akik azt állítják: rokonságban állnak valamelyik sorozatgyilkossal. Az Ally R. Bragg néven posztoló lány azzal dicsekedett, hogy a sorozatgyilkos és a nagymamája kapcsolatából született. A videót szélsebesen osztották, több online lap is lehozta annak ellenére, hogy semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott benne a lány. Bragg azóta törölte a csatornáját, és tisztázta a helyzetet: kijelentette, hogy csak viccből találta ki az egészet, mivel ő, „aki tizenkét lájknál sosem kap többet”, nem gondolta, hogy ilyen népszerű lesz a videó. Azt is hozzátette, hogyha valóban a rokona lenne, soha nem posztolna erről, illetve megkért mindenkit, hogy töröljék az ezzel kapcsolatos reposztolásokat és tartalmakat, mivel a családjának ártanak ezzel.
Nem ő az egyetlen, aki a nagymamáján és Bundyn keresztül koldult lájkokért. A Jordyn Renee Taylor nevű felhasználó már-már rutinosan húzta el a mézesmadzagot a követői előtt azt állítva, hogy a nagyanyja kis híján felkerült Bundy halállistájára.
Ha többet akartok hallani erről a történetről, lájkoljatok, kommenteljetek, segítsetek, hogy felkapják ezt a videót, és akkor készítek majd egy másikat, amelyben a nagyanyám elmeséli a részleteket
– ígéri a lány a videóban, a követők pedig tették a dolgukat. Taylor a biztató lájkszámokat látva tényleg bevetette a nagyit, aki elmondta, hogy Bundy egyszer meg akarta hívni egy kávéra, de ő nemet mondott.
@jordyn_renee_taylor Ted Bundy STORYTIME! #tedbundy #truestory #scary #storytime #foryoupage #foryou #foryou #viral
Azt, hogy a TikTokon terjedő Bundy-effektus mennyire zabolázatlan, jól mutatja, hogy azóta sok felhasználó szembesült a negatív visszajelzésekkel, emiatt pedig rengeteg videót töröltek a témában. A sorozatgyilkosok romantizálása ellen kikelő posztok már akkor elértek annyit, hogy például a már említett Garaway is a kritikák hatására kommentekben kért bocsánatot, és a sorozatgyilkosokra vonatkozó hashtageket is törölte. Egy másik felhasználó, a fiókját azóta már deaktiváló, csatornáját sorozatgyilkosos szerepjátékokkal megtöltő Anne Rodriguez a kritikákra reagálva ekképp védekezett:
Nem magasztalok fel senkit. Tudom jól, hogy mit tettek, hogy rosszat tettek, de a videóimmal emlékeztetek mindenkit arra, hogy mindez megtörtént, és akár a napjainkban is előfordulhatnak ilyen esetek
– érvelt, hozzátéve: akinek nem tetszik, ne nézze.
Bizarr érdeklődés vagy sajátos védekező mechanizmus?
A sorozatgyilkosokat övező kíváncsiság mozgatórugóit a TikTok új megvilágításba helyezi. A MelMagazine a Bundy-őrület idején több szakértőt is megkérdezett a jelenség pszichológiai hátteréről, az akkori válaszok tökéletesen megállják a helyüket Dahmer esetében is. Adam Lynes, a Birmingham City University kriminológus professzora szerint abban is rejlik a sorozatgyilkosok imádata, hogy sokan egyfajta antihősként tekintenek rájuk, akik nem hajlandók beilleszkedni a társadalomba, és lázadnak a szabályok ellen. Ezzel együtt úgy véli, hogy a sorozatgyilkosos videókat gyártó Z generációsok azért kreálják ezeket a tartalmakat, mert az információáradat miatt kialakuló szorongásukat – legyen az a klímaszorongás, a háború vagy bármilyen olyan globális probléma, ami naponta többször szembejön velük – ezzel tudják csökkenteni. „Az erőszakot azon a nyelven dolgozzák fel, amit a legjobban ismernek”, márpedig ez a TikTok.
Melissa Hamilton, a Surrey Egyetem büntetőjogot tanító professzora szerint a deviáns viselkedés tanulmányozása olyan neurokémiai anyagokat szabadíthat fel az agyban, ami akár függővé is teheti az embert, azaz egyre több és bizarrabb ingerre lesz szüksége ahhoz, hogy kielégítse az eziránti igényét. Azt is hozzátette, hogy a már említett POV-videókkal a gyilkos szemszögébe helyezkedve kevésbé lesz az emberek számára félelmetes az illető, így egyfajta védekezési mechanizmusnak is tekinthető mindez. Ugyanezt hangsúlyozta Louis Schlesinger, a John Jay College of Criminal Justice főiskola törvényszéki pszichológusa is, aki szerint a nők esetében mást is rejt a sorozatgyilkosok iránti érdeklődés:
Ezzel közvetve azt próbálják megérteni, hogyan ne váljanak áldozattá. Meg akarják érteni, hogyan kerüljék el az ilyen jellegű megtévesztéseket.
És bár mindez valamilyen szinten akár megnyugtatónak is hangzik, Hamilton a Dazednek sokkal sötétebben fogalmazott, egyúttal beemelve az ilyen tartalmakat gyártók felelősségét is:
A szórakoztatóipar feladata, hogy felmagasztaljon, hogy szenzációhajhász legyen. Nem látom, hogy ez a kapitalista társadalmakban változhatna, hiszen ez pénzt hoz.
Akármennyire is bizarrnak hat, egyáltalán nem furcsa tehát, hogy a csapból is a sorozatgyilkosok folynak, a TikTokról meg pláne. A jelenség minden eddiginél erősebben mutat rá, miként tudják az egyes médiumok romantizálni, humanizálni a legelvetemültebb gyilkosokat is, a közösségi oldalak felhasználói pedig azonnal teszik a dolgukat, és ilyen-olyan tartalmakkal, de tovább pörgetik a témát, hogy végül tényleg mindenki erről beszéljen. És míg a true crime-sztorik most népszerűbbek, mint valaha, a témával kapcsolatos kritikus gondolkodást már kevésbé közvetítik, ha mégis van ilyen irányú törekvés, az elveszik a szenzációhajhászás közben.
