Ted Bundy Amerika egyik, ha nem a legszörnyűbb sorozatgyilkosa volt, akit kivégzésének harmincadik évfordulója újra híressé tett. Talán szerepet kap majd a Mindhunterben, éppen a Sundace filmfesztiválon mutattak be róla egy filmet Zac Efron főszereplésével, illetve a Netflix is kijött egy doksival (Conversations with A Killer: The Ted Bundy Tapes) a Bundyval készült hangfelvételekre támaszkodva. Többféle megvilágításból ismerhetjük meg az egykori joghallgató történetét, hallhatjuk róla, hogy jóképűnek tartották, megnyerő volt és manipulatív, de ami a legfontosabb, hogy egy szörnyeteggel állunk szemben, aki legalább harminc fiatal lányt ölt meg különös kegyetlenséggel. Merészebb becslések szerint pedig inkább háromjegyű számról van szó, maga Bundy utalt arra, hogy feljebb kéne lőni a becsléseket. Sokakat megerőszakolt, a felismerhetetlenségig összevert, és csak pár áldozat menekült meg. Teljesen véletlenül.
A Netflix négyrészes dokumentumfilm-sorozata lebilincselő, de elsősorban azért, mert a néző képtelen felfogni, hogy a mai technikai feltételek mellett Ted Bundy hogy gyilkolhatott legalább öt államon át évekig. Ráadásul mikor először letartóztatták, csak egy közúti ellenőrzés során kutatták át a kocsiját, ami tele volt bilinccsel, maszkkal és olyan felszereléssel, amivel az ember nem kirándulni indul. Két sikeres szökés után kapták el szintén egy autóval. Ekkor Bundy próbált elmenekülni, a rendőr lövést adott le rá, de nem találta el.
Bárcsak megölt volna.
– mondta Bundy, hiszen ekkor már tudta, hogy egy csoda se mentheti meg a kivégzéstől.
A sorozatgyilkos 1974-ben ölt először – legalábbis ez az első biztos dátum –, 1978-ban a szökése után még három alkalommal gyilkolt (egyik áldozata mindössze 12 éves volt), de a családja és a barátai a végsőkig kiálltak mellette. A tárgyalásra nők jártak, odavoltak Bundyért, aki éppen azelőtt kérte meg a barátnője kezét, hogy kirótták rá a harmadik halálbüntetést is. Ted Bundynak több oldala volt: a megnyerő, az ügyvéd és a leállni képtelen sorozatgyilkos, és éppen ezért kényszerül a Netflix is könyörögni a nézőknek, hogy semmilyen körülmények között se nevezzék szexinek Bundyt (csak úgy, mint a You-nál).
Ted Bundy, a szívtipró
A nemrég nálunk is kijött Zac Efronos film előzetese után már érthető, hogy miért húzza alá az egyik túlélő, Kathy Kleiner Rubin, hogy muszáj mindenkinek megértenie, hogy Ted Bundy egy könyörtelen sorozatgyilkos volt: „Kívülről elbűvölő és jóképű, belül pedig egy szörnyeteg” – mondta a TMZ-nek. Kleiner Rubin volt az egyik olyan nő, akit Bundy életben hagyott a floridai mészárlása után, bár nem jó kedvében, egyszerűen csak félt a lebukástól.
Theodore Robert Cowellt nem a vér szerinti szülei nevelték fel, az apját nem ismerte, és a nagyszülei vették magukhoz. Cowell azt hitte, az igazi szüleivel él, később azonban rájött az igazságra. A vér szerinti anyja csak 1950-től foglalkozott igazán az akkor négyéves fiával, majd megismerkedett Johnny Bundyval, aki a nevére vette a gyereket. Így lett belőle Ted Bundy. A Netflix megkereste a gyerekkori barátait, amiből kiderült, hogy Bundy sokszor nem találta a helyét, ezt mégsem mutatta. Egy ambiciózus fiatal férfi lett belőle, akinek az egyetem elején még egy barátnő is összejött. Diane Edwards és Bundy Seattle-ben kezdtek járni, éppen ott, ahonnan később az első áldozatok is eltűntek.
A Diane-nel való kapcsolatom nagy hatást gyakorolt rám. Jól öltözött, gyönyörű lány volt, kifejezetten csinos. Jó autó, nagyszerű szülök. Szóval első barátnőnek nem is volt olyan rossz
– mesélte Bundy már a halálsoron Stephen Michaud újságírónak, aki könyvet készült írni róla, és akinek a hangfelvételei alapján készült a Netflix doksija.
Diane Edwards ideális választásnak tűnt, de Bundy mégis szorongott mellette, úgy érezte, hogy a lány többet vár el tőle, mint amennyit nyújtani tud. A későbbi interjúkon az is elhagzott, hogy valamiféle elégtételt akart venni, amiért Edwards eltávolodott tőle. Bundy végül egy másik nővel, Elizabeth Kloepferrel vigasztalódott. Kloepfernek volt egy kislánya, akit a férfi sajátjaként nevelt a kapcsolatuk alatt, egy családot alkottak. Az Extremely Wicked, Shockingly Evil, and Vile című filmben éppen Kloepfer (Lily Collins játssza) szemén keresztül láthatjuk, hogyan kezdte sejteni, hogy egy gyilkossal él egy fedél alatt. Joe Berlinger produkciója érdekes fordulatokat hozhat, mivel a Netflix doksijában bár szó esik arról, hogy Bundy barátnője bejelentést tett a fiújáról, a rendőrség mintha nem is figyelt volna oda az ő Tedére. Máshol viszont Kloepfer úgy szerepel, mint Ted Bundy lebuktatója.
Annyi viszont biztos, hogy az egyetemi barátnő odavolt a férfiért, hitt a viszonyukban, sőt, még a házasság is felmerült kettejük között. Amikor pedig Bundyt letartóztatták, volt barátnőjét hívta fel, hogy bárcsak tudnának kettesben beszélgetni. Elizabeth Kloepfer érezte a lelke mélyén az igazságot, más rajongók azonban még akkor is kitartottak mellette, amikor Bundyt többszörös emberöléssel és nemi erőszakkal vádolták. A Floridában zajló tárgyalását már adta a tévé, és a terem megtelt fiatal lányokkal, akik elmondták a kamerának, milyen helyes is ez a Ted Bundy.
Sőt, amikor 1980-ban ismét halálra ítélték Bundyt a 12 éves Kimberly Leach elrablásáért és megöléséért, a férfi még mindig mosolyogva tekintette színpadnak a bíróságot. A média előtt kérte meg barátnője, Carole Ann Boone kezét, aki boldogan mondott igent. A pár hivatalosan egybekelt, és a nászéjszaka is megtörtént a börtönben, mire Boone bejelentette, hogy terhes a férjétől. A kislány 1982-ben született, és a Bundy nevet kapta, az apaságot viszont sosem tudták megerősíteni.
Ted Bundy, az ügyvéd
Bundy karrierje kívülről abszolút ígéretesen indult. Pszichológiát tanult, és az első barátnője révén belekóstolt a politikába: „Arra ösztönzött, hogy többet hozzak ki magamból”– mesélte Diane Edwardsról. A lánynak még azzal igyekezett imponálni, hogy a 70-es években egy republikánus jelölt, Nelson Rockefeller kampányában dolgozott. Érdekelte a politika, főleg, hogy az is legalább annyira Janus arcú, mint ő.
Bundy 1971-ben seattle-i lelkisegély-szolgálatnál dolgozott, telefonon adott tanácsot az öngyilkos-jelölteknek. Kollégája, Ann Rule még könyvet (The Stranger Beside Me) is írt az élményeiről, kedvesnek és megértőnek írta le a pszichopata munkatársát. Azt pontosan nem tudjuk, hogy Bundy mikor kezdett gyilkolni, az viszont mindenképpen gyanús, hogy Washingtonból sorra tűntek el a fiatal lányok, majd a férfi Utah-ban iratkozott be a jogi egyetemre, a rejtélyes sor pedig folytatódott. Az ügyvédi pályát vérkomolyan gondolta, és amikor Coloradóban letartóztatták, rendíthetetlen magabiztossággal bizonygatta, hogy ártatlan, és piszkosul jó ügyvéd lesz. Ted Bundy a végsőkig kitartott az igaza mellett, akkor kezdett el beszélni az áldozatairól, amikor már csak a villamosszék elnapolásában reménykedett. Félt a haláltól, és az enyhítésért cserébe ecsetelte a gyilkosságokat, és segített az FBI-nak megérteni az indítékait, miközben a fegyház előtt egy tömeg skandálta, hogy
égj, Bundy, égj!
Ted Bundy, a pszichopata
Soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan hány nő halála írható Bundy számlájára, valószínűleg ő sem tudta a számot. Azzal védekezett, hogy mindig azt hitte ez lesz az utolsó. Harmincat vallott be a kivégzése előtt, 35-36 nőt sejthetünk, de könnyen elképzelhető, hogy nagyságrendekkel több áldozatról van szó.
Amikor ott hagytam Washingtont a jogi egyetemért Utah-ban, azt éreztem, hogy mindez a múlt, befejeztem. Minden rendben lesz.
Az se biztos, hogy mikor kezdett gyilkolni, állítólag már 14 évesen, és ő a felelős egy tacomai lány eltűnéséért (Ann Burrt a saját ágyában látták utoljára), de ezt a végsőkig tagadta. A ’70-es években viszont már teljes bizonyossággal kiszemelte magának a rendszerint húszas éveikben járó, csinos lányokat. Elsőként Washington megyében Karen Sparksra rontott a saját ágyában, összeverte, mielőtt megerőszakolta. A lány tíz napig feküdt kómában, és maradandó sérüléseket szenvedett. Az első ismert halálos áldozat a 21 éves Lynda Ann Healy volt, akit megvert, elrabolt, majd a koponyájának maradványai több holttesttel együtt egy erdőben kerültek elő.
Ted Bundy Washingtonban összesen nyolc nőt vallott be, majd Coloradóban folytatta a gyilkolást, ahol egyedül Carol DaRonch menekült meg. A Conversations with a Killer: The Ted Bundy Tapes című dokumentumfilm-sorozatban DaRonch egyetlen túlélőként szólat meg, és elmondta, hogy Bundy egy bevásárlóközpont parkolójából próbálta magával csábítani. Elhitette a lánnyal, hogy valaki fel akarta törni a kocsiját, és még egy kamu jelvényt is mutatott, hogy DaRonch beüljön mellé. Egy félreeső útra hajtottak, de Bundy végül nem járt sikerrel. A férfit annyira felbosszantotta a kudarc, hogy még aznap megölte a 17 éves Debra Jean Kentet, akinek a maradványait sosem tudták beazonosítani. A rendőrség akkor még nem dolgozott DNS-mintákkal, és sokáig össze se kötötték az eltűnéseket, elvégre a sorozatgyilkos kifejezés nem létezett, csak sejthették, hogy egy ismeretlen elkövető a felelős.
Az áldozatok száma egyre csak nőtt, és a hatóságok csak abban bízhattak, hogy egy újabb bűneset majd közelebb hozza őket a megoldáshoz. DaRonch viszont rendesen megnézte a támadója arcát, és tanúskodott, miután Bundyt egy közúti ellenőrzés után bevitték a rendőrségre. A gyanúsított folyamatosan megváltoztatta a külsejét, de a lány felismerte. Ted Bundy érezte a vesztét, így az egyik tárgyalás alkalmával Aspenben kiugrott az ablakon. A másodikról. A közeli hegyekben húzta meg magát, majd napokkal később ellopott egy kocsit, de visszafordult Aspen felé, ahol a rendőrök igazoltatták, és visszavitték a helyére. De nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy szökéssel próbálkozott. Karácsonykor könyvekkel terítette be az ágyát, akkorára fogyott, hogy éppen kimásszon a szellőzőrendszeren keresztül, az egyik irodában felvegyen egy egyenruhát, és kisétáljon a főbejáraton.
Január volt, hideg, úgyhogy Bundy inkább délre utazott, Floridába. Ekkor lopózott be a Chi Omega kollégiumba, és hálóról hálóra járva kora hajnalban, álmukban rontott rá az áldozatokra. Háromszor gyilkolt, Lisa Levyt pedig megerőszakolta egy hajhabos flakonnal, de abból szempontból kulcsfontosságú volt ez a gyilkosság, hogy a sorozatgyilkos ekkor hagyott először egy jelet maga után, egy mély harapásnyomot az egyik farpofán.
Februárban Bundy egy 12 éves lányt is elrabolt és megölt, de nem sokkal később letartóztatták, és végleg börtönbe csukták. Kizárólag a floridai gyilkosságokért ítélték el, összesen háromszor villamosszékre. Az esetekről csak élete utolsó stádiumában nyilatkozott, és akkor sem tudta igazán, hogy miért nem kért segítséget: „Először azt hittem, hogy nincs szükségem rá, aztán azzal áltattam magam, hogy tudom kezelni. Aztán már késő volt […] nem bíztam senkiben.”
A Netflix igyekezett minden életszakaszt bemutatni, Bundy gyerekkorától a halálsorig, miközben azért az nagy hangsúlyt kapott az is, hogy a férfi milyen könnyen manipulált bárkit és mennyi mindent elért a határozottságával, illetve a külsejével. Tényleg nehéz abbahagyni a doksit, hiszen a Conversations with A Killer: The Ted Bundy Tapes sokszor tűnik egy igaz történeten alapuló thrillernek, mintsem egy dokumentumfilmnek. A Netflix nagyon ért ahhoz, hogyan tegye bárki számára érdekessé a műfajt. Egyedül talán Bundy családja hiányzik a képből, kár, hogy az ő szemszögükből nem ismerhettük meg az életét és motivációit. Fogalmunk sincs, hogy az anyja mikor és hogyan látta be, hogy egy sorozatgyilkost nevelt fel, és a felesége miért tagadta a nyilvánvalót.
