Budapest ma századfordulós vagy két világháború közti bérházakkal teli negyedeinek helyén a főváros 1873-as megszületésekor még ipari épületek tömegei álltak: gépgyárak, gőzmalmok, téglaüzemek, sőt, a mai Nagykörút mellett még egy cukorgyárnak, illetve egy közfürdőt is magában foglaló rum- és likőrgyárnak is jutott hely.
Ezek az iparvállalatok sokáig ügyet sem vetettek arra, hogy a házak lassan elérik, majd lehagyják őket, lassan azonban vagy megszűntek, vagy az újonnan létrejövő munkásnegyedbe költöztek. Nagy túlélők, illetve sok évtizedes késéssel feltűnő cégek persze itt is voltak, kevés vállalat otthona volt azonban annyira elegáns, mint a Modiano S. D. Szivarkapapír Rt. a Váci út mentén, a mai Ipoly és Röntgen utcák között (egykor Thurzó és Visegrádi köz) felépült, Ismeretlen Budapest sorozatunkban korábban már bemutatott otthona:
A Mario Arlotta olasz követ jelenlétében, 1931 novemberében megnyílt gyár saját kora legmodernebbjének számított, az ekkor már a magyar piac közel kilencven százalékát magáénak tudó gyárat azonban nem a modernsége, hanem a Modianót annak 1922-es Magyarországra érkezése óta vezető Szokratész Sztavropulosz tette naggyá, az ugyanis
A ház terveit a pályáját a magyaros szecesszió vezéralakja, az Iparművészeti Múzeumot és a kőbányai plébániatemplomot is jegyző Lechner Ödön, illetve a stílus kevésbé ismert alakja, Lajta Béla mellett indító, de 1908-ban saját lábra álló, élete során több mint ötven társasházat, villát, illetve középületet létrehozó Szőke Imre (1879-1939) jegyezte. Kapuja felett mindössze nyolc évig volt olvasható a cégnév, az olaszországi vezetés 1939-ben ugyanis a magyar leányvállalat eladása mellett döntött.
A Magyar Szivarkapapír és Szivarkahüvelygyár nevet felvett utód a kitűnő minőség szinonimájává vált Modiano grafikai arculatának főbb elemeit, a foglalkoztatott művészeket, sőt, a görög származású vezérigazgatót megtartva új márkanevet vezetett be a piacra: ez lett a Diadal.
A következő években új épületszárnyakkal bővített üzem az államosításig talpon maradt: előbb nemzeti vállalattá vált, a filteres cigaretta népszerűvé válása miatt azonban 1949-re nyom nélkül eltűnt. Egykori otthonát előbb Nemzeti Gyárépítő Vállalat, majd 1950-ben a Dinamó Elektromotor és Gépgyár vette át, ami az néhány évvel később a szomszédos épületet is birtokló Kontaktának adta át a teret.
Az igazi nagy változást végül az 1963-as év hozta:
ami három évtizeden át tartotta kézben az egykori gyárat.
A születése óta számos alkalommal átalakított, a Modiano nevét már egyetlen részletében sem őrző épület 1993-ban fővárosi helyi védettséget kapott, következő használója – és egyben résztulajdonosa –, a Postabank pedig ennek figyelembe vételével, mindössze tíz hónap alatt itt alakította ki a budapesti irodaházát.
Az Ybl-díjas Szenes István irodája, a ma is létező Szenes Design Stúdió által készített tervek nem hoztak nagy strukturális változást az épület eredeti részleteiben, a későbbi bővítések egy részét pedig kitörölték – a munkák során semmivé vált ugyanis a homlokzat képét a Kádár-kor derekán megváltoztató, a harmincas évek eleji tömegre nem illő új szint:
A Postabank csődje után az annak romjait felvásárló Erste Bank tulajdonává vált, a kétezres évek budapesti irodaház-lázának köszönhetően egyre értékesebbé váló Váci úti épületet a pénzintézet 2006-ban egy projektcégére, a frissen életre hívott V48 Ingatlan Kft-re bízta.
A talán szilárd tervekkel rendelkező bank számításait végül a gazdasági világválság húzhatta át, hiszen a V48 2008-ban az azóta magyarországi iroda- és lakóházak egész sorát építő ingatlanbefektető óriás, a Codic International tulajdona lett.
A cég által a modern irodaházzá való átalakításra felkért, akkor Borók Tamás, Szegner László és Léhner Tamás alkotta Zoom Design még ugyanebben az évben előállt az első tervekkel, ami a környezeténél tíz méterrel alacsonyabb ház nagymértékű, de egyben visszafogott, a rendelkezésre álló lehetőségeket jól kihasználó bővítését célozta meg:
Az interneten ma is elérhető, a projektről készített 2012-es prezentáció szerint a tervezési feladatokat később a Tiba Építész Stúdió vette át, a több mint 11 ezer négyzetméternyi hasznos irodaterület mellett 523 négyzetméternyi terasz, 974 négyzetméternyi földszinti üzlethelyiség, illetve százhúsz parkolóhely kialakítását célzó munkáknak pedig az akkori sajtóhírek szerint 2015 nyarára véget kellett volna érnie, az építési munkák végül azonban sosem kezdődtek meg.
Az építésügyi hatóságoknál ettől függetlenül elindultak a különböző folyamatok: 2011-ben építési, illetve (nyilvánvalóan részleges) bontási, 2012-ben pedig újabb építési engedélyt adtak ki, a szomszédos épületekben élő olvasóink azonban csak bontásról számoltak be: ezek szerint ekkor terhet nem tartó közfalak tűntek el.
A Zoom és a TIBA rajzait végül elvetették, majd a BKK kelenföldi járműtelepéért, illetve a befektető Green Court Offices nevű irodaházáért is felelt DPi-t kérték fel a feladatra. Az így létrejött tervlapok előbb 2020 szeptemberében, majd
2021 júniusában kaptak zöld utat a Budapest Főváros Kormányhivatalától.
Ezt természetesen a főváros által elvégzett településképi véleményezési eljárás is megelőzte, ami végül több tervezői egyeztetés után jutott el a pozitív végkifejletig.
Az újra a Modiano nevet felvevő projekt hivatalos honlapja szerint a tervezőket, illetve a befektetőt ugyanazok az időtlen alapok inspirálták, mint amik az egykori gyárra is hatást gyakoroltak: az
átgondolt és gondos tervezés, az esztétika és funkcionalitás harmónikus összhangja, valamint az együttműködést és produktivitást támogató terek létrehozása.
A védett homlokzatok eredeti visszaállítását, illetve a legmagasabb igényeket is kielégítő leírás szerint a Modiano a korábbi V48 nevű tervnél (ennek az internetről rég eltűnt honlapja itt még végigkattintható) jóval nagyobb lélegzetvételű lesz, hiszen a 182 négyzetméternyi terasz, a belső kert, illetve az étterem és kávézó mellé
Ez a változás a már közölt látványterveken is jól látszik, hiszen a védett épülettömegre egy jóval nagyobb tömeg nehezedik majd: a Váci út felől, az épp most huszadik születésnapját ünneplő Lehel Csarnok mellől négy új emeletet látunk majd, amik sokkal kevésbé légiesen települnek majd a harmincas évekbeli falakra, így egyértelmű visszalépést jelentenek az elődhöz képest.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy
Ez sokak fejében talán ellentétes lehet a főváros januárban útjára indított törekvésével, aminek keretében számos, főleg XX. századi épületre kívánják kiterjeszteni a helyi védettséget.
A folyamat eredményeként a kiszemelt házak megmaradása biztosítottá válik (a kormány általi nemzetgazdasági kiemelések ellen persze ez sem jelentene védelmet), de a bővülő lista egyben üzenet is a főváros részéről, ami azt mutatja: a modern építészet igenis érték, aminek színvonalas példáit egyértelműen óvni kell a gyökeres átépítésektől, illetve az eltűnéstől.
Az egykori Modiano-épület védelmének megszüntetését nem csak a felesleges pusztítással járó bontási vágy, vagy a homlokzatok megtartása után egy teljesen új épület emelésének ötlete indokolja, hiszen a vonatkozó rendelet szerint ezt a lépést az védett értékek helyreállíthatatlan módon való elveszítése esetén is meg kell tenni. Itt akár ez az opció is közrejátszhat, így ha a Közgyűlés meghozza a döntést, akkor azt az elmúlt szűk harminc évben történt változások is indokolhatják.
Sokkal valószínűbbnek tűnik azonban az, hogy a kérést a kialakítandó parkolóhelyek száma indukálta, hiszen a területen csak úgy lehet százhetvenkét autót elhelyezni, ha a Röntgen vagy Ipoly utcai oldalon csak a homlokzat marad meg, a lebontott – majd később modern anyagokból újjáépítendő – épületrész, illetve a belső udvar alatt pedig mélygarázst hoznak létre.
A feltételezést a közölt látványtervek egyike is erősíti, ami az Ipoly utca felől mutatja a területet: eszerint a mellékutcában lévő szárnyból csak az utcai homlokzatnak szükséges feltétlenül megmaradnia, a mélygarázs pedig nem lép majd be a főépület alá, így az állva maradhat majd:
A témában a Fővárosi, illetve a XIII. kerületi Önkormányzat mellett a Kormányhivatalt, illetve a beruházót is megkerestük, hogy minél többet tudjunk meg a részletekről, de az ügyben valódi válaszokkal segíteni tudó állami szerv, illetve a Codic cikkünk megjelenéséig nem reagált a kérdéseinkre.
