Két éven belül teljesen átalakul a Gellérthegy tetején nyújtózó Citadella – derül ki a Telex szerdán megjelent cikkéből, ami részletesen mutatja be az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után a császári seregben altábornagyként szolgáló Emanuel Zitta hadmérnök tervei szerint, a rettegett Haynau tábornagy felügyelete alatt épült erődítmény jövőjét.
Az egy esetleges következő felkelés esetén jól használható erődként, illetve a Pesten és Budán élők megfélemlítésére, az egykori gellérthegyi csillagdát (ennek maradványait tavaly tárták fel) körülvéve megszületett Citadellát az osztrák csapatok 1897-ben, alig négy évtized után hagyták el, a hátrahagyott óriást azonban a fővárosnak nem volt pénze teljesen lebontani, így csak részleges visszabontásra került sor.
A Budapest ostroma alatt légvédelmi bázisként, raktárként, illetve sebesültek ellátására használt épület hosszútávú hasznosítására a XX. században számtalan próbálkozás indult – rövid ideig szálloda, illetve étterem is működött benne –, kihasználni azonban sosem tudták igazán, pedig népszerűsége ekkor már jóval magasabb volt a századfordulósnál.
Az 1947-ben Kisfaludi Strobl Zsigmond Felszabadulási emlékművével – a mai Szabadság-szoborral – gazdagodott hegytetőn lévő épületek sorsát most a kormány próbálja rendezni: a közzétett koncepció szerint az építkezés 2021 második felében indulhat majd meg, aminek eredményeként 2022 márciusára új park, 2023 áprilisára pedig új múzeum születik.
A tervek tartogatnak néhány meglepő részletet: a kiugró, kerek bástya – azaz a rondella – megbontásával 4,5-4,7 méter széles lépcsősort nyitnak az eddig kihasználatlan belső udvar felé, ahol feszített víztükrű tavat, illetve egy új parkot képzel el a tervező Art1st Design Stúdió, illetve a Pagony Táj- és Kertépítész Kft.
A koncepció szerint az erőd falának a természet felé történő megnyitásával a belső és külső tér találkozik, az északi és déli irányú tengely meghosszabbításával pedig a Gellért-hegy parkjával is szerves egységet alkothat az erőd.
– olvasható a Telex hírében, ami hozzáteszi:
A déli lépcsősor az erőd mellé tervezett szőlőskert felé fut majd, a keleti rondella falának részleges megbontása pedig egy meredek falak közé zárt, 240 négyzetméteres alapterületű, a Szabadság-szobor felé tartó lépcsősor jön létre.
A Citadella falain belül kilátóteraszok születnek, így a Duna-hidak, a Budavári Palota, illetve a Margitsziget is jól láthatóvá válik majd, míg a lődombról a Széchenyi-hegyet is nézhetjük majd.
A korábban bemutatott elemek sem tűnnek el a projektből, így a tervek szerint
a déli oldalon pedig étterem születik.
A projektnek a várfal háromezer négyzetméteres szakaszának újjáépítése is részét képezi majd, de a többi számadat is impresszív, hiszen
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt projektre kiírt közbeszerzésen a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő ZÁÉV Zrt., illetve a Garancsi Istvánhoz kötődő Market Zrt. győzött, akik húszmilliárd forintért váltják majd valóra a tervekben foglalt álmokat.
A Telex Budapest főépítészét, Erő Zoltánt is megszólaltatta a tervek kapcsán, aki a terveket kicsit meghökkentőnek nevezte, de kijelentette: kiindulásnak jók, bár a falak megnyitását kissé nagynak, a lépcsősorokat pedig túl szélesnek és meredeknek látja, de örül annak, hogy
a korábbi, valóságtól elrugaszkodott elképzelésekhez képest nem akarnak kupolát-walhallát építeni a Citadella helyén, és a Szabadság-szobor is megmarad.
A tervek valóban jobbak az elmúlt hónapokban szakmai berkekben felbukkant szóbeszédekben foglaltaknál, az azonban egyáltalán nem jó hír, hogy az épület erődjellege a változásoknak köszönhetően tovább csökken. Történelmi jelentősége ettől persze nem változik, de a látványterveken látható állapot valóra válásával
Kérdés persze, hogy mindezek után szüksége van-e a Citadellának arra, hogy továbbra is műemlékként kezeljük, és az is, hogy mennyiben kompatibilis mindez az UNESCO világörökségi irányelveivel, amik a Gellérthegy 1987 óta tartó védettsége miatt ezekre a falakra is vonatkoznak.
A leendő étteremrész a Citadelláról való teljes lehasítását, illetve a falakba való bevágásokat látva egyértelmű, hogy a magyar kormány nem tartja fontosnak a UNESCO, vagy akár a romjaiban még mindig létező, néha megvillanó magyar műemlékvédelemben dolgozók véleményét, épp úgy, ahogyan tette ezt a Liget-projektben, vagy ahogyan engedélyt adott a Várkert rakparti házak egyikének Budapest dunai látképét megváltoztató túlépítésére.
