„Itt volna a lehetőség, csinálhatnám tovább és nem kell. Dühítő!” – idéztük Gát György kifakadását 1991 tavaszáról az Angyalbőrbenről szóló cikkünkben, amikor kiderült, nem folytatódik tovább a népszerű sorozat. A producer azonban nem dühöngött sokáig, hanem egyből egy új projekten kezdett dolgozni, nyáron pedig már a forgatás is elkezdődött. Addig viszont sikerült titokban tartani, hogy a rendőrös és a katonás sorozatok után (ne feledjük a Linda és az Angyalbőrben sikereihez képest eltörpülő Zsarumeló című sorozatát sem!) Gát valami egészen másba fogott. Bár eleinte szappanoperaként hivatkoztak a készülő sorozatra, és a Szomszédok vetélytársaként harangozták be, Gát és állandó alkotótársa, Szurdi Miklós valójában az első magyar szituációs komédiát teremtették meg. Bár a műfaj bizonyos elemei már megjelentek korábbi magyar tévéműsorokban is – gondoljunk itt A 78-as körzetre és a nyolcvanas évek többi vígjátéksorozatára –, a valódi szitkom még hiányzott a palettáról. Ez a készülő sorozat viszont kipipált minden fontos kritériumot: az állandó helyszínt és szereplőket, akik különböző helyzetekbe csöppennek, a visszatérő bemondásokat és persze a konzervnevetést.
A szappanopera jobban fizet, mint a Hamlet
A készülő sorozatról 1991. július 17-én olvashattak először a nem beavatottak, miután az előző napon Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója kifakadt a Népszabadságban, hogy egy készülő szappanopera készítői a fizetésük tízszeresét ígérte a színészeinek. A Kurír újságírója, Décsi Ágnes gyorsan végiggondolta, hogy az MTV anyagi helyzetét ismerve egyetlen produkció engedhet meg magának ennyi pénzt, és ördöge volt, valóban Gát György cége kezdett bele éppen egy új sorozat forgatásába. Igaz, Gát cáfolta a sajtóban röpködő összegeket, hozzátette ugyanakkor, „a világon mindenütt természetes, hogy a szappanopera jobban fizet, mint a Hamlet.” A készülő sorozatról annyi derült ki, hogy egyelőre három epizódot gyártanak, aztán ezek alapján dönti majd el a Magyar Televízió, hogy megrendeli-e a cikkben még Family Kft.-ként emlegetett produkciót, melyről úgy beszélt Gát, mint „az első kísérlet arra, hogy a televíziós családregény – ha úgy tetszik, a Szomszédok – burleszkváltozatát meghonosítsák Magyarországon.”
Augusztusban már beindult a Gát-produkcióknál elengedhetetlen sajtókampány: egyre több cikk jelent meg a készülő sorozatról. Kiderült például, hogy Esztergályos Cecília, Szombathy Gyula és Balázs Péter is szerepelnek benne, Gáttól pedig néha egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat is közöltek a lapok. Az egyik interjúban a kor varázsszavával igyekezett hangsúlyozni a „Family Kft.” aktualitását, „az egész arról szól, hogy mindenki vállalkozik, mindenki próbálkozik. A középpontban egy különféle vállalkozásokkal kísérletező család áll” – mondta egy új Kurír-cikkben, a Magyar Hírlapnak viszont már azt fejtegette, hogy „ennek még annyi köze sincs a magyar valósághoz, mint az Angyalbőrbennek”, és „a két világháború közötti polgári komédia felé megy leginkább”.
Az első részt október 12-én sugározta a sorozattervre végül rábólintó televízió, de az alkotók idejében figyelmeztették a közönséget, hogy a próbarészekben látható színészek közül Balázs Péterrel, Szombathy Gyulával és Moór Mariannával a későbbiekben már nem találkozhatnak: „Egyáltalán nem csodálkozom, hogy egy jó nevű színész nem vállalja, hogy ezután azért ne kapjon drámai szerepet, mert a Família nagypapájaként már nem lenne hiteles Hamlet” – kommentálta a hírt Gát György, hozzátéve, hogy azok a színészek, akik maradtak a produkcióban, úgyis igazi sztárokká válnak majd. Balázs Péter egyébként pár hónappal később azzal indokolta a döntését a Kurírnak, hogy egy óriási élő pitonnal kellett együtt játszania.
Gát Usztics Mátyással illusztrálta, mit is ért sztár alatt, akit szerinte ők „kreáltak meg” az Angyalbőrben Karádi őrmestereként: „Ez az elégtételem, az én sikerem. Az ő sikere meg az, hogy a hentesnél nem a mócsingot kapja, ráköszönnek az utcán, autogramot kérnek. Rólam azt sem tudják, hogy a világon vagyok. Én vagyok a szürke eminenciás” – mutatta be saját szerepét a producer. De kik voltak az új sztárok? Országosan ismert színész csak Esztergályos Cecília maradt a szereplőgárdában, rajta kívül a főbb szerepekben a férjét, dr. Szép Károlyt alakító Ádám Tamás (addig Nagy Sándor Tamás volt), Baranyi László (nagypapa) és Bod Teréz (nagymama) inkább színházi illetve karakterszínészként voltak ismertek addig, akárcsak a Károly apját alakító Suka Sándor. Az új sztárok a fiatalok voltak: a gyerekeket alakító Xantus Barbara, Kárász Zénó és a Spáh ikrek, Károly és Dávid a teljes ismeretlenségből robbantak be 1991 végén, és rövidesen tényleg ott mosolyogtak a magazinok címlapjain, és nem nagyon volt ember itthon, aki ne ismerte volna az arcukat. Közülük Kárászt és Xantust a Gór Nagy Mária színitanodájában tanító Szurdi fedezte fel, a Spáh ikrek pedig utólag kerültek a forgatókönyvbe, miután a válogatáson felfigyeltek rájuk, eredetileg csak egy fiú képviselte volna a legfiatalabb korosztályt. Szintén a sorozattal vált ismertté a Picit alakító Csonka András is, aki a Vidám Színpadot hagyta ott a Família Kft. kedvéért. Az első részekben a Gór Nagy Mária színitanoda alakította a visszaemlékezések szerint a legfontosabb szereplőt, a nevetőgépet is, azokat az adásokat élő közönséggel vették még fel, de később átállt a sorozat a konzervnevetésre. És három rész erejéig még a magyar sorozatipar nagyasszonya, Zsurzs Éva is beszállt a sorozatba rendezőként.
Kedves badarság vagy riasztó igénytelenség?
A novembertől már az új, végleges szereposztással futó Família Kft. aztán elkezdett hódítani, és tavasszal az újságok már arról számoltak be, hogy „a kezdeti 1,5 milliós nézőszám alig három hónappal az indulás után 3,5 millióra növekedett”. A sorozat rendkívül népszerű lett, olyannyira, hogy külön hetilap is indult a közönségnek, az Operettszínházban pedig műsorra tűzték a címét Szép Károlynétől kölcsönző Eddig vagyok című musicalt is – a Família Kft. tehát tényleg befutott, és gyakorlatilag végigkísérte a kilencvenes évek hátralévő részét a magyar televízióban.
Gát György újra eltalálta, mit akarnak nézni az emberek, és sikeresen keresztezte a klasszikus bohózat elemeit az amerikai sitcommal, miközben az egészet belengte az éppen csak kialakuló piacgazdaság érzete. Ez utóbbi annak is volt köszönhető, hogy a producer teljes egészében reklámokból, szponzorálásból kívánta finanszírozni a sorozatot, és ezzel gyakorlatilag megteremtette idehaza a kereskedelmi tévézésben és a filmekben is állandó gyakorlattá lett termékelhelyezést.
A sorozat minden eddiginél nyíltabban idézte meg az addig csak angolszász tévéből ismert műsorok világát: „Már az is tetszett, hogy van a nappali, és onnan fut a lépcső a hálószobák felé. Tetszett úgy is, mint amerikai kertvárosi házat idéző belsőépítészeti üzenet. Tetszett az angolszász díszlet, nagyon színes tapétákkal – divatba is jöttek. Tetszett, hogy van ügyefogyott apuci, van tűzrőlpattant anyuci. Csupa különlegesség. Ki ismerte még akkor itthon a Rém rendes családot, Al Bundyék kanapés enteriőrjét? Ha ismerte volna is, ki ne örült volna akkor, hogy van már nekünk is hasonló?” – írta bő egy évtizeddel később Hirsch Tibor a Népszabadságban.
Az első időkben a kritikák se nagyon marasztalták el a sorozatot, leginkább a Kurírban olvasható „badarság, ám kedves badarság” volt a legáltalánosabb attitűd. „Értékelhetjük így vagy úgy a Família Kft.-t mint műalkotást, azt meg kell hagyni, hogy a figuráit, s így Ágicát is, megteremtői jól találták ki” – írta Sas György a Szabad Földben, és Ágica (Esztergályos) figuráját hozta pozitív példaként György Péter is, amikor arról írt, a sorozatok felvilágosultabbak, mint a magyar társadalom, hiszen Szépné „mindkét lábával a földön áll, teljesen emancipált, rendes, kemény, vagány csaj.”
Persze voltak más hangok is: „Pocsék egy valami ez a »Szép-história«” – szedte le a keresztvizet a sorozatról Boda István már rögtön az első próbarész után a Hajdú-Bihari Naplóban. „A redukált igény, amely a sztorit összevillázta, villázza, riasztó igénytelenségről tanúskodik. Az alkotó együttes – te jó Isten, hogy mennyien vannak! – nemcsak hogy lefokozza önnön színvonalát, de semmibe veszi a közönséget is” – mérgelődött. Később aztán jöttek a további kemény kritikák, közülük a legalaposabb a Kritikában, ahol az Angyalbőrbent még dicsérő Nádra Valéria feszítette keresztre a Famíliát: „Mi tagadás, azt képzeltem, van egy bizonyos minimális színvonal, ami alá televíziónk már sohasem süllyed” – írta, egyaránt ostorozva a sorozat humorát vagy a cselekmény hiányosságait: „Ez a Família, a Szép család, onnan képtelenség, ahonnét nézzük. Nemhogy abban nincs következetesség, ahogyan egyik adástól a másikig az életszínvonalukat »jellemzik« (a legutóbbiban épp a négyhavi hátralékért kuncsorgó díjbeszedő elől bujkálnak), de egyetlen részen belül sincs folyamatos logikája annak, ahogyan beszélnek, cselekszenek, reagálnak egymás gesztusaira.” Seres László pedig ennyivel intézte el a jelenséget a Népszavában: „Hogy idehaza ez az izé vicces lehet? Csak azért, mert nincs konkurenciája.”
A sorozat a már említett termékelhelyezés miatt is rendszeresen viccek tárgya volt, még Gálvölgyi János paródiája is ezt emelte ki. A Família Kft. ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy becsempéssze valahogy a reklámozni kívánt terméket, hanem ellenkezőleg, odatolták az arcunkba, gyakran egyenesen a termék köré írták a forgatókönyvet és a poénokat. És hiába hangsúlyozta Gát György már az elején, hogy ne keressünk túl sok realitást a sorozatban, mégiscsak szemet szúrt a megszorításokat nyögő lakosság egy részének az óriási villában és meglehetős jómódban élő botanikus férj, a háztartásbeli feleség és a négy gyerek, plusz a két nagyszülő, no meg a folyton üresen tátongó vegyesbolt, nem is beszélve a rendszeres síelésről vagy görögországi nyaralásról.
Az évtized második felére aztán annyira hozzánk nőttek ezek a figurák, hogy megszoktuk őket, minden hiányosságukkal együtt, de az, hogy milyen gyorsasággal tűntek el a kereskedelmi televíziók megjelenése után, azt is mutathatta, volt valami abban a megjegyzésben, mely a konkurencia hiányával is magyarázta a Família Kft. népszerűségét. A sorozat, amely a megjelenésekor a vállalkozást, az új világot jelentette a televíziózásban, és egy addig hiányzó nyugati műsortípust honosított meg, az utolsó éveire már elavultnak és fásultnak hatott.
Méltatlan agónia
Ráadásul a színfalak mögött sem volt minden rendben. A bajok 1997-ben kezdődtek, amikor a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény megtiltotta a burkolt reklámokat, amiből gyakorlatilag a Família Kft. élt. A Nyilvánosság Klub Monitor Csoportja a Népszavában teljes oldalon át ismertette, hogyan szegi meg a törvény rendelkezéseit a köztévé, ezen belül kiemelten foglalkozott a Família Kft.-vel: „A médiatörvény szerint megengedhetetlen módon, 17 (!) szponzor támogatásában mégis képernyőre kerülő két műsorban ugyanis kirívó a burkolt reklám jelenléte – egy 30 perces Família Kft.– folytatásban szinte csak a kötőszavak nem reklámoznak valamit. Ezért joggal vetődhet fel a kérdés: Hová folyik be a szponzorok pénze, ha a külső, produceri vállalkozásban készülő műsorokat a közszolgálati televízióban vetítik, és ki teszi zsebre az illegális, bújtatott reklámokért járó összegeket?”
Gát azonban nem foglalkozott a támadásokkal, a következő évben egy új vígjátéksorozatot indított el, az induló TV2 első saját gyártású sorozatát, TV a város szélén címmel. Itt azonban már megakadt az addig töretlennek tűnő sikerszéria, mert a sorozatot kilenc rész után levette a műsorról a csatorna. És mint később kiderült, ez a Família Kft. sorsát is befolyásolta.
1998 őszén először arról írtak az újságok, hogy a Família Kft. szereplői Esztergályos Cecília kivételével egész nyáron nem kaptak fizetést. Ezzel egy időben felmondott a főrendező, Szurdi Miklós, mert Gát György és az ö művészi elképzelései erőteljesen különböztek egymástól, miközben mások is otthagyták a produkciót. Így például a Hajnalkát alakító Dzsupin Ibolya, akinek továbbra is tartozott a cég: „Tudomásom szerint a nézettsége öt százalékra esett vissza, és az MTV 1 vezetőinek az a szándékuk, hogy megszüntetik azokat a műsorokat, amelyek a 15 százalékos nézettséget nem érik el” – mondta alig titkolt kárörömmel a Kurírnak, de akkor még úgy tűnt, a társaság javát sikerül egyben tartani. Nem így történt, az év végén tizennégy szereplő távozott, és az utolsó pár részben már csak alig maradtak páran a törzsgárdából.
„Méltatlan agónia lett egy sikersorozatból. A nézők számára senki sem magyarázta meg, hova tűntek a régi szereplők, kinek mi lett a sorsa” – mondta utólag a szintén a távozók közé tartozó Csonka András a Blikknek. A színész szerint a TV a város szélén bukása okozta Gát és Szurdi szakítását, és ez vezetett a Família végéhez is: „Miklós az ellentétek tetőpontján úgy döntött, feláll és távozik. Mindannyian tudtuk, hogy a sorozat igazi lelkét és szellemiségét ő adta, legnagyobb részben neki köszönhettük a nyolc év sikereit.”
Maga Gát máshogy magyarázta a végét: „A Família Kft. nyolc éven keresztül ment a televízióban, és akkor kezdett elfáradni, amikor a kereskedelmi csatornák megjelentek, és egy olyan napi szórakoztató folyam indult meg a műsorszolgáltatókon, hogy weekly (azaz heti) sorozattal már nem lehetett az élbolyban lenni. Az egyik napról a másikra az emberek már nem voltak képesek észben tartani az előző epizódok különlegességeit, átalakult a televíziós szórakoztatás” – mondta 2005-ben az Origo vendégszobában. Hasonlóan gondolta ezt Spáh Dávid is: „Már akkor is láttuk, hogy a produkció nem tud megújulni, képtelen lépést tartani a rendszerváltással érkező új kereskedelmi csatornákkal. Éreztük Karcsival, hogy olyasmiben veszünk részt, ami nem lesz jobb, egy csomó barátunkat kirúgták, nem akartuk már ezért kockáztatni a továbbtanulásunkat” – mondta nemrég a Kisalföldnek, elmesélve azt is, hogy „megalázóan keveset” kerestek a sorozatban, az ő fizetésük legfeljebb a büfészámlára volt elég.
Így az utolsó részekre már Esztergályos, Ádám Tamás és Kárász Zénó kivételével nem is maradt lényegében senki a főszereplők közül, és hiába kerültek be a sorozatba olyan nagy nevek, mint Hernádi Judit, Bodrogi Gyula vagy Harsányi Gábor, a Família Kft. 1999 nyarán csendben kimúlt. Még annak ellenére is, hogy a magyar belpolitikában többször előkerült akkor a név: fideszes Família Kft.-nek keresztelte el ugyanis az SZDSZ-es Eörsi Mátyás a Simicska Lajos és bizalmasainak felesége alapította A-Reklám Kft.-t, amely szerinte a pártkasszába csatornázta a Postabanktól kapott hiteleket.
Bár a magyar nézőket már egy napi szappanopera, a Barátok közt tartotta izgalomban az új évezredben, a Família iránti érdeklődés is megmaradt egy rétegben: 2004 és 2008 között a Viasat adta a sorozat ismétlését, majd az ismétlések visszaköltöztek a közmédiára. Gát György utána még próbálkozott sorozattal, magazinműsorral és még ki tudja, mi mindennel, de az utolsó nagy dobása egyértelműen a Família Kft. volt – legalábbis mostanáig, hiszen végszóra pont a héten kapott egy új megbízást a TV2-től, és ő lett a Mintaapák sorozat új showrunnere. Hasonló egyébként a helyzet Szurdi Miklóssal is (ő máshogy is kötődött a stábhoz, a második felesége ugyanis Xantus Barbara volt), az új évezredben már ő is kevesebbet hallatott magáról a tévézésben.
A főbb szereplők közül többen nem élnek már, legutoljára Ádám Tamás halt meg 2018 szeptemberében. Ennek ellenére néha szóba kerül még, lehet-e vajon folytatni a sorozatot, és Csonka András szerint talán egy részt lehetne is forgatni, melyben a még élő szereplők az Igazából szerelem folytatásához hasonlóan búcsúznának el a közönségtől. Erről azonban egyelőre nincs szó, így a Família Kft. a kilencvenesévek-nosztalgia része marad, az alkotók pedig elmondhatják, a legsikeresebb magyar szitkomban dolgoztak, hiszen több próbálkozás is volt még a műfajjal (Pasik, Tea, Limonádé, Egy rém rendes család Budapesten stb.), ám ezek egyike sem tudott ilyen hosszan megmaradni. Tegyük hozzá, már egy másik világba is születtek bele, mint amiben a Família kft. elindult.
A cikksorozat korábbi részei itt olvashatók.
