A Katona József Színház a héten rúgta ki Gothár Pétert az „erkölcsi határok átlépése” miatt, de az utóbbi években nem ez az első zaklatási botrány a budapesti színházaknál. A fővárosnak fenntartóként mi a szerepe az ilyen ügyek feltárásában és megelőzésében?
Máté Gábor, a Katona igazgatója már egy nappal a név nyilvánosságra hozatala előtt felhívott, és nagyon korrekten tájékoztatott az ügyről. Azt is elmondta, hogy amikor két éve kirobbant a #metoo botrány, akkor ők a Katonában egy belső eljárási rendet dolgoztak ki arra az esetre, ha náluk ilyen előfordulna. Az elkövetőt kedden még nem nevezte meg, arról én is csak a sajtóból értesültem. Azt viszont elmondta, hogy a sértett nem tett rendőrségi feljelentést, ők tehát a saját eljárási rendjüknek megfelelően megvitatták az ügyet, így hozták meg a döntést, hogy a zaklatót kitiltják a színházból. Azt is tőle tudtam meg, hogy az áldozat kap segítséget. Egy darabig úgy tűnt, hogy fel tudja dolgozni a történteket, de mivel ez nem sikerült, pszichológusi és egyéb segítséget nyújtanak a számára. Természetesen a főpolgármester úr és én is mélységesen elítéljük, ha bárkit – akár nőt, akár férfit – bármiféle zaklatás ér.
Az ilyen ügyekben zéró toleranciát kell hirdetnünk, semmilyen szinten nem elfogadható, hogy ez bármilyen munkahelyen megtörténjen.
És a Fővárosi Önkormányzat mit tud és hajlandó tenni azért, hogy ez a zéró tolerancia ne csak szavakban valósuljon meg?
Pontosan ezt szolgálja a belső eljárási rend. Ha bárki tudomást szerez ilyen esetről, akkor az ügyben egy előre szabályozott módon kelljen eljárni.
Az eddigi három helyett öt főpolgármester-helyettes lett. Mi tartozik pontosan az ön portfóliójába?
Hozzám tartozik a teljes humán terület, ez áll a számomra nagyon kedves kulturális intézményekből, elsősorban a színházakból, de ide tartoznak a közgyűjtemények, a közművelődési intézmények, valamint a sport, a turizmus és az idősellátás is. Ez utóbbi számomra azért is nagyon fontos terület, mert azzal, hogy Budapest lakossága egyre idősebb lesz, az is egyre nagyobb problémát jelent majd, hogy emberhez méltó körülmények között lehessen megoldani az idősek ellátását. A hajléktalanellátás ugyan nem tartozik szorosan az én portfóliómba, de a városvezetéssel közösen itt is programokat tervezünk. A kormánynak van például egy elképzelése, hogy elektromos rácsokkal lezárnák a főbb aluljárókat. Mi azt javasoljuk, hogy ezt ne tegyék, inkább azt a pénzt, amit egyébként erre költenének, fordítsák az ezeken a helyeken élő hajléktalan emberek helyzetének megoldására. Másrészt, ha kell, akkor naponta háromszor legyen kitakarítva minden aluljáró, mert az viszont teljesen jogos elvárás a budapestiek részéről, hogy normálisan tudjanak megközelíteni egy metrómegállót.
Miután megkapta a pozíciót, arról beszélt, hogy a fővárosban a kultúrához még nem tudott hozzányúlni a Fidesz, és hogy milyen pezsgő kulturális élete van Budapestnek. Csak tartani akarják az eddigi irányokat, vagy új ötleteik is vannak?
Azt nem nagyon lehet tagadni, hogy ma Budapesten pezsgő kulturális élet van. Ez nemcsak a főváros intézményeinek, színházainak köszönhető, hanem a magánszférában indult kezdeményezéseknek is. Nem egy hatalmas érdem, de egy kisebb piros pont jár Tarlós Istvánnak azért, mert nem engedte, hogy a Fidesz mindezt széthordja. Mikor pezsgő kulturális életről beszélek, igazából viszonyítom a főváros egyéb feladataihoz: ha megnézzük a BKV helyzetét, vagy azt, hogy elvették az iskoláinkat, a kórházainkat, és mindezzel a főpolgármester egyáltalán nem foglalkozott. Ehhez képest valóban jobb helyzetben volt a kultúra. Nagyon remélem, hogy nem kell ezzel kapcsolatban múlt időben fogalmaznom.
Térjünk vissza az eredeti kérdésre: miben változtatnának?
Amiben én mindenképpen változtatni szeretnék – pontosabban akarok és fogok is –, az a pályáztatás rendszere. Amikor én ebbe az épületbe két hete bejöttem, azzal szembesültem, hogy itt nem voltak pályázati alapon osztott pénzek. Ha durván akarok fogalmazni: itt pofára osztották a pénzt. Aki bejött az elődömhöz, és szimpatikus volt, és volt akár egy jó ötlete, azzal szóban megállapodtak.
Előfordult, hogy mondjuk márciusban megrendeztek egy konferenciát, amiért most novemberben állnak sorban, és mondják, hogy akkor kérjük azt a három-, öt- vagy nyolcmillió forintot, amit az elődöm megígért nekik. Na, ez így nem megy a továbbiakban. Viszonylag időben elfogadja a fővárosi közgyűlés jövőre a költségvetését, és már a költségvetés benyújtásakor kiírjuk azokat a pályázatokat, amelyekre aztán tudnak mindazon sport-, kulturális és turisztikai szereplők pályázni, akiknek a tevékenysége olyan, hogy tényleg közpénzzel kell támogatni őket.
Az elődjével, Szalay-Bobrovniczky Alexandrával beszélt?
Semmilyen kapcsolat nem volt köztünk. Az előző ciklusban én abban az Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságában ültem ellenzéki képviselőként, amihez ez a portfólió tartozik. Szerintem két mondatot sem váltottunk az elődömmel. Az megesett, hogy a közgyűlésben egy előterjesztés kapcsán kérdeztem tőle. Erre volt egy édes történet, amikor Tarlós István azzal vette védelmébe a helyettesét a közgyűlésen: az előterjesztő főpolgármester-helyetteseknek nem dolguk, hogy minden részletével tisztában legyenek az általuk aláírt papírnak. Azt gondolom, hogy ilyen nincs, ha valaki közpénzt oszt, fontos ügyekben dönt.
Beszélt az előbb a pályáztatás fontosságáról, ami a színházigazgatói posztokkal kapcsolatban is kérdés. Az elmúlt kilenc évben bőven volt vita a politikainak tartott kinevezésekkel kapcsolatban. Dörner György vagy Kálomista Gábor például reménykedhet újabb igazgatói ciklusban?
Nemcsak a közpénzeknél tartom fontosnak, hogy pályázati úton legyenek elosztva, hanem a vezetők kiválasztásánál is, mert ők is közpénzeket használnak fel. Nyilván nem fogok a sajtón keresztül üzenni egyetlenegy színházigazgatónak sem. Mindenkivel szeretnék személyesen leülni, ahogy azokkal a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel is, amelyek a színházi világon belül mozognak. Szerintem a főváros kulturális élete többféle színházat is elbír. A szakmaiságra és a minőségi munkára kell helyezni a hangsúlyt, és persze gazdaságilag is normálisan kell működni.
Karácsony Gergely mondta a győzelem utáni napokban, hogy ő nem tartja valószínűnek, hogy Dörner György újabb igazgatói ciklust kap az Új Színház élén.
Lehet, hogy mondott ilyet a főpolgármester úr, én jelenleg azt sem tudnám megmondani, kinek mikor jár le a pályázata. Ezek a dolgok menet közben kerülnek majd elő, csak azt tudom mondani, hogy szigorú, átlátható pályázati viszonyokat szeretnék mindenhol.
Ha már átláthatóság: a szakmai és gazdálkodási szempontok mellett az is döntő lehet, hogy ki miként kezelt vagy épp nem kezelt hatalmi visszaéléseket, zaklatásokat az általa igazgatott intézményben?
Én abban bízom, hogy nem lesz több ilyen ügy, de nyilván egy pályázatnál minden szempontot mérlegel a közgyűlés.
A tao megszüntetésének a független és magánszínházak a legnagyobb vesztesei. Karácsony Gergely azt ígérte, hogy minden eszközzel segítik őket, akár még egy pályázati alapot is létrehozva erre a célra. Ez hogy áll?
A tao ügyében először is nagyon keményen el kell érnünk, hogy ezt a pénzt adja oda a kormány ennek a szférának.
Az biztos, hogy a főváros ezt nem tudja önerőből pótolni, de nem is lenne korrekt sem a budapestiekkel, sem a színházba járókkal szemben. A tao megszüntetése miatt bajba került alternatív színházakkal kapcsolatban én pártolnék egy olyan megoldást, hogy – ha a költségvetésünk megengedi –, a főváros egy kisebb összeget tegyen be egy alapba, majd ehhez befektetői oldalról még plusz forrásokat lehetne bevonni. Ezen dolgozunk. Budapest színházi életében az alternatív kísérletező műhelyeknek kulcsfontosságú szerepük van, nélkülük nincs színházi élet. Megengedhetetlen, hogy ők ebből kiessenek.
Az ebben illetékes Emmivel felvették már a kapcsolatot a támogatások ügyében?
Valamikor decemberben lesz a Fővárosi Fejlesztési Tanács következő ülése, arra már egy elég vaskos csomaggal szeretnénk menni a kormány elé. Október 13-án a budapestiek egy új városvezetésre szavaztak, ennyi ember akaratát egyszerűen nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen kormány sem. Bízom benne, hogy a miniszterelnök sem akar a budapestiekkel szembe menni.
Ez így szépen hangzik, de milyen eszközeik vannak arra, hogy érvényesítsék is ezt az akaratot?
Nyilván ezt sem fogjuk a sajtón keresztül megüzenni. Nem egy jó tárgyalópozíció, ha az ember mindent kitesz a nyilvánosság elé.
De vannak ilyen eszközök?
Vannak. Én bízom a józan belátásban. A Fidesz nemcsak Budapesten, de tíz megyei jogú városban is elég méretes pofont kapott. Ha jól emlékszem, ma három és fél millió olyan ember van, akinek nem fideszes a polgármestere. Olyat nem lehet, hogy ezt a három és fél millió embert negligálják, és nem vesznek tudomást róluk. Normális együttműködésre készülünk, de ha szükség van rá, keményen is fel kell lépnünk a fővárosiak érdekében.
Friss ügy a Budapesti Fesztiválzenekar finanszírozási problémája. A napokban jelentették be, hogy egy sor tervezett koncertet le kell mondaniuk, mert kevesebb, mint a felét kapták annak, mint amire a taóból számítottak. Itt van előrelépés?
A pontos számok: 430 millió helyett 200 milliót kaptak. Dolgozunk az ügy megoldásán. Túl azon, hogy a fesztiválzenekar a világ egyik legrangosabb zenekara, Budapest életében is különösen fontos szerepet töltenek be a gyerekeknek, hátrányos helyzetűeknek, idősotthonok lakóinak adott koncertjeikkel. Nem szeretnék azonban abba a hibába esni, hogy megígérjük a főváros nevében, hogy minden kieső állami támogatást ki tudunk pótolni. Ez nem ilyen közlekedőedény.
Kálmán Olgát kérte fel politikai főtanácsadónak. Miért pont őt, és mi lesz a feladata?
Az nem titok, hogy Olga nyári, főpolgármester-jelöltségért folytatott kampánya idején mi együtt dolgoztunk, és támaszkodott a huszonvalahány éves városismereti tapasztalataimra. Azzal, hogy beszállt a politikába, egy más világot, közeget is be tud hozni majd közénk. Abban maradtunk, hogy a kulturális esélyegyenlőség megteremtésével foglalkozik majd. A kultúra ma nagyon sok ember számára alig elérhető, akár financiális okokból, vagy azért, mert a városnak egy olyan részében lakik, ahonnan nehezen tud bejönni a központba. Ezt az egészet egy rendszerbe szeretnénk foglalni, és Olga ebben nagyon sokat tud nekem segíteni.
Miféle rendszerbe foglalnák?
Régen is voltak olyan próbálkozások – csak aztán ennek keretét lecsökkentették –, hogy iskolások eljussanak színházba, vagy például siketek és gyengénlátók valamilyen kulturális élményben részesülhessenek. Ezeket kell így végiggondolni és egy rendszerbe összetenni, az például megengedhetetlen, hogy Budapesten nem minden kulturális intézmény érhető el a kerekesszékeseknek. Most tudtam meg azt is, hogy a multiplex mozikban csak az első sorba tudják őket betolni. Aki jár moziba, pontosan tudja, hogy az első sor milyen kényelmetlen tud lenni. El kell érnünk tehát, hogy a kerekesszékesek hátrább lévő sorokban is tudjanak ülni.
Tarlós István következetesen nem szólalt meg olyan ügyekben, ami nem közvetlenül fővárosi hatáskör, mint például a CEU elüldözése Budapestről. Önök terveznek-e megszólalni ilyen ügyekben, és van-e bármilyen mozgásterük?
Én ellenzékiként is mindig azt képviseltem a közgyűlésben, hogy egy főpolgármesternek nemcsak azzal van dolga, amit egy kockában lehatárolnak neki a jogszabályok, mert őt a budapestiek választották meg, értük tartozik felelősséggel. Tehát minden olyan ügyben fel kell emelnie a szavát, ami a budapestieket hátrányosan érinti. A CEU mellett ilyen volt a vasárnapi boltzár ügye, vagy emlékezhetünk rá, hogy én az előző főpolgármesterrel nagy csörtét vívtam akkor is, amikor az M0-ás körgyűrű egy részét fizetőssé tették. Tarlós nem emelte fel a szavát, az új városvezetésnek és személyesen nekem viszont továbbra is meg kell majd szólalnunk az ilyen ügyekben. Hogy a CEU-ügy pontosan hogy áll, annak még utána kell néznem, de akárcsak az Akadémia bedarálása, ez is egy nagyon fájdalmas dolog. Ha akkor Karácsony Gergely a főpolgármester, tuti, hogy megszólal, és én is megszólalok.
A Liget Projekt esetében már meg is szólalt a főpolgármester, de ez is kormányberuházás. Ebben a konkrét ügyben mit tehet a kulturális városvezetés?
A Liget Projektről már a kampányban is azt mondtuk, meg kell nézni, hogy milyen állapotban vannak az építkezések, mi az, amit be lehet és be kell fejezni, és mi az, amihez nem szabad hozzányúlni. Két épület van, amelyről dönteni kell: a Magyar Zene Házát nyilván be kell fejezni, mert torzókat mégsem hagyhatunk ott, a Néprajzi Múzeumot pedig meg kell nézni építészeti szempontból, hogy pontosan hol tart. Több épületre viszont semmiképpen nincs már szükség a Városligetben, azt a parkot vissza kell állítani, fel kell újítani, mert azt az előző városvezetések nem tették meg. Mindezt az állami kasszából, mert nem hiszem, hogy a fővárosiak pénzéből kell helyreállítani a szétdúlt Városligetet.
Önmagában a múzeumi negyed ötletét is elvetendőnek tartja, vagy csak a Városligetben nincs helye? A Nemzeti Galéria például jó helyen van most a Várban?
Én a Nemzeti Galériát nem bántanám, szerintem nagyon jó helyen van a Várban. Azzal sem értettem egyet, hogy a miniszterelnök felköltözzön a Várba, mert nincs jó üzenete annak, hogy onnan nézzen le az ő városára – amiről ugye ki is derült október 13-án, hogy nem az ő városa. Abban biztos vagyok, hogy a Várban múzeumoknak és kulturális intézményeknek van helyük, no meg a történelmi örökségnek, nem pedig minisztériumoknak és hivataloknak – most például egy óvoda udvarát akarják elvenni a Dísz téren egy kormányzati épület kedvéért. A múzeumi negyed ötlete önmagában nem elvetendő, ebben a városban egymást érik a rozsdaövezetek, amelyeknek egy ilyen fejlesztés jót tett volna, nem pedig a világ első közparkjaként épült Városligetet kell tönkretenni miatta.
Végképp nem főpolgármester-helyettesi hatáskör, de mivel a kerületi polgármesterek is ott ülnek a fővárosi közgyűlésben, önt is érinti, hogy a szintén DK-s Németh Angélát nemrég sokan bírálták az ellenzéki oldalról is, amiért a saját fia került be egy bizottságba, ugyanabban a kerületben, ahol ő a polgármester. Erről van véleménye?
Van, és azt gondolom, hogy itt túlzottan hamar ítélt a sajtó. Németh Angéla fia a fiatal kora ellenére öt éve részt vesz annak a kerületnek a közéletében, diákpolgármester volt, szociális ügyekkel foglalkozott, tényleg nagyon régóta eljegyezte magát a kerületi közélettel. Az ő jelölését a bizottsági tagságra tudomásom szerint minden ellenzéki párt támogatta is, a Momentumtól kezdve a Párbeszédig, ő pedig pont az ilyen támadások kikerülésére azt ajánlotta fel, hogy jótékony célra ajánlja föl a bizottsági tagsággal járó jövedelmét, követhetően és folyamatosan.
A sport is önhöz tartozik, így nem lehet elmenni szó nélkül a stadionok kérdése mellett. Önnek van ezzel bármi feladata?
Mint Karácsony Gergely elmondta a kampányban is, nekünk a budapestiek egészsége a legfontosabb. Amennyiben a fővárosi egészségprogramra komoly támogatást kap a főváros, akkor majd lehet stadionokat építeni. Az egy nagyon jó gondolat, hogy elsősorban a járóbeteg-szakellátáson a várólistákat csökkentendő diagnosztikai berendezésekből legyen több. A Demokratikus Koalíció nem sportellenes, de azt, hogy megalomán stadionberuházások megelőzzék a fővárosiak egészségére fordított milliárdokat, nem helyeseljük.
De konkrétan mit tudnak tenni? Főleg, ha az önkormányzati törvényt valóban úgy módosítaná a Fidesz, hogy elveszi az önkormányzatoktól azokat a jogköröket, amelyekkel élni tudnának ezekben az ügyekben.
Ez sincs rendben egyébként, hiszen nem lehet az önkormányzatiságot felszámolni, és az, hogy egy településen mi épül, az elsősorban az ott élők döntése kell, hogy legyen, a választott képviselőiken keresztül. De még egyszer: addig ne épüljön stadion, amíg a budapestiek egészségügyében nincs jelentős, érdemi választás, és ez ne kozmetikázás legyen, hanem érdemi dolgokat szeretnénk az ügyben.
A kultúrára visszatérve: ön színházba, koncertre járó ember?
Igen, de be kell vallanom, hogy az elmúlt bő fél évben – EP-kampány majd önkormányzati kampány miatt – nem sokszor állt módomban eljutni színházba. Kultúrával és hasonló ügyekkel 1994 óta foglalkozom, nyilván nem olyan típusú szakemberként, akinek kultúrpolitikai megszólalásai vannak, inkább az intézményfenntartó önkormányzat képviselőjeként.
Fel tudja idézni, mi volt a legutóbbi meghatározó kulturális élménye?
Legutóbb a Becéző szavak című előadás bemutatóján voltam a Belvárosi Színházban, ami kifejezetten tetszett. Tudom, hogy nem ér fel egy operalátogatással, de nekem nagy élmény volt Andrea Bocelli koncertje is az Arénában. Külön kedves volt a szívemnek, hogy az Örömódát is elénekelte.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
