Az MSZP kőbányai szervezetének elnöke, egyben a kerület önkormányzati képviselője, Somlyódy Csaba Facebook-oldalán megjelent képek szerint hétfőn megkezdődött az 1895-ben épült, a Népligettel egyidős, romos volta ellenére is műemléki védettséget élvező Népligeti Nagyvendéglő bontása.
A képviselő rövid posztjában arra is kitér, hogy
“a Népligetre vonatkozó új – Fradivárosos – rendezési terv még nem került a Közgyűlés elé”,
így a munkák megkezdésére semmiféle halaszthatatlan és egyértelmű ok nem létezik.
Az egykor futóhomokkal, homokbányával és jókora szemétkupacokkal borított borított területen a XIX. század utolsó harmadában jelentek meg a fák, 1893-1896 közt pedig Ilsemann Keresztély, a székesfőváros főkertészének tervei szerint vált angol tájkertté – ezekben az években születtek meg a ma is látható sétautak elődei, az Üllői út mentén látható vízmű és víztorony, de a szórakoztató, illetve testmozgást lehetővé tévő intézmények sem szorultak ki a területről: így született meg az évtizedeken át szórakozóhelyekkel és ma furának tűnő játékokkal teli Mutatványos tér, a Telepi Torna Egylet sporttelepe (1896), valamint a megszületésekor a város legnagyobb vendéglőjének számító, 1895-ben átadott Budapesti Nagy Sörcsarnok.
A döcögve induló üzletet a stafétát egymásnak eleinte gyakran átadó bérlők aztán sikerre vitték, és a négyszáz főt befogadó, Népligeti Nagyvendéglőként ismertté vált épület a XX. század első felének fontos találkozó- és szórakozóhelyévé vált.
Hanyatlása a második világháború utáni államosítási láznak, illetve a Népliget lassú pusztulásának köszönhető: a Kelet-Pesti Vendéglátóipari Vállalat egységévé vált, gyorsan romló állapotú épületben egyre kevesebb vendég fordult meg, felújításról pedig szó sem lehetett.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy az egykori sörcsarnok raktárrá vált, a nyolcvanas években viszont elhagyatottá vált. A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben az épület omló falai közt leginkább csak hajléktalanok, illetve búvóhelyet keresők fordultak meg, néhány évvel ezelőtt pedig életveszélyessé vált.
Az óvszerekkel, elszórt fecskendőkkel és üres gyógyszeres levelekkel borított, tetőszerkezetét rég elvesztett épület mindezek ellenére megőrizte műemléki védettségét, noha felújítására racionális esély már nem igazán mutatkozott.
Az épület műemléki státuszának megszüntetéséről, a bontásról és a felszabadult terület hasznosításáról megkérdeztük Kőbánya önkormányzatát, válaszukkal a cikket a későbbiekben frissítjük.
