Kultúra

Óriáslábú és fejetlen emberekről is meséltek az ókor és középkor ismeretlen vidékeket leíró tudósai

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 09. 15. 16:08

Hosszú évszázadokon át mindenki elhitte a messzi földről hazaért utazók nagyotmondó beszámolóit. Nem kellett volna.

A rejtélyes Keletre és Afrikába indult utazókon egészen a modern korig óriási nyomás volt, hiszen hazaérésük után mindenki a sosem látott országok lakóiról és tájairól szóló beszámolóikra volt kíváncsi – nem is meglepő, hogy sokan akarva, vagy épp akaratlanul túlszínezték azokat, életet adva olyan fiktív lényeknek, mint a XVI. században többek által is említett felbukkanó tengeri püspökök és a tengeri papok, melyek jó eséllyel eltévedt óriás tintahalak, rozmárok, vagy épp angyalcápák lehettek.

A két legfurcsább legendás víziszörny: a tengeri püspök és a pap
Fogalmunk sincs, hogy abban a korban mit szedtek a hajósok, de ha tudnánk, akkor sem kérnénk belőle.

Hasonló módon születhetett meg a szörnyvilág két másik csodája, a monopod (=egyláb), vagy Sciapod (=árnyékláb) néven feltűnt lény, valamint a Blemmyai, vagy Sternophthalmoi (=Mellkasszemek) is. Ma őket mutatjuk be.

Az ókori enciklopédista idősebb Plinius élete munkája, a 77-ben közzétett, a természettudományokról való összes tudást egy óriási könyvbe zsúfoló Naturalis Historia lapjain írja:

“[A kr. e. 4. században élt görög történetíró] Ctesias nyugatra tőlük talált olyan embereket, akiknek nincs nyakuk, szemeik pedig a vállaikon vannak. […] Ő mesélt egy másik, Monocoli néven ismert emberfajról is, akiknek csak egy lábuk van, de meglepően fürgén tudnak haladni. Ugyanezeket az embereket Sciapodákként is ismerik, hiszen a legnagyobb hőségben szokásuk a hátukon feküdni, a lábuk árnyékával védve magukat a naptól.”,

megerősítve a történetírás atyja, a kr. e. ötödik században élt görög Hérodotosz úttörő műve, a Hisztoriai (Történelem) állítását:

“Líbia északi tája, ahol a nomádok élnek, alacsonyan fekszik és homokos egészen a Triton folyóig; tőle nyugatra, ahol a földművesek élnek, számtalan, fákkal benőtt, vadállatokkal teli hegy áll. Ezen a tájon óriáskígyók és oroszlánok, elefántok, medvék és áspiskígyók, szarvakat viselő szamarak, valamint kutyafejű és fejetlen emberek élnek, akiknek a mellükön van a szeme, ahogyan a líbiaiak mondják […]”

A korai könyvnyomdászat legfontosabb munkája, az 1493-ban készült Nürnbergi (Schedel) Krónika részlete

 

Egy hangyacsápnyival sem gyengébb, de klasszisokkal józanabb említés Szent Ágostoné, aki Isten városáról című, tizenöt éven át készült munkájának egyik könyvében említette őket:

“Mesélnek olyan fajtáról is, akiknek két lábfejük, de csak egy lábuk van, és csodásan gyorsak, pedig még a térdüket sem hajlítják: Skiopodoknak hívják őket, mivel a nagy melegben a hátukon fekszenek, és a lábfejeikkel árnyékolják magukat. Másoknak fejük sincs, szemeiket pedig a vállaikon hordják; […] Nem kell elhinnünk mindent, amit hallunk ezekről a szörnyűségekről.”

Az 1000 körül született, XI. és XII. századi másolatokban ismert, óangol nyelvű A Kelet Csodái részlete

 

Már a XIV. században kiderült, hogy nincsenek is árnyéklábúak, de ez sajnos senkit nem érdekelt

Az Ázsia több országában, így a Volga vidékén, Pekingben és India több városában is járt ferences hittérítő, Marignolli János (1290 körül-1357 után) indiai útjáról írt beszámolójában lebbenti le a fátylat a megoldásról:

“Az igazság az, hogy semmiféle ilyen nép nem létezik, bár néhol egy-egy szörny[szülött] felbukkanhat. […] Az indiaiak gyakran sétálnak meztelenül, és szokásuk egy sétabotra tűzött apró sátortetőt vinni magukkal, ami kinyitva megvédi őket a naptól és az esőtől. Chatyrnak hívják; vittem magammal egyet Firenézbe is. Ez az, amit a mesélők lábként emlegettek.”

A magyarázat egészen figyelemre méltó, sőt, hihető is, hiszen az első modern esernyő csak 1710-ben, Párizsban készült el, férfiak pedig még hosszú évtizedeken át nem hordták, sőt, Nagy-Britanniában egyenesen puhány, férfiatlan lényekként tekintettek rájuk.

Angliában egykor puhánynak tartották az esernyőt használó férfiakat
Nem bírod az esőt? Mi vagy te, fehérnép? – gondolták okos polgártársaikról a rommá ázó britek.

Élő, vagy élettelen példányaikkal természetesen senki sem találkozott, ettől függetlenül azonban még a nagy földrajzi felfedezések korában, hosszú évtizedekkel Észak- és Nyugat-Afrika partvidékének felfedezése (1415-1460), illetve Bartolomeu Dias Afrika legdélibb pontja, valamint a Jóreménység fokának vízen való elérése (1488) után is feltűntek a minden tudást gyűjtő és röviden összefoglaló könyveiben – így például Sebastian Münster a világ történetét összefoglaló, 1544-ben kiadott Cosmographiájában:

Balról jobbra: az arcát az ersős napfénytől óriási lábfejével védő, napallergiás Sciopod, az egy szeméről felismerhető küklopsz, a kétarcú Pygmie, az arcát mellkasán hordó Blemmyai és a kutyafejű Cynocephalus

 

Ulisse Aldrovandi 1642-es Monstrorum historiájában:

Vagy épp Fortunio Liveti 1616-ban írt De Monstris-ának 1665-ös kiadásában, ahol a szemek rejtélyes módon a lapockára, a fülek pedig a vállakra kerültek:

A XVII. századra aztán helyreállt a világ rendje: eltűntek a szörnyek, és átvették a helyüket a többé-kevésbé jól ábrázolt, frissen felfedezett állatok képei, egyre többen tanultak meg olvasni, Európa pedig örökre megváltozott.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 06:  Supreme Court nominee Judge Brett Kavanaugh organizes his desk before testifying to the Senate Judiciary Committee on the third day of his Supreme Court confirmation hearing in the Hart Senate Office Building on Capitol Hill September 6, 2018 in Washington, DC. Kavanaugh was nominated by President Donald Trump to fill the vacancy on the court left by retiring Associate Justice Anthony Kennedy.  (Photo by Chip Somodevilla/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.