Kultúra

Legyen a Harry Potter kötelező irodalom, vagy akkor őt is utálni fogják?

Miért olvastatnak a gyerekekkel letűnt korokról és már nem létező problémákról szóló, régies szövegű történeteket? Kincskereső Kisködmön a király vagy egy Stephen King-horror? Esetleg mindkettő?

Nem is olyan rég egy általunk készített interjúban csak úgy by the way szóba került a kötelező irodalom kérdése, és hogy Harry Potter és kis barátai beférnek-e ebbe a klasszikus világba a Baradlay família és Tímár „Aranyember” Mihály mellé. A téma úgy tűnik, nemcsak minket érdekel, ugyanis a Roboraptor stábja komplett kerekasztal-beszélgetést szervezett a kivesézésére.

Ők voltak a Legyen a fantasztikus kötelező! című esemény főszereplői: Szép Eszter (kutató és kurátor, óraadó az ELTE-n és a MOME-n, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője, aki épp most fejezte be a képregényekről szóló doktoriját), Gaura Ágnes (író, a Borbíró Borbála-sorozat és a Túlontúl szerzője) és Nagy Ádám (a Selye János Egyetem docense, a Nevelj jedit! szerkesztője, a fentebb említett interjú alanya); a moderátor pedig Holló-Vaskó Péter, a Fumax kiadó munkatársa és az Oculus c. regény szerzője volt.

Ha valaki még nem döntötte el, hogy innen továbbolvas-e, segítünk: felvillantunk pár témát, amiről szó lesz:

  • Mi értelme van erőltetni archaikus nyelvezetű, nehezen olvasható történeteket, amelyek letűnt népekről és korokról, eltűnt társadalmi osztályokról és problémákról szólnak?
  • Nézhet-e horrort a gyerekünk?
  • Tud-e tejet vásárolni a boltban, aki nem olvasott Jókait?
  • Jó ötlet-e a Harry Potter-könyveket kötelezővé tenni, vagy akkor azokat fogják utálni a diákok?
  • Egyáltalán mi az, hogy kötelező olvasmány? Mi a szerepe?
Fotó: Zsótér Indi Dániel / 24.hu

Kezdjük az utóbbinál. Szép Eszter úgy látja, hogy már maga a megnevezés is rossz, ő például egy olyan iskolában gyakorlótanított, ahol „közös olvasmánynak” hívták, és valóban közösségi élményt jelentett a diákoknak, amikor hétről-hétre együtt beszélték át az egyes fejezeteket. Gaura Ágnes szerint a legnagyobb probléma, hogy a jelenlegi oktatási rendszer csak azt szabályozza, mit lehet, vagy mit kell tanítani, nem pedig azt, hogy milyen kimenetelt, milyen típusú diákokat kellene képezni. A cél az lenne, hogy boldog (de nem boldog tudatlanságban élő), elégedett, gondolkodó, felfedező típusú emberek jöjjenek ki az iskolákból,és ehhez kellene az irodalom – és a matematika és a földrajz… – oktatását igazítani.

Ha eldugul otthon a csatorna

A kötelező olvasmányok célja egyfelől az lenne, hogy megszerettessék az olvasást. Ez a kötelezettség miatt nem nagyon megy nekik

– vázolta fel a problémát Nagy Ádám, aki szerint a diákokra erőltetett művek többsége avítt, ráadásul a fantasy irodalomból számos olyan alkotás beemelhető lenne a tantervbe, ami éppúgy mintát tudna adni a diákoknak a szabadságra, szerelemre, barátságra, önfeláldozásra, mint a Csongor és Tünde, a Kincskereső Kisködmön vagy bármelyik Jókai-mű. Az alapvető gond az oktatási rendszerrel van, amely úgy gondolkodik, hogy

aki nem olvasta Jókait, az a boltban sem tud vásárolni tejet.

Holott – mondja Nagy Ádám – az iskolából kijött emberek leginkább arra képtelenek, hogy egy levelet megírjanak az önkormányzatnak, ha eldugul a csatorna:

Olyan skillekkel viszont nem rendelkezünk, amikre minden nap szükség volna.

Szép Eszter a pedagógusok védelmére kelt, szerinte nem szabad a tanárokat homogén masszaként kezelni; ő például négy iskolában tanított, és mind a négyben találkozott olyan kollégával, aki olvastatta a gyerekekkel a Harry Pottert is.

Fotó: Zsótér Indi Dániel / 24.hu

A kerekasztal-résztvevők abban maximálisan egyetértettek, hogy a tanároknak borzasztó nehéz a dolguk ebben a helyzetben. Nyilván az lenne a legjobb, ha a pedagógusok lépést tudnának tartani, és a kurrens művekre tudnának reflektálni, amikkel könnyedén megszólíthatnák a közönségüket; de ez már csak azért sem egyszerű, mert ami ma megy a moziban, az pár hét múlva már nem lesz menő.

Sajnos azonban nyilvánvaló, hogy a jelenlegi terhelés, óraszámok mellett lehetetlen ilyesmit kérni a pedagógusoktól.

Sok tanár nem azért nem foglalkozik ilyesmivel, mert lusta, vagy mert nem mer, hanem mert ki vannak jelölve számára a határok, és azokon belül mindent meg kell csinálnia, ha vért pisil, akkor is, viszont azon túl másra már nem jut idő

– mondta Gaura Ágnes, aki szerint nincs sok esély, hogy a közeli jövőben ez megváltozzék. Talán azt el lehet érni, hogy nagyobb szabadságot kapjanak e téren a tanárok; és az is fontos lenne, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki arról, hogy egyáltalán mi az elvárás egy iskola felé. Nagy Ádám szerint viszont nem lehetetlen a változás:

Nem akarok politizálni meg stadionozni, de semmiképp nem utópisztikus elvárás, hogy csökkentsük az óraszámot, növeljük a fizetést, és váljunk meg azoktól, akik nem erre a pályára valók.

Lúzer kisgyerekek halála

Az olvasásra szoktatás volt a következő téma: működhet-e ez a manapság divatos elképzelés, és ha igen, a kötelező olvasmány képes-e ebben szerepet betölteni. Nagy Ádám szerint nem az a megoldás, hogy a Harry Pottert kell kötelezővé tenni, mert akkor azt sem fogják szeretni, sokkal jobb lenne, ha egy adott irodalmi kínálatból mindenki kiválaszthatna egy könyvet, amiről aztán – mondjuk a nyári szünet után – mesélhet, prezentálhat a többieknek.

Gaura Ágnes úgy gondolja, hogy egy közös mozilátogatás is elindíthat valaki az olvasás felé. Szerinte nemcsak az a baj, hogy nincs választási lehetőség, hanem az is, hogy a kínálat nincs tekintettel korosztályra, a könyvek a 100 évvel ezelőtti gondolkodásmódunkat tükrözik, és az is megfontolandó lenne, hogy egy adott életkorban különbséget tegyenek a fiúk és lányok érdeklődése között: egy lány számára például nem biztos, hogy érdekes a Pál utcai fiúk vagy egy háborús regény.

Fotó: Zsótér Indi Dániel / 24.hu

Holló-Vaskó Péter rákérdezett, hogy vajon nem probléma-e, hogy az elsőként megismert kötelező irodalom tele van

genetikailag lúzernek született kisgyerekekkel (Nyilas Misi, Nemecsek, Bicebóca), akik a nagy büdös semmiért halnak meg,

de a válaszadók inkább elkanyarodtak egy nagyon fontos témára, a bullyingra. Nagy Ádám – ahogy az interjúban is – felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolai zaklatás órai keretek között bemutatható lenne a Harry Potter vagy a Stephen King-féle Az-on keresztül.

Csak arra figyeljünk, hogy az Az-t mikor nézetjük meg, mert Pennywise azért szereti a gyerekeket

– mondta a docens, nem kis nevetés volt a jutalma, de a jelenlevők akkor röhögtek fel igazán, amikor hozzátette:

tehát tulajdonképpen egy jó pedagógus.

Kánonsérülés

Nagy azt javasolja, hogy ha valakit – mondjuk debreceni vagy józsefvárosi kötődése miatt – érdekel a Légy jó mindhalálig vagy a Pál utcai fiúk, akkor dönthessen úgy, hogy ezeket szeretné olvasni, de ugyanígy választhasson mást is. Persze ennek az is lesz a következménye, hogy „sérülni fog a kulturális kánonunk”:

Azok az idézetek, amiket az újságcikkekben olvasunk, nem mindenkinek fognak átjönni.

És ugyanitt emlékeztetett, hogy a jó irodalomtanár-képzés már csak azért is fontos, mert például az általa említett, kötelezők közé beemelhető művekben is van sok olyan részlet, amit nem olvashat el, nem nézhet meg minden korosztály:

Stephen King Az című regényében azért vannak nagyon durva orgiajelenetek.

Viszont azt is hozzátette, hogy a szülő akár egy horror értelmezésében, feldolgozásában is tud segíteni:

Ha nem tárgyaljuk ki vele, a gyerek úgyis megnézi maga. Akkor már inkább nézzük meg együtt, és beszéljük át.

Fotó: Zsótér Indi Dániel / 24.hu

Gaura Ágnes éppenséggel nem vinné be Stephen Kinget a kötelezők közé, de úgy érzi, hogy a bullying pont olyan téma, amit egy fantasy-művel sokkal jobban át lehetne adni a diákoknak.

Nagyon kemény, nagyon húzós témákat be lehetne vinni, úgy, hogy közben megvan a biztonságos tér, hiszen a klasszikus fantasy garantálja a harmonikus végkifejletet. Így sokkal jobban lehet a témáról beszélgetni a fiatalokkal, hiszen nem az lebeg végig a szemük előtt, hogy ha valaki kiáll az igazságért, az gyógyíthatatlan tüdőgyuszit kap.

Shakespeare, a tömeggyilkos

Mi indokolja, hogy a gyerekeket archaikus nyelvezetű, nehezen olvasható történetekkel traktálunk, amelyek letűnt népekről, letűnt korokról, eltűnt társadalmi osztályokról és problémákról szólnak, ahelyett, hogy a jelen kor kihívásaira reflektáló műveket adnánk a kezükbe? Ez volt a következő téma, és Szép Eszter Mikszáthék védelmére sietett:

Nem lenyomni kell a klasszikusokat a gyerekek torkán, hanem csak kontextusba kell azokat helyezni.

Nagy Ádám szerint a kérdésre az a válasz, hogy az akadémiai doktorok (neveléstudományról van szó) egy része ellenszenvvel tekint a fantasy, sci-fi világára, akik pedig rokonszenvvel viseltetnek, azok többsége tájékozatlan a témában, és azt gondolja, hogy ezek csak gyerekeknek szóló bugyuta mesék.

Egész Hollywood ebből él, itt dollár milliárdokról beszélünk, ez nem játék, amit „futottak még” kategóriába sorolhatunk.

Fotó: Zsótér Indi Dániel / 24.hu

Sokszor azt az érvet hozzák fel a modernebb irodalom kötelezők közé beemelése ellen, hogy sok mű „erkölcstelen”, mondta a moderátor, és hát mindenki jót derült, amikor Nagy Ádám Shakespeare-rel érvelt:

A Shakespeare-művekben meg mindenkit megöltek, aki szembejött; egy-két komédiát leszámítva a drámákban minden szereplő meghal, ráadásul elég csúnya körülmények között. Olyan, mintha egy arénában kergetnék egymást, hogy ki kit tud leszúrni.

Holló-Vaskó Péter említett egy másik érvet is, amit a kötelezőpártiak rendre felhoznak: ami a gyereket érdekli, azt úgyis el fogja olvasni, ezért adjunk neki olyan kötelező irodalmat, amit magától nem olvasna el, de Nagy Ádám szerint ez leginkább a klasszikus katonaságos logikára emlékeztet:

Kisfiam, én is voltam katona, én is túléltem, legyen neked is szar.

 

Kiemelt kép: Besenyei Violetta

Videó az eseményről:

„Egy 15 évesnek elmondhatod, hogy a lemészárolt rohamosztagosokat is várta valaki haza”
Egy 6-7 évesnek pedig még csak azt, hogy Luke Skywalker jó ember. Interjú Nagy Ádámmal, aki szerint a mai gyerekeknek már legfeljebb az lenne izgalmas, ha vérfarkasok kergetnék Baradlay Ödönt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik