Kultúra

Évtizedeken át hagyták el egyedi autók a magyar garázsokat

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 01. 15. 14:40

Néhányuk akár sorozatgyártásban is kiválóan teljesíthett volna. Már azonban jórészt semmi sem maradt belőlük.
Korábban a témában:

A magyar autógyártás az autózás hőskorában óriási lendülettel indult, így posta-, teher és személyautók, valamint autóbuszok egész sora hagyta el a kisebb-nagyobb üzemeket. Néhány fejlesztés csakhamar teljesen megváltoztatta az autóipart: a később Rábaként ismertté vált győri Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. volt például a négykerékmeghajtás kidolgozója, ami nélkül a modern közlekedés egyszerűen elképzelhetetlen lenne.

Az üzemek mellett persze itthon is léteztek házi autóépítők, akik hosszú éveken, vagy épp évtizedeken át faragták a garázsban lassan épülő modelleket, hogy aztán éveken át gyűjtsék be velük az elismerő biccentéseket és mosolyokat.

A kevéssé ismert, illetve nagyobb sajtóvisszhangot és elismertséget kiváltó próbálkozásokat egyaránt Négyesi Pál autótörténész foglalta össze az autóimádók Mekkájának számító magyarjarmu.hu-n, így mi most ezek közül csak a sorozatgyártásban is könnyen elképzelhető Buday Miksa-féle sportautót mutatjuk be.

A Buday család sebességgel való kapcsolata nem Miksával kezdődött, hiszen Béla volt a húszas évek derekán megszületett az első Buday-féle csónakmotor, melyeknek különböző, világszinten is az élvonalba tartozó verzióit – az 1947-ben bemutatkozott 175 cm3-es egyhengeres, duplagyújtásos verzió például négy-öt évvel előzte meg a világot – még az ötvenes évek végén is óriási számokban gyártották.

A család egy másik tagja, Miksa a húszas években Németországban élt, ahol többek közt a csillagmotoros Megola motorkerékpár megszületésében is részt vett. A munkák emléke a közel egy évtizeddel későbbi hazatérése után sem halványult benne, így saját autótípusok kifejlesztésébe kezdett. Négyesi kutatásai szerint nyolc különböző típust készített el, így egy kétüléses sportautót is, ami az Autó-Motor elődjének számító Autó magazin egyik korai számában (1949 augusztus 1.) mutatkozott be a szélesebb nyilvánosság előtt.

Az „újtipusú amerikai kocsi lekicsinyített másának” tűnő autó a cikk szerint közel egy évnyi munka eredménye. Buday nem vette félvállról a tervezési folyamatot, hiszen az alváz mellett a karosszéria teljes egészét is ő tervezte. Erőforrásként egy 750 köbcentiméteres BMW motorkerékpármotort épített be.

A sebességváltót a kor népszerű Zündapp motorjaiból szerezte be, differenciálművét pedig egy Opel Kadett adta.

Az alacsony építésnek, a könnyű karosszériának, illetve az erős motornak köszönhetően a kisautó akár 95 kilométeres óránkénti sebességgel száguldhatott, fogyasztása pedig 6,5 liter volt.

Az újságíró természetesen nem elejtette el a sorozatgyártást firtató kérdést sem, melyre a mérnök így válaszolt:

“Gyártásra nem gondoltam, de megrendelésre szívesen építek hasonló kiskocsit.”

Az autó további sorsa sajnos nem ismert, így jó eséllyel eltűnt valahol a Kádár-kor süllyesztőjében. Kár, hiszen egy ilyen minőségű autó ma is jókora feltűnést keltene, sőt, a magyar veterános társadalom egyik legnagyobb kincse lehetne.

Az Autó vonatkozó számát (1949.8.1) az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével értük el.
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.