Kultúra

A tévében: szovjet férfiklimax, embergyűlölő robinsonok

Igaz csemegék mára: egy falu, aminek az a neve, hogy nincs neve, egy sziget két lakóval, akik gyűlölik egymást, illetve egy brezsnyevi csömörtörténet.

Ugye, ismerik a viccet a világjáró bácsiról? “Születtem A Monarchiában, majd Csehszlovákiában éltem, aztán Magyarországon, végül a Szovjetunióba kerültem.” “Milyen sokat utazott a bácsi.” “Én? Ki sem mozdultam Munkácsról.” Ugyanez a története a persze szintén kárpátlajai kis falunak, melyben 80%-os a magyar többség. A helyiség neve sem kevésbé abszurd és groteszk: Nevetlenfalu. Az itt élőkről forgatott dokumentumfilmet Péterffy András, akik ma az ukrán gazdasági-politikai helyzetben kell boldoguljanak. Csempészet, mellékes, seftelés, újabban külföldi munkavállalás. Hogy élnek az emberek ott, abban a faluban, amelynek neve az, hogy nincs neve? A nevetlen falu, 19:35, Duna II Autonómia.

Nem sokára teljes erővel zakatol a Bajnokok Ligája, most az utolsó selejtezőkör első meccsein van a sor. A TV2 választhatta volna a Lyon-Rubin Kazany meccset is (fura, hogy a Lyont a selejtezőben kell látnunk) vagy a Twente-Benficát, de az Arsenal-Udinese sem tűnik katasztrofális választásnak. Az Arsenal elengedte Fabregast, az Udinesében pedig Asamoah, Sissoko, Di Natale vagy Domizzi várja, hogy 20:30-tól megmutassa a londoni Highbury negyedben.   

Rózsa Jánost és filmjeit sokan ismerik, a Csiribirit nemrég sokan nézték a mozikban, ma egy régi filmjét láthatjuk, az 1965-ös Gyerekbetegségeket, amelyet Kardos Ferenccel együtt rendezett, és amely az első nagyjátékfilmje. És rögtön milyen ismerős, később visszatérő helyzetbe csöppenünk: a világot egy gyerek szemén át látjuk. Az elsős kisfiú felméri a világot, és rájön, hogy Zizi lesz a felesége – ennél többet 21:00-kor láthatunk a Duna TV-ben. És hát a stáb, Sára Sándor volt az operatőr, Szabó István a dramaturg, nem rossz csapat.

Pár éve láttam egy dokumentumfilmet Kabul két utolsó zsidó lakosáról – egy házban éltek, de nem beszéltek egymással, ellenségek voltak (a címe Cabal in Kabul volt). Hasonló az eset A Mantisaari robinsonjai című dokumentumfilm két emberi szereplőjével, akik a Ladoga-tó egy szigetének utolsó lakói (nem önszántukból költöztek oda, Sztálin 1500 embert telepített be ide). Egyikük finn, másikuk fehérorosz, s míg az emberi világ lassan eltűnik, a természet lassan visszaveszi, ami egykor az övé volt. A fókavadászat után hogy lehet valakinek a dinnyetermesztés a passziója? Egy belorusz, aki ezt a földet is belorusznak látná legszívesebben, és egy finn, aki imádja a hazáját, de még sosem járt ott, és mindketten utálják egymást – 22:20, Duna TV

Végül következzen egy szovjet film. Rendezője Roman Balajan, 1982 után 2004-ben csinálta meg második filmjét, s a bemutatkozásához akkor hatalmas színészeket kért fel a főbb szerepekre, mint Oleg Jankovszkij, aki Tarkovszkij Nosztalgiájában és Enyedi Ildikó Az én XX. századom című filmjében is játszott, vagy Oleg Tabakov, aki Oblomovot alakította Nyikita Mihalkovnál, és más filmjeiben is játszott. A Lebegés főhőse egy negyvenéves férfi, akinek mindene megvan, ami meglehet a kora 80-as évek Szovjetuniójában: család, lakás, állás, szeretők. De mégsem boldog. Csömör, férfiklimax Brezsnyev idejében? 0:45, köszönjük, TV2!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik