Amikor nagy a népességed, akkor a gazdaság is épül. Ezért olyan nagy Kína gazdasága. Tudom, hogy akik blokkolják a petefészküket, panaszkodnak majd a kijelentéseim miatt. De engedjétek szabadon a petefészketeket, blokkolják csak a kritkusok az övéket.
Ezt mondta még 2019 nyarán John Magufuli, Tanzánia akkori, azóta már elhunyt elnöke, aki később azzal vált világszerte ismertté, hogy meggyőződése szerint imával űzte el országából a koronavírust, egyebekben a járványról nem vett tudomást, de végül vélhetően a kórokozó okozta a halálát.
Tanzániában 3,2 százalékkal növekedik évente a népesség. A teljes népesség körülbelül 49 százaléka 18 éven aluli, és a lakosság 15 százalékát 5 éven aluli gyermekek teszik ki. A jelenlegi becslések szerint az ország népessége 2044-re megkétszereződik.
Ezt pedig már Philip Isdor Mpango, Tanzánia mostani alelnöke mondta az ősszel a budapesti demográfiai csúcson, ahol ő olyasmiről beszélt, ami Magyarországon és Európában jelenleg teljességgel elképzelhetetlen.
Egy ország, két egymástól teljesen eltérő hangvételű gondolat, melyekből a jövőkép: Tanzániában szinte felfoghatatlan ütemben növekszik a lakosság, amire ugyan a vírustagadó exelnök büszke lenne, ám ez a tendencia valójában egy időzített bomba, ami nem is olyan sokára hatalmas humanitárius krízist eredményezhet.
45 millióról 62 millióra
Miközben a magyar kormány immár hosszú évek óta a családtámogatásokra építi politikáját, és próbálja elérni, hogy valahogy megcsípjük, de legalább látótávolságba kerüljünk a 2,1-es termékenységi arányszámtól, amivel fenntartható az ország népességszáma, máshol pont az ellenkező kihívással küzdenek.
A Föld lakossága tavaly lépte át a nyolcmilliárdot, a népesség 2030 elején 8,5 milliárd, 2050-ben 9,7 milliárd, 2100-ban pedig 10,4 milliárd körül alakulhat majd. Ebben viszont a közhiedelemmel ellentétben már nem a kínaiak játsszák a legnagyobb szerepet, mert ott csökken a népesség (hogy miért, arról itt írtunk bővebben korábban).
Az elkövetkező évtizedekben sokkal inkább India, a Fülöp-szigetek, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyiptom, Etiópia, Nigéria, Pakisztán és végül, de nem utolsó sorban a Tanzániai Egyesült Köztársaság áll népességrobbanás előtt.
Az exponenciális növekedés várhatóan folytatódik tovább, és nemcsak Tanzániában, hanem a környező országokban is. Fekete-Afrikában (vagy más néven a Szubszaharai Afrikában) az ENSZ becslései szerint az évszázad közepére megduplázódik a lakosság, és kétmilliárd főre nő, 2070-re pedig Afrika lesz a legnépesebb földrész Ázsia előtt.
Próbálják menteni a menthetőt
Tanzániában a korábban már említett volt elnök, John Magufuli pörgette fel még jobban az egyébként is körvonalazódó baby boomot. A politikus nyíltan ellenezte a fogamzásgátlók használatát és azt ismételgette – mint ahogy az a cikkünk elején olvasható idézetben is –, hogy az országnak minél több emberre van szüksége. Ő úgy gondolta, hogy aki nem akar gyereket, az lusta, és csak attól fél, hogy nagy családot kell ellátnia. A családtervezésre szánt forrásokat teljes egészében visszatartotta, mert nem szerette volna, ha bárki túlgondolja a gyermekvállalást.
Ennek elég rövid időn belül meg is lett az eredménye, mára a tanzániai nőknek átlagosan négy-öt gyermeke van, miközben a világátlag kettő. A nagy családokat hagyományosan nagyra értékelik Tanzániában. A modellt Philip Isdor Mpango úgy írta körül a budapesti demográfiai csúcson szeptemberben, hogy
Tanzániában a család alapját két házasságban élő ember alkotja. A család tagjai függőségi viszonyban vannak, a család az elsődleges és legfontosabb szociális egység, alapvető szerepe van, amire a teljes társadalmi hálózat épül.
A függőségi viszonnyal arra utalt az alelnök, hogy mivel a népesség közel fele vagy 15 éven aluli, vagy 65 évnél idősebb, minden családban van valaki, akit el kell látni, akár napi szinten felügyeletre szorul. Ezért nagyon kevés az adófizető állampolgár, tulajdonképpen egymástól függenek a család tagjai, ami a gazdaságra negatív hatással van.
Azon túl, hogy a volt elnök minél több gyereket akart, mással is magyarázható a tanzániai népességrobbanás. Ok-okozati összefüggés van ugyanis a között, hogy alacsony színvonalú az oktatási rendszer, emiatt a modern fogamzásgátló módszereket kevesen ismerik, kevesek számára hozzáférhetőek. Emellett sok álhír terjed a fogamzásgátlók termékenységre gyakorolt hatásairól is. És ráadásul erősen patriarchális a tanzániai társadalom, így az esetek zömében a férfi dönt a fogamzásgátlásról is.
A legtöbb gyerek egyébként vidéken, a szegényebb régiókban születik, aminek megvan a következménye is. Mpango elmondása szerint háromból egy újszülött nem éli meg az ötéves kort, ami azzal magyarázható, hogy óriási nyomás helyeződik az egészségügyre, és egyébként a gyerekszám növekedésével az oktatásra egyaránt, a fejlesztések pedig ezt nem tudják azonos ütemben követni a változást.
A jelenlegi kormány felismerte a problémát, és John Magufuli halála után irányt váltott. Támogatják a fogamzásgátlók vásárlását, felvilágosításokat tartanak a családtervezésről, és az erre szánt összeget minden évben növelni szeretnék.
Középtávon viszont alkalmazkodniuk kell, mert Magufuli intézkedéseinek a hatása velük marad jó darabig. Az ENSZ előrejelzései szerint az elkövetkező 30 évben a múltbéli történések határozzák meg az ország népességnövekedését, így a mostani fejlemények leghamarabb 2050-ben hozhatnak majd áttörést.
