Hatalomtechnikai (nagyon sok pártból a múlt héten hatalomra jutott koalíció), közjogi (nincs alkotmányozó többsége az új kormánynak), ideológiai (centrista-baloldali-zöld koalíció áll szemben a nemzeti illiberális irányzattal) és személyes (Donald Tusk ellentéte Jaroslaw Kaczynskival) okai is vannak annak, hogy Lengyelországban egy héttel az új kormány hivatalba lépése után
A harc a nemzeti retorikával élő, a nemzeti eszméket kisajátító, az októberi választáson elbukott Jog és Igazságosság (PiS) és az európai értékeket hangsúlyozó, mérsékelt jobboldali, baloldali és zöld gondolatokat megfogalmazó új kormánykoalíció között zajlik. A probléma csupán az, hogy a mérsékelt jobboldali Donald Tusk régi-új miniszterelnök vezette új kormány az „elmúlt nyolc év” illiberalizmusa ellen szintén illiberális módszerekkel lép fel.
Az okokat és ürügyeket napestig sorolhatnánk, de a két, eredetileg jobboldali politikus, Tusk és Jaroslaw Kaczynski személyes rivalizálása 2007-re vezethető vissza. Először akkor váltotta miniszterelnökként az européer Tusk a Polgári Platform színeiben Kaczynskit, aki már akkor a PiS, a Jog és Igazságosság párt meghatározó politikusa volt. Kaczynski és a PiS 2015-ben újra hatalomra került, és illiberális rendszert kezdett kiépíteni (bár a kormányfői posztot nem ő töltötte be).
Tusk, amikor 2007-ben legyőzte a PiS-t, a helyén hagyta a korrupcióellenes hatóság (CBA) élén Kaczynski emberét, Mariusz Kaminskit, aki aztán két évig nagyon megnehezítette Tuskék kormányzását, és csak 2009-ben menesztették. Tusk ezért most decemberben, az ismételt miniszterelnöksége első óráiban elkezdte a tisztogatást az állami szerveknél. Leváltotta a titkosszolgálatok vezetőit és a kormány ellenőrzésére is hivatott CBA vezetőjét is.
Közben Kaminski is folyamatos fenyegetés árnyékában dolgozott: egy korábbi, még 2006-ra visszavezethető ügy miatt folyik ellene 17 éve eljárás. Különböző bíróságok tárgyalták az esetét, az ítéleteket módosították, megpróbálták megsemmisíteni, a PiS által támogatott Andzrej Duda köztársasági elnök a 2015-ös hatalomra kerülését követően szinte azonnal kegyelmet adott neki, de a legfelsőbb bíróság és a PiS által „megszállt” alkotmánybíróság különharcot is vívott időközben egymással. A legfelsőbb bíróság érvénytelennek nyilvánította a jogerősen még el sem ítélt Kaminski esetében az elnöki kegyelmet. Viszont az alkotmánybíróság Kaminski és Duda mellé, így előbbi 2019 és 2023 között belügyminiszter lehetett, noha folyamatosan börtönbüntetés fenyegette a hatalmi túlkapások vádja miatt. E vádak alapján aztán pár napja elítélték a leköszönő minisztert – igaz, két évre csökkentették a büntetését –, ugyanakkor máris vita folyik arról, hogy kaphat-e tényleg elnöki kegyelmet a PiS-hez kötődő államfőtől, és ha igen, azt felülbírálhatja-e a legfelsőbb bíróság. Ha pedig ez is megtörténik, akkor az alkotmánybíróság megsemmisítheti-e majd a testület döntését.
Ráadásképpen a Tusk vezette koalíció a szejmben megszavaztatott egy javaslatot arról, hogy a lengyel igazságszolgáltatási tanácsból mondjanak le azok a tagok, akiket szerintük szabálytalanul választottak meg, illetve neveztek ki még a PiS kormányzása idején.
Időközben kitört a lengyel médiaháború is – ami a kelet-európai országok elitjeinek a rendszerváltás óta szinte mindenütt megszokott foglalatoskodása. Szerdára virradóra tiltakozó akciót kezdtek a PiS képviselői a közszolgálati televízió (TVP) varsói székháza előtt „a demokrácia védelmében”.
Az akció előzménye az volt, hogy a lengyel parlament kedden megszavazta a közmédiáról szóló határozatot. A döntés révén az új – de az alkotmánymódosításhoz elegendő mandátummal nem rendelkező – koalíció arra szólítja fel az állami kincstárt képviselő szerveket, hogy foganatosítsanak „javító intézkedéseket” a szerintük elfogult közmédiával szemben. Ennek nyomán szerda reggelre az új koalíciós kormány kultuszminisztere, Bartlomiej Sienkiewicz leváltotta a közmédia – így a köztévé (TVP), a közrádió és az állami hírügynökség, a PAP – vezetőit.
A sietségnek valószínűleg az is az oka, hogy Tusk nem akarja, hogy a leváltások okozta konfliktusok elhúzódjanak, és meggyengüljön a saját tábora a viták miatt. A most hatalomra került elitcsoport ugyanis elképesztően fragmentált. Az új koalíció látszólag áll „csak” négy frakcióból: a mérsékelt jobboldali Polgári Koalícióból (KO), a két centrista erőből (Lengyel Parasztpárt és a Lengyelország 2050), valamint a Baloldal (Lewica) képviselőcsoportjából. Valójában tíz párt alkotja, a KO és a Lewica ugyanis egyaránt négy-négy párt összefogásával jött létre.
A KO-frakció a nevéhez méltóan egy kiütésszerű kezdeményezéssel kezdte tehát a tevékenységét, hiszen az általuk (is) támogatott javaslat nyomán Sienkiewicz kultuszminiszter – aki korábban belügyminiszter is volt Tusk 2013-2014-es kormányában, de lehallgatták egy beszélgetését, aminek a következtében le kellett mondania a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz dédunokájának – gyakorlatilag
A PiS 109 képviselője, Kaczynski pártelnökkel az élen válaszul a tévészékházhoz vonult. Kaczynski a TVP Info hírtelevíziónak – ez is beszüntette az adását később – a helyszínen azt mondta, a demokrácia védelmében tüntetnek. Nacionalista narratívájukra ráerősítve hozzátette: „tágabb értelemben a PiS a lengyel függetlenség védelmében tüntet”.
Jól látható, hogy Kaczynski a saját hatalmát a „lengyel nemzet hatalmával” azonosítja, ráadásul hatalma részeként értelmezi a köztévé működését is. Innentől kezdve érthető az októberi választásig miniszterelnök-helyettesként fungáló pártvezér nyilatkozatának további része is: „Tudvalévő, hogy mi történik az Európai Unióban, hogy vannak lényegében német-francia tervek, melyek Európa központosítására és arra irányulnak, hogy megfosszák az országokat, függetlenségüktől, távlatilag létezésüktől, különösen azokat, amelyek veszélyt jelenthetnek erre a dominanciára. Mindent meg kell tenni, minden módszert alkalmazni kell, hogy erre ne kerüljön sor. A lengyelek pedig, amennyiben teljesen tájékozatlanok, beleegyezhetnek ezekbe a folyamatokba.”
Kaczynski bejelentette, hogy pártja képviselői ezentúl tízfős csoportokban állandó ügyeletet tartanak a TVP székházánál. A PiS képviselői jelen vannak a köztelevízió másik, belvárosi székhelyénél is, ahonnan a TVP Info hírtelevízió sugározza adását. Mateusz Morawiecki, a Jog és Igazságosság 2023 decemberéig kormányzó exminiszterelnöke ott a közmédia védelmére szólította fel a lengyeleket.
Velük szemben Tusk kijelentette, a szejm határozata az első lépést jelenti a közmédia „megjavítására”. A részleteket ismertetve elmondta, hogy a jövő évi költségvetésben egyelőre nem biztosítják a közmédia finanszírozását, az csak a jelenlegi helyzet javítása után lesz lehetséges. „Egy olyan közmédia, mint amilyen most van, egyáltalán nem érdemli meg, hogy az adófizetők zsebéből finanszírozzák” – fogalmazott a rég-új miniszterelnök. Ugyanakkor Tusk szerint a parlamenti többség olyan törvényeket készít majd elő, amelyek „visszaállítják a közmédia elemi semlegességét”.
Tusk bejelentése a szlovén Janez Jansa módszereit idézi. Vagyis a lengyel illiberalizmus ellen Tusk most a szlovén illiberalizmus módszereivel próbál küzdeni. Amikor ugyanis a szlovén „jobboldal atyja” sokadszorra is hatalomra került 2020-ban, leállította az állami hírügynökség, az STA finanszírozását. Aminek az oka (vagy ürügye) az volt, hogy szerinte nem elég hosszan számolt be egy Orbán Viktorral közösen tartott rendezvényről.
Jansa nem sokkal később megbukott – de az elmúlt hetekben megint toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat a pártja, tehát nemsokára lehet, hogy ismét sokat hallunk majd róla –, az STA megmaradt, de a finanszírozás leállítása mint hatalmi befolyásolási módszer, úgy tűnik, eljutott Lengyelországba.
A lengyel médiavitában már többször is megszólalt a PiS-hez közel álló államfő. Andrzej Duda a keddi parlamenti határozat után, ami az állami média lefejezését lehetővé tette, azt mondta, hogy nem vonja kétségbe a parlamenti többség jogát a jelenlegi törvények módosításához, az alkotmány megkerülésével azonban nem szabad változtatni a közszolgálati média helyzetén. Szerdán pedig még egyértelműbben figyelmeztette Tusk miniszterelnököt, hogy kormánya tagjai előtte tettek esküt az alkotmány és a törvények betartására, a kulturális minisztert pedig alkotmánysértéssel vádolta.
Mások is vitatják, hogy az új kormány döntései tényleg jogszerűek voltak-e. Míg az államfő és a PiS-hez közelálló szakértők szerint a médiahatóságnak lenne joga a leváltásokra, addig a kormány arra hivatkozik, hogy az állam a tulajdonosa a közmédiának, így tulajdonosi döntéseket hoztak. Az Onet nevű internetes újságnak egyébként nyilatkozott pár nappal ezelőtt egy szakértő, aki tanácsokat is adott állítólag Tuskéknak: ő óvott attól, hogy boszorkányüldözést tartsanak a kulturális életben, ám a jobboldalhoz kötődő személyek egy részét lefasisztázta. Ebből az látszik, hogy az ideológiai szembenállás olyan erős, hogy még az „önmérsékletre intő” hangok is szélsőségesen ítélik meg az ideológiai spektrum túlsó szélén állókat.
Érdemes talán emlékeztetni arra is, hogy az október 15-ei választás után a lengyel állami tévé egyik prominens műsorvezetője kimondta:
Durvább propagandát csináltunk, mint a kommunizmus alatt.
A TVP állami csatornánál dolgozó Marcin Wolski műsorában ugyanis szabad utat kapott az ellenzék támadása és a PiS programjának a népszerűsítése, ami a tévés szerint kontraproduktív módon ahhoz járult hozzá, hogy a kormánypárt elveszítse parlamenti többségét. A tévés egy varsói vitafórumon azt mondta: „Bűntársként mondom (…), a TVP-nél a sztálini logika érvényesült: aki nincs velünk, az ellenünk van. Az egész nemzetet meggyaláztuk a propagandával, amit az elmúlt hónapokban árasztottunk”.
A 24.hu-n korábban megírtuk, hogy a választás estéjén, amikor már látszott, hogy a PiS elveszti a voksolást, a kormány befolyása alatt álló TVP riporternője – példátlan módon – félbeszakította a még hatalmon lévő kormánypárt képviselőjét, és megadta a szót egy ellenzéki politikusnak.
Tusk múlt heti hatalomra kerülése, pontosabban annak módja is előrevetítette ugyanakkor a konfliktusokat. A köztársasági elnök ugyanis nem őt kérte fel elsőként, hanem a választáson legtöbb szavazatot szerző, de parlamenti többséggel nem rendelkező PiS jelöltjét, Morawiecki eddigi kormányfőt.
Varsó egyébként – miután a PiS vezette kormány az emberi jogok és a jogállam értelmezése körül végeérhetetlen vitát folytatott Brüsszellel – Budapesthez hasonlóan brüsszeli pénzekre vár. Donald Tusk számára jó hír, hogy az Európai Bizottság máris bejelentette, hogy Lengyelország 5,5 milliárd eurót kap az uniótól. Ez egy előlegnek számít, amit Varsó az orosz fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentésére használhat majd fel. Ám valójában sokkal nagyobb összegről van szó: 64 milliárd eurót remélnek a lengyelek az EU-tól, és ennek utalása elsősorban az igazságügyi reformoktól függ. Azaz éppen annak az illiberális államnak a leépítéséről van szó, amit – mint említettük – illiberális módszerekkel próbálnak leküzdeni a talán kissé túlzottan is előre siető Tuskék.
