Csóti Rebeka / 24.hu
Nagyvilág

„A veszély az utolsó dolog, ami eszembe jut”

1988 nyarán Iránban legkevesebb ötezer, egyesek szerint akár harmincezer politikai fogvatartottat végeztek ki a legfelsőbb vallási vezető, Ruholláh Homeini fatwájának engedelmeskedve. Az áldozatok többsége olyan baloldali aktivista volt, akiket a rendszer politikai ellenfelének tekintett. Emberi jogi szervezetek szerint a jelenlegi iráni elnök, Ebrahim Raiszi kulcsszerepet játszhatott a kivégzések megszervezésben Teheránban és Karadzsban. A nyolcvanas években letartóztatásba került az akkor huszonéves Farideh Goudarzi, aki állítása szerint a vallatói között személyesen találkozott a jelenlegi iráni elnökkel, aki akkor tartományi ügyész volt. Interjú.

Várandós volt, amikor 1983-ban a bátyjával és a férjével együtt politikai okokból letartóztatták. Mi történt önnel a börtönben a terhessége alatt?

A letartóztatásomkor csak nyolc napom volt hátra a szülésig az ápolónőm szerint. A legelső perctől kezdve elkezdődtek a kihallgatások, és elvittek a hamadáni fegyház alagsorába is, egy kínzókamrába. Megkötözték a kezeimet, és többször arcon ütöttek, aztán magánzárkába kerültem, ott szültem meg a fiamat, Imant. Ezalatt az időszak alatt ötször-hatszor hallgattak ki. A kihallgatások vagy magánzárkában voltak, vagy bekötött szemmel kivittek az udvarra és ott. Néha két-három órán keresztül hallgatott ki négy forradalmi gárdás vallatótiszt. Olyan fizikai és lélektani bántalmazásnak voltam kitéve ezalatt a tizenhat nap alatt, hogy a fiam majdnem meghalt a szülés előtt. Az orvos az utolsó pillanatban mentette meg az életét. A tizenhat napot egy két négyzetméteres magánzárkában kellett eltöltenem, és csak négyszer mehettem ki a mosdóba. Nehéz időszak volt. Tulajdonképpen éjjel nappal kínoztak és kihallgattak, mert azt akarták, hogy információt adjak azokról a barátaimról, akiket még nem vettek őrizetbe.

Kaveh Kazemi / Getty Images Az Iráni Népi Mudzsahedek támogatói fáklyákat gyújtanak, miután a kormányerők könnygázzal próbálták szétoszlatni tüntetésüket 1982. október 1-jén

Miért tartóztatták le önöket?

Az Iráni Népi Mudzsahedek támogatása miatt.

Kik azok a Népi Mudzsahedek?

Az Iráni Népi Mudzsahedek Szervezetét (Mudzsahedin-e-Khalq) 1965-ben alapították az Iráni Szabadságmozgalomhoz köthető baloldali egyetemisták, abból a célból, hogy ellenállást szervezzenek az országot akkor vezető nyugatbarát, autoriter nacionalista Mohammad Reza Pahlavi sah ellen. A mudzsahedek a hetvenes években fegyveres konfliktusokba bonyolódtak a sah erőivel, és nagymértékben hozzájárultak a rendszer 1979-es megbuktatásához. Később az iráni értelmiségi középosztály támogatásával demokratikus átalakulást sürgettek az országban. A sah bukása után azonban nem voltak hajlandók részt venni az új államformáról döntő alkotmányos népszavazásban, ezért szembekerültek Ruholláh Homeini nagyajatollahhal, aki a megalakuló új iszlamista köztársaság legfőbb vezetője lett. A konfliktus odáig éleződött, hogy a nagyajatollah 1981-ben betiltotta a szervezetet, visszaszorítva annak támogatóit az underground ellenállásba. A kormány ezután több aktivistát letartóztatott és kivégeztetett, majd a mudzsahedek támadásokat hajtottak végre a klérus vezetői ellen.

 

A Népi Mudzsahedek az iraki-iráni háborúban Irak mellett harcoltak az iráni iszlamista rezsim ellen, amit Iránban sokan hazaárulásnak tekintettek, és ezzel a szervezet sokak szemében elvesztette a legitimitását. A szervezetet korábban az Európai Unió államai, az Egyesült Államok és számos más ország is terrorszervezetnek minősítette. Az Európai Unió 2009-ben aztán lehúzta őket erről a listáról. Évente konferenciát szerveznek Párizsban, és több nyugati jobboldali politikus támogatását is élvezik, beleértve az egykori New York-i polgármestert, Rudy Gulianit is. Politikai nézeteik alapján a legtöbben baloldalinak tekintik őket, eszmerendszerükben keverednek a demokratikus marxista elvek a síita iszlám elemeivel. A szervezet mára mérséklődött, és marginális emigránsközösséggé alakult át, támogatottságuk Iránban elenyésző. A Népi Mudzsahedek jelenlegi bázisa, az Asraf-3 tábor Albániában található, közel a fővároshoz. A védett tábort iráni zászlók szegélyezik, a becslések szerint mintegy háromezer ember élhet ott, közöttük interjúalanyunk és idősebb bátyja, Ali Goudearzi is.

Másokat is letartóztattak a családjából?

Igen. Parviz bátyám megpróbált elmenekülni az őrizetbe vétel elől, de a Forradalmi Gárda tüzet nyitott rá, és a jobb lábán és karján meglőtték. Őt is kínzókamrába küldték, és miközben a karja és a lába is sérült volt, órákig verték. A kínzásokban szerzett seb a talpán elfertőződött, a jobb karja lebénult. A férjemet is kínzókamrába vitték, ő „holtig tartó” ítéletet kapott, ami azt jelentette, hogy halálra kínozhatják. Ennek a fajta ítéletnek és Ruholláh Khomeini fatwájának alapján kínozták embereket halálra a börtönőrök.

Az ilyen kegyetlen kínzásoknak köszönhetően a fogoly körülbelül húsz nap alatt elveszíti szellemi és pszichológiai egyensúlyát, sokan az őrültek házában végezték.

Mi történt a szülés után? Kaptak megfelelő egészségügyi ellátást?

A fiam születése után nem voltam túl jó fizikai állapotban, ezért a börtönkórház vezetője és az orvosok nem adták meg az engedélyt, hogy visszaküldjenek. Azt mondták, egészségügyi ellátásra van szükségem. Tizennyolc órával a szülés után mégis visszavittek a magánzárkába, még fájdalomcsillapítót sem kaptam. És ebben az állapotban még a gyermekemről is gondoskodnom kellett. Ruhánk sem volt, nekem és a babának sem.

Siavosh Hosseini / NurPhoto / NurPhoto / AFP Farideh Goudarzi a kezében tartja testvére, Parviz fotóját, mellette a fia, Iman Afsahi

Melyik börtönben tartották fogva?

Hamadán város Ershadgah börtönében voltam, a bátyám, meg a férjem pedig az Iráni Forradalmi Gárda börtönének magánzárkáiban.

Az ön gyerekkora még az iszlamista forradalom előtti időszakra esett. Ekkor a nyugatbarát, nacionalista Mohammad Reza Pahlavi sah irányította az országot. Mesélne erről az időszakról és a családi hátteréről?

Igen. Középosztálybeli, munkáscsaládban nőttem fel. Apám asztalos volt, az anyám háztartásbeli. Én voltam a negyedik gyermek, volt három bátyám és egy húgom. Tizenkét éves voltam, amikor apám meghalt, innentől az idősebb bátyáim, Ali és Parviz lettek a családfenntartók. Egyszerű, de jó életünk volt. Szerettem tanulni, a jeles diákok között voltam. Matematikából és fizikából szereztem diplomát.

Mit csinált 1979-ben az iszlamista forradalom idején?  Részt vett a családja a sah rezsimje elleni lázadásban?

Tizenhat éves voltam, és középiskolába jártam a monarchiaellenes forradalom idején. Mivel minden testvérem aktív volt a sah elleni tiltakozásban, én és a húgom is részt vettünk benne, röpcédulákat osztottunk. Az édesanyám is nagyon aktív volt, a fiatalabbik bátyámat, Alit és a másik bátyámat, Parvizt, akit 1988-ban végeztek ki, a sah elleni tüntetések során letartóztatták, és egy hónapot börtönben is töltöttek. Valójában az egész család részt vett a sah elleni tiltakozásokban.

Ön azok közé az iráni nők közé tartozik, akik következetesen hordják a fejkendőt. Gyakorló muszlim hívő?

Természetesen.

Hiszek az iszlámban mint vallásban, amelynek üzenete az irgalom, a tolerancia, a szabadság, és a béke, az emberek közötti békés együttélés.

Szerintem mi, hívők meg tudjuk mutatni a világnak, hogy az iszlám fundamentalizmus, amely Iránban a mollák hatalmára támaszkodik, nem tükrözi az iszlám vallás valódi arcát. A fundamentalisták uralmának az első áldozatai Iránban éppen azok a muszlimok voltak, akik hisznek a toleranciában, a békében és a szabadságban. Azt hiszem, a radikalizmussal és a fundamentalizmussal szemben akkor lehet a leghatékonyabban fellépni, ha maguk a muszlim hívők vezetik a küzdelmet.

Olvastam, hogy rövid fogvatartása idején találkozott a börtönben Ebrahim Raiszival, aki jelenleg Irán elnöke.

Igen, ez igaz.

Saeid Zareian ATPImages / Getty Images Ebrahim Raiszi iráni elnök, miután leadta szavazatát az elnökválasztáson Teheránban, 2021. június 18-án.

Kérem, meséljen erről a találkozásról!

A letartóztatásom után közvetlenül volt egy félórás kihallgatásom, aztán a hamdáni börtönudvar alagsorában lévő kínzókamrába vittek, amely háromszor három méter volt. A szoba közepén volt egy ágy, rajta sok különböző átmérőjű elektromos kábellel. Az ágy mindkét oldalán kötél volt, amikkel megkötötték a fogoly kezeit és lábait, majd mindkét oldalon erősen meghúztak az ágy magasságáig. Amikor beléptem a szobába, vérnyomokat láttam a padlón, és ebből egyértelmű volt, hogy az előző megkínzott rabot a földön vonszolva vitték el.

Később megtudtam, hogy ez a vér a férjemé volt, őt kínozták meg előttem.

Ekkor feltettek az ágyra, mert a pocakom miatt nem tudtam felfeküdni magamtól. Az egyik őr a kezemre ütött egy kábellel, a másik pedig erőből felpofozott. Az egyetlen, amit tehettem, hogy beleharaptam a kendőmbe, hogy ne érezzem a fájdalmat, és hogy ne sikítsak. Ekkor láttam meg a szoba sarkában egy körülbelül fiatalembert, aki csak állt és nézte ezt a jelenetet. Teljesen világos volt, hogy ő volt a teremben tartózkodó többi ember felettese, de fogalmam sem volt, hogy ki. Pár napra rá tudtam meg, hogy ez az ember Hamdán tartomány ügyésze, Ebrahim Raiszi volt. Szóval a kínzókamrámban láttam először őt.

Kapcsolódó
Ingyen kenyeret meg rizst is ígért az új, keményvonalas iráni elnök
A múlt héten lezajlott iráni elnökválasztást konzervatív fordulat követheti. Mi lesz az atomalkuval, és miért viselhet fekete turbánt az új államfő?

Mi volt a benyomása róla?

Haragot, félelmet és undort éreztem mindegyikük iránt.

Mi dolga volt az ügyésznek egy kihallgatáson?

A bíróság ügyészeként Raiszinek döntő szerepe volt a kihallgatásban és a kínzásokban. Ő rendelte el, hogy a foglyokat kínzókamrákba és kihallgatásokra küldjék, és gyakran maga is jelen volt ezeken. Azt mondta, ez meg fogja ijeszteni a foglyokat, és megtöri az ellenállás szellemét. Amiben persze tévedett.

Nem gondolja, hogy kockázatos az országa jelenlegi államfőjéről nyilvánosan ilyesmiket állítani?

Az 1988-as mészárlás során több mint harmincezer politikai foglyot végeztek ki néhány hónap alatt. Az 1988-as események idején Ebrahim Raiszi a vezetője volt az úgynevezett „halálbizottságoknak” a teheráni Evin és a karadzsi Ghezelhesar fegyházakban. A foglyoknak feltett kérdés egyértelmű volt: hajlandóak-e feladni a Mudzsahed indentitásukat, és szakítani a Népi Mudzsahedekkel? Nagy részük úgy döntött, hogy nem, emiatt kivégezték őket. Csak azért, mert az eszméiket védték. A veszély az utolsó dolog, ami erről eszembe jut.

Az 1988-as iráni tömegmészárlás

1988 nyarán legalább ötezer, mások szerint akár harmincezer politikai foglyot végeztek ki Iránban Ruholláh Khomeini, a legfelsőbb iráni vezető fatwája alapján. Az áldozatok többsége az iráni Népi Mudzsahedek mozgalmának támogatója volt, noha más baloldali politikai szervezetek, például a kommunista párt támogatói közül is sokakat kivégeztek. Tavaly májusban több mint százötven volt ENSZ-tisztviselő és nemzetközi emberi jogi szakember írásban fordult Michelle Bachelet emberi jogi főbiztoshoz, és felszólították, hogy az ENSZ állítson fel vizsgálóbizottságot az 1988-as kivégzések ügyében. Az Amnesty International az idén júniusban nyilatkozatban ismételte meg, hogy Ebrahim Raiszi iráni elnök egykori ügyészként kulcsszerepet játszhatott az 1988-as eseményekben. Nyilatkozatukban azt írták róla, „ki kell vizsgálni azokat a múltbeli és folyamatban lévő bűncselekményeket, amelyek a nemzetközi jog alá esnek”.

Kaveh Kazemi / Getty Images Az Iráni Népi Mudzsahedek támogatóit fogják el 1982. november 7-én

Mikor hagyta el Iránt, és hol él most?

2012-ben a Forradalmi Gárda hírszerzői letartóztatták Iman fiamat Hamadánban a Népi Mudzsahedek támogatásának vádjával, aztán áthelyezték Teherán hírhedt fegyházába, Evinbe. Néhány hónapot töltött ott magánzárkában, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték. 2015-ben végül öt év börtönbüntetést kapott a hírhedt bíró, Abdolghasszem Szalavati ítéletével. Ezután hagytam el Iránt, és politikai menekültként Németországba mentem, és a Népi Mudzsahedek aktivistája lettem. Ma az albániai Ashraf 3 táborban élek a bajtársaimmal.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.