A világ jelentős részét foglalkoztatja még Magyarországon kívül a Pegasus-botrány, azaz hogy egy izraeli cég kémszoftverével okostelefonokat hekkeltek meg és hallgattak le világszerte. A nyilvánosságra került telefonszámok tulajdonosai között sok különleges és fontos ember is jelen van, de talán kiemelkedik közülük egy, akinek (az ügy feltárásában résztvevő) német Die Zeit is cikket szentelt:
A Zeit cikke hosszasan ír arról, az NSO nevű izraeli cég Pegasus nevű kifinomult szoftverével miként törtek fel állami aktorok (zömmel titkosszolgálatok, bűnüldöző szervek, hadseregek) okoskütyüket, majd rátér a lényegre: az említett Macron elnököt vajh kinek volt mersze megfigyelni?
Mindenesetre az NSO eleve tagadta, hogy bármelyik ügyfele is szemet vetett volna Macron mobiljára. Márpedig a Zeit és a francia Le Monde közös nyomozása szerint az elnök telefonszáma ott volt a listán. A marokkói titkosszolgálatok mintegy tízezer telefonszámra fenték a fogukat, ebből száz szám a +33-as előhívóval kezdődött, magyarán francia szám volt. Több számhoz tartozó telefont is megvizsgált a nemzetközi újságírócsapat, amiken a Pegasus nyomait találták meg.
Mindenesetre árulkodó a marokkói kormány válasza, ami kategorikusan visszautasította a vádakat, valamint a megfelelő intézkedések meghozatalával fenyeget. Az biztos, hogy Macron nagy kommunikátor, és hogy mindenki lássa, lépést tart a korral, még hivatalos fotókon is ott figyel egy vagy két iPhone-ja az asztalon (bár valószínűleg a kritikus kommunikációt nem ezeken folytatja). De mivel a Pegasusszal akár a telefonok mikrofonja és kamerája is aktiválható, elég, ha csak ott hevernek az asztalon, használaton kívül.
Macronon kívül a marokkóiak célkeresztjébe került a volt francia miniszterelnök, Édouard Philippe és felesége, több miniszter és diplomata, de több afrikai, európai és ázsiai állam (korábbi) vezetője is, mint Charles Michel belga kormányfő, Szaad Hariri libanoni miniszterelnök, Imrán Kán pakisztáni elnök vagy épp Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök. Még marokkói célszemélyek is voltak a listán, nemcsak újságírók, hanem maga VI. Mohamed király is.
Ok és okozat
Persze a Zeit is felteszi a kérdést, ha egyszer Franciaország és Marokkó szövetségesek, ráadásul gazdaságilag is ezer szállal kötődnek egymáshoz, miért kell a marokkóiaknak francia vezetők után kémkedni? A válasz Nyugat-Szahara, a volt spanyol gyarmat Marokkótól délre, aminek foszfáttal (a műtrágya egy fontos alapanyaga) dugig teli földjét Marokkó elfoglalta és magához csatolta, amit az Európai Unió nem ismer el. És mivel az EU külpolitikájának Macron az egyik fő irányítója, Marokkóban tudni akarják, e kérdésben mekkora a mozgástér. Ebből az okból kémkedhettek az azóta az Európai Tanács vezetőjévé vált belga Charles Michel után is.
És hogy mi lesz a francia reakció erre? A Zeit nem ringat senkit álságos álmokba. A rendkívül közeli francia-marokkói viszony miatt még az is benne van a pakliban, hogy fű alatt rendezik a nézeteltérést. Márpedig a köztársasági hagyományaira oly büszke francia közvélemény nehezen tűri majd el, hogy egy királyság az elitje után kémkedik.
