A koronavírus megjelenését követő másfél évben változott bármi abban, ahogy a Nyugat és Kína a befolyásért küzd a közöttük fekvő országokban?
Már előtte is. Szerintem 2019 elején kezdődött a változás, amikor az Európai Unió Kínát rendszerszintű vetélytársnak nevezte. Akkor éppen Pekingben éltem, és a kínai hatóságokat láthatóan sokkolta a dolog. Rengetegen kérdezték tőlem, hogy mit jelent ez. A változás mögött az áll, hogy az európaiak rájöttek: Kína valódi hatalom. 2016 környékéig az volt az általános álláspont, hogy Kína próbál minket utolérni, de nem tud, mert egy kicsit mindig le van maradva a gazdasági fejlődésben. Időbe telt, mire Európa rájött, hogy a technológia több területén gyorsabban fejlődnek a kínaiak, mint gondoltuk. Ezután pedig leginkább a nagy cégek, főleg a németek, kezdték el sürgetni, hogy ezzel kezdeni kell valamit.
A koronavírus felgyorsította a változást, Kína veszített valamennyit a pozitív imázsából. Ilyen korábban is volt már, de
a járvány és az agresszív diplomácia miatt mára az sem ritka, ha egy ország népességének hetven százaléka negatívan gondol Kínára.
Tíz éve ez fordítva volt, hetven százalék volt kedvező véleménnyel. A változás lassú, de azt láthatjuk, hogy a nyugati vezetők magabiztosabbak, és sokkal nagyobb nyomás van rajtuk, hogy lépjenek fel keményebben Kínával szemben. Így működnek a politikusok. Érzik, merről fúj a szél, és arra fordulnak. Mostanra biztonságban érzik magukat a Kínával szemben kialakult keményebb nyelvezettel. Persze nem akarják rombolni az üzletet, Európa még mindig nagyon függ Kínától a kereskedelemben, de a politika nyelve sokat változott. Mostanra szinte lehetetlen, hogy egy európai vezető pozitívan beszéljen Kínáról. Az egyetlen kivétel éppen az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor. De még ő is inkább az egyensúlyt keresi, ahogy látom.
A vakcinadiplomácia sem segített Kínának az arcmentésben? Eltérő reakciókat látunk: mintha Szerbiában sikeresebb lenne a kínai oltóanyag, Magyarországon viszont még mindig látszik távolságtartás a Sinopharm-vakcinával szemben.
Vakcinaügyben szerintem végső soron a Nyugat sikeréről lehet beszélni. A nyugati vakcinák jobbak, ezt tudjuk. Persze erről óvatosan kell beszélni, mert ha valaki Pakisztánban él, és csak a kínai vakcinát kaphatja meg, akkor természetesen kérje azt. Azt viszont nem tagadhatjuk, hogy a kínai vakcinákkal kapcsolatban először is nincs átláthatóság, nincsenek jó harmadik fázisú vizsgálatok, de az már most is egyértelmű, hogy nem ugyanolyan szintű védelmet adnak, mint a nyugati oltóanyagok.
Pont ezért győzelem ez a Nyugatnak, mert Kína ezek szerint a technológiában még mindig nem tudta utolérni, és erre a vakcina csak egy példa. Azt is ki lehet mondani, és már látható is valamennyire a világban, hogy idővel,
amikor lesz elég vakcina, amit importálni lehet, az emberek alapvetően a nyugati oltóanyagokat választják majd.
Egyelőre Kína többet tud gyártani, nagyobb a gyártókapacitása. De a kérdés most nem az, hogy ki tud többet gyártani, hanem hogy ki használ fejlettebb technológiát. Biztos vagyok benne, hogy Kína beéri ebben a Nyugatot, hiszen már dolgoznak mRNS-alapú vakcinákon. De mivel a kínai vakcinák kevésbé hatékonyak, ez egyelőre oda vezet, hogy Kína később nyithat, mint a Nyugat. Éppen most hallottam valakitől Pekingben, hogy arra számítanak, legkorábban 2022 végén fogadhatnak majd szabadon külföldieket, miközben az Egyesült Államok már most elkezdett nyitni. A járvány első része a politikáról, az egészségügyről, a lezárásokról, társadalmi lépésekről szólt. Erre Kína jobban reagált. A második része a technológiákról, amire a Nyugat reagált jobban. Ez olyan, mint egy focimeccs két félideje.
Még mindig nem tudjuk biztosan, hogyan kezdett el terjedni a járvány Vuhanban. De ha azt mondja, hogy Kína még úgy is rosszul jött ki a pandémiából, ha azt feltételezzük, hogy a járvány valóban állatról terjedt emberre, mi történne, ha kiderülne, hogy a vuhani laborból szabadult ki?
Ez alapvetően megváltoztatna mindent. De szerintem sosem fogjuk biztosan tudni. Nem tudok olyan helyzetet elképzelni, amiben megtudhatnánk.
Szerintem még Washingtonban sem tudják pontosan, sőt talán féltucat ember tudhatja Pekingben, hogy mi történt valójában. Ők pedig nem fogják nekünk elmondani.
Egyébként nem láttam igazán meggyőző bizonyítékot egyik teóriára sem, de ha a vírus a piacról szabadult el, az alapvetően a régi Kína kritikája, amely nem modernizálódott eléggé. Ez azt erősítené, amit a Kínai Kommunista Párt szeretne, azaz hogy Kínát modernizálni kell. Ha viszont egy laborból szabadult el, az a kínai technológia, modernizáció, vagyis a kommunista párt projektjének kritikája. Ha sikerül bizonyítani, hogy a vírus laborból szabadult el, az minden egyes kínai technológiával kapcsolatban kételyt ébreszthet bennünk. Ez a pártállamnak sokkal rosszabb lenne.
Ez csak a Nyugat szemében igaz, vagy a kínai társadalomra nézve is?
Sokéig éltem Kínában, ismerem az országot valamennyire, és természetesen erről nem lesznek viták, hiszen nem lehetnek. A kommunista párt rendkívül erőteljesen modernizál, amivel szemben sok ellenállás van a kínai társadalomban. A párt ezért a járványt is felhasználta arra, hogy kimondja, meg kell változtatni a kínai társadalom néhány szokását, modernebbnek kell lenni. Ebből a szempontból a járvány segített a pártnak. Ha kiderülne, hogy a kínai technológiával van baj, az sokkal rosszabb lenne számukra, hiszen hirtelen minden olyan projekttel kapcsolatban cinizmust és kételyt tapasztalhatnánk, ami katonai vagy civil technológiákkal foglalkozik. És Kínában is vannak emberek, akik hozzáférnek információkhoz. Viszont ők sem tudják biztosan, mi történt közvetlenül a járvány kitörése előtt.
Ehhez az első betegek adataira lenne szükségünk.
Vagy azokra a jelentésekre, amelyeket a laborban készítettek, hiszen a tudósoknak ott volt lehetőségük megkérdezni az első betegeket, és arra is, hogy rákényszerítsék őket az igazság elmondására. De ahogy én értem, elég lenne a tárolt vírusok archívumát megnézni, ahol vírusok tízezrei szerepelnek, és ellenőrizni, hogy a tárolt vírusok egyike az a koronavírus-e, amely terjedni kezdett. Ezt viszonylag egyszerű lenne megtenni, és ha Kína nyitott társadalom lenne, már tudnánk is a választ. De nem az. Ugyanakkor az, hogy nem viselkednek átláthatóan, szerintem nem jelenti azt, hogy a vírus laborból szabadult el. Még ha állatról terjedt is át emberre, Kína akkor sem érezné magát kötelezve arra, hogy bármit mondjon a világnak erről.
Évek óta ír arról, hogy a Nyugatnak keményebben és határozottabban kell, ha nem is fellépnie, de kivetítenie az erejét Kínával szemben. Ez történik most?
Igen, a politika nyelve változott, de az elmúlt öt évben olyan dolgok történtek, például Hongkongban, amelyek húsz éve nem történhettek volna meg, mert akkor a Nyugatnak lett volna ereje arra, hogy megakadályozza ezeket. Vagy ha nem akadályozta is volna meg, legalább meg tudta volna győzni Kínát, hogy legyen óvatosabb. Még mindig mindenki a régi reflexek szerint működik, és amikor tüntetések kezdődtek Hongkongban, mindenki azt gondolta, hogy ezt Kína nem tudja megakadályozni. Meg tudta.
Ahogy a belarusz események is megmutatják azt, hogy
a Nyugat bizonyos szempontból elvesztette az eszközeit arra, hogy változtasson az eseményeken. A nyelv határozottabb lett Nyugaton, de a cselekedetek nem.
Ha a hatalmi viszonyok kiegyensúlyozottabbak, mindenki jobban átgondolja, mit lépjen, mert nem lehet pontosan tudni, mit kap vissza érte a másik oldaltól. Húsz évvel ezelőtt a Nyugat helyzete olyan kényelmes volt, hogy szinte szabadon gyakorolhatott nyomást bárkire. Ez megváltozott, tényleg multipoláris világ lett. Ha nem lenne az, nem láthattuk volna az elmúlt öt év eseményeit.
Létezik földrajzi vonal, amelynek egyik oldalán erősebb és hatékonyabb a kínai befolyás, mint a másikon? Szerbiában sokkal sikeresebbnek tűnik a kínai befolyásépítés, az egy főre eső kínai tőkebefektetésben elsők a kontinensen, és a társadalom sem Kína-ellenes. Eközben Magyarországon a Fudan Egyetem budapesti kampuszával kapcsolatos indulatokból azt láthatjuk, hogy az nem egy népszerű projekt.
Általában van bizonyos ellenreakció a hasonló projektekre. Olaszországban és Lengyelországban is volt, ahogy Romániában is. Ettől még furcsa, hogy ez pont az egyetem körül alakult ki. Azokat az érveket, amelyek a kínai 5G-hálózat telepítése ellen szólnak, sokkal meggyőzőbbnek érzem, mint a Fudan Egyetemmel kapcsolatos kritikát. Többször jártam ott, nagyon jó egyetem. Ez egy olyan projekt, amit tíz évvel ezelőtt még bárki elfogadott volna.
Nagy-Britannia tíz évvel ezelőtt nagyon boldog lett volna, ha nyithat egy kampuszt a Fudannak.
Ez is megmutatja, hogy van ellenállás Kína erősödésével szemben. Máshol viszont az ellenkezőjét láthatjuk, és nem tudni, mi lesz öt év múlva azokon a helyeken, ahol most a kínai befolyás visszaszorul. A helyzet gyorsan változik.
Obama utolsó éveiben és Trump első másfél évében is azt láthattuk, hogy az USA visszavonult Európából. Trump utolsó két és fél évében és azóta Biden elnökségének az elején is azt, hogy Amerika visszatért Európába, és aktívan próbál ellenállni az itteni kínai terjeszkedésnek. Ennek eredménye is van, Kína küzd ezzel. Amikor Amerika jobban visszahúzódott, Kína sikeresebb volt. Amerikának pedig megvannak az eszközei, hogy hasson az európai országokra.
Magyarország az utóbbi időben rendszeresen akadályozza meg, hogy az Európai Unió keményebben és közösen lépjen fel Kína ellen. Több olyan nyilatkozat is volt, amit a magyar vétó kaszált el. Ezzel Magyarország az EU-t gyengíti, vagy ez az unió egyik eredendő gyengesége?
Úgy tűnik, hogy néhány magyar döntés végül segíteni fog abban, hogy elkezdődjön a vita a külpolitikai döntéshozatal megváltoztatásáról, hogy az egyhangú szavazás helyett minősített többséggel lehessen eldönteni külpolitikai ügyeket. Egyébként nem gondolom, hogy egyedül Magyarország és a többiek között lenne törés, főleg Kínával kapcsolatban. Más európai országok is megosztottak, van, ahol fontosabb a kínai gazdasági érdek, van, ahol kevésbé.
Magyarország viszont valóban látványosabb szerepet vett fel ebben. Azt is gondolom, hogy ez a magyar kormány számára lehetőség arra, hogy a hatalmát használja. Szerintem
ez sokszor nem Kínáról szól, nem azért történik, hogy Magyarország a saját érdekeit védje, inkább azért, hogy megzavarja az uniós döntéshozatalt.
Ezt szerintem Kína nélkül is ugyanígy csinálná a magyar kormány, e tekintetben Kína talán pont a kifogás, amire hivatkozva megteheti. A következmény valószínűleg az lesz, hogy minősített többséggel döntenek majd az unióban, főleg emberi jogi ügyekben. Orbán Viktor ezt nem szeretné, de a viselkedése segít ezt elhozni.
És ha visszaugrunk a világméretű problémákhoz, a mostani félvezető-válság és mikrochip-hiány következményei könnyebben hozhatják el az új hidegháborút Kínával? Azt látjuk, hogy több nyugati ország reakciója az erre a kihívásra, hogy hazaviszi a mikrochipek gyártását, és rengeteg pénzt költ a saját gyáraira.
Szerintem ez a verseny nem erről szól, hanem arról, hogy ki van az értéklánc alján, és ki a tetején. Az Egyesült Államoknak semmi problémája nem lenne azzal, hogy gazdaságilag összefonódik Kínával, ha Kína az alacsonyabb hozzáadott értékű termékeket gyártja, a valóban magas hozzáadott értékű és stratégiailag fontos termékek pedig az USA-ban készülnek. Szerintem ez teljesen más típusú meccs, mint a hidegháború volt, ahol a két nagy gazdaság különválasztását láthattuk. Most inkább egy állandó harc megy a nagy gazdaságok között, folyamatos a versengés abban, hogy ki van felül, de senkinek nem érdeke, hogy leváljanak egymásról. Azért megy a verseny, hogy ki irányítja a gazdaságaink legértékesebb részét.
