A brit kormányt addig zsarolták a különböző lobbik, amíg Theresa May konzervatív miniszterelnök egy olyan kompromisszumban egyezett meg az Európai Unióval, ami senkinek sem jó.
Ez a tanulsága a hétfői napnak, amikor May elhalasztotta a brit parlament keddre tervezett, kulcsfontosságú szavazását a brexitről. Arról az egyezségről van szó, amiről a kilépést pártoló konzervatívok azt mondják: a miniszterelnök túl sokat engedett Brüsszelnek. Így gondolják a kormányt zsaroló észak-ír unionisták is, akik a kisebbségi May-kabinetet hatalmon tartják Londonban.
Vagyis erősödik a jobboldaliak és konzervatívok között a kemény – megállapodás nélküli – brexit opciója. Ez 2019 márciusában lépne életbe, amikor az Egyesült Királyság és az EU között megszakadnának az eddigi kereskedelmi és közlekedési kapcsolatok, és a Világkereskedelmi Szervezet szabályai alapján kereskednének egymással. Ez gyakorlatilag a vámok visszaállítását jelentené.
Ugyanakkor elutasítják a Brüsszellel pár hete kialkudott kompromisszumot a Munkáspárt képviselői is, akik előbb inkább új kormányt szeretnének, magyarán hatalomra kerülni. Erről a Guardianban írt cikket kedden az egyik ismert baloldali publicista és médiaszemélyiség, Paul Mason.
Fotó: Wassilios Aswestopoulos/NurPhoto/ AFP
Mason úgy véli: a brexit elhibázott projekt, nincs olyan kompromisszum az EU-val, ami megvalósítható lenne. E kudarc levét azonban Theresa May konzervatívjainak kell meginniuk. A Munkáspárt eddig várt, hogy egyezségre jussanak ellenfelei Brüsszellel, de most már cselekednie kell, a Jeremy Corbyn vezette ellenzéknek egyértelműen szembe kellene helyezkednie a brexittel. Még akkor is, ha jelentős munkásrétegek támogatták a 2016-os népszavazáskor az EU-ból való kiválást.
Mason tehát amellett érvel: az Egyesült Királyság maradjon az unióban, de más európai baloldali kormányokkal együtt vállvetve igyekezzen elérni az unió jelenlegi működésének alapját működő Lisszaboni Szerződés módosítását. Azaz az EU reformját vállalja fel a Munkáspárt, és az unióban maradást esetleg egy második népszavazással is erősítse meg. Előtte azonban mindent meg kell tennie a May-kabinet megbuktatásáért, és akár egy kisebbségi munkáspárti kormány felállításáért.
Ami a közvélemény-kutatásokat illeti, ezek Mason álláspontját látszanak alátámasztani: ma már
Kiderült ugyanis, hogy a kilépéspártiak rendkívül megosztottak abban a tekintetben, hogy a Brüsszellel kötött alkut támogatják-e vagy pedig a „no deal”-t, azaz a megegyezés nélküli kiválást. Mind a maradók, mind a kilépők a saját álláspontjukat tartják jobbnak a kompromisszumnál. Így a May által kötött egyezség egy-két választókörzeten kívül sehol sem kapna többséget Nagy-Britanniában egy friss YouGov-felmérés szerint. Észak-Írországban pedig egyébként is a maradni akarók voltak egyértelmű többségben már 2016-ban is.
A YouGov-felmérés szerint a 632 brit szavazókörzet közül 600-ban a maradók szereznének most többséget, 30-ban az egyezség nélkül kilépők, és csak kettőben vannak többségben, akik a kormány kompromisszumát tartják a legjobb megoldásnak.
Ez nem azt jelenti, hogy az egész országban biztos többségben lennének a maradni akarók, hiszen a kilépőket két csoportra osztották a közvélemény-kutatók. A maradni akarók részaránya 46 százalékos a YouGov.com szerint. Míg a kilépők a kétféle variációt – a Theresa May-féle dealt és a „no deal”-t – nagyjából ugyanolyan arányban, 27-27 százalékban támogatták. Vagyis a YouGov szerint a kilépők lennének többségben Nagy-Britanniában, de ezekben az adatokbannincs benne Észak-Írország, amely feltehetően a maradók felé billentené a mérleget.
Az Economist felmérése némileg mást mutat. Ebből kiderül ugyanis, hogy attól függően, hogy milyen kérdést tesznek fel a briteknek, más-más választ adnának, de Theresa May megállapodási tervezetét mindenképpen elutasítanák. Így ha mindhárom opciót figyelembe vették, akkor
Ha viszont a maradást és a „no deal”-t állítják csak egymással szembe, akkor a választók körülbelül 50:40 arányban maradnának az EU-ban. És ha az lenne a kérdés, hogy maradjanak-e vagy egyezséggel távozzanak, akkor is a maradás nyerne, mintegy 46 százalékkal, a May-féle opció 37-38 százalékával szemben. De a legmeglepőbb az, hogy még a „no deal”-t is jobbnak tartanák a választók, amennyiben e között és a May-féle megállapodás között kéne választaniuk. Ekkor a szavazási arány 41:35 lenne a tulajdonképpeni kemény brexit javára.
Jól látszik tehát, hogy nem lehet értelmes kompromisszumot elérni a brexit-tárgyalásokon. Ezt nemcsak a brit választók, hanem az EU, a független Ír Köztársaság vezetői, az észak-ír politikusok, és végül (leglassabban) a londoni elit is kénytelen belátni. Az EU vezetői: Jean-Claude Juncker, Donald Tusk és a többiek is kijelentették ugyanis, hogy nem engednek a briteknek tovább, és nem tárgyalják újra az egyezséget. Az ír miniszterelnök, Leo Varadkar is azért utasítja ezt el, mert az észak-ír kérdés bolygatása miatt a többi lezárt tárgyalási fejezetet is újra kellene nyitni. Németországban és Franciaországban is elutasítják az alku további módosítgatását.
Fotó: Thierrey Roge / AFP
Az EU politikusai tehát mindannyian ragaszkodnak a nyitott észak-ír határhoz, ami a polgárháborús állapotok újra bekövetkeztét hivatott megelőzni a brit tartományban, ahol jelenleg is olyanok az alkotmányos állapotok, hogy a helyi törvényhozást nem hívják össze.
De miért állnak ellen egy kompomisszumos brexitnek a kormányzó toryk közül a hard brexit hívei? Itt esett a May-kormány az „ír csapdába”. Az írek ugyanis nyitott észak-ír határt akarnak, s az őket támogató EU sem enged ebből. Ez azonban feldarabolná az Egyesült Királyságot, ami „kompromisszumként” elfogadhatatlan a londoni nacionalistáknak.
A „backstopnak” azaz az átjárható észak-ír határ minden áron való garantálásának ki kell kerülnie a brexit-egyezségből, vagy legalábbis korlátozni kell az időtartamát. Ez az üzenete az erősen brexit-párti brit konzervatívoknak és az észak-ír unionistáknak.
Ugyanis a brit konzervatívoknak sokadszorra kellett rájönnie: ha engednek az EU-nak, és nyitva hagyják a brexit után is az észak-ír határt (ezt jelentené a „backstop”), akkor megoldhatatlan dilemma elé kerülnek. Vagy az Ír-tengeren kell kreálniuk egy virtuális vámhatárt, ami elvágná a nagy Brit-szigetet (Angliát, Skóciát és Walest) az Ír-sziget északkeleti csücskében lévő Észak-Írországtól, vagy az egész Egyesült Királyságot benn kell tartaniuk az európai vámunió keretein belül. Vagy a brexitet teszi értelmetlenné az EU-val kötött kompromisszum, vagy pedig feldarabolja az Egyesült Királyságot.
A konzervatívok tehát zsákutcába jutottak, és nincs meg May parlamenti többsége. Ugyanakkor
A konzervatívok viszont Londonban nem hajlandók találgatni, ki kerülhetne May helyére. Ezért indult a miniszterelnök utolsó lendületével a már említett európai körútra. A londoni kormányfő kétségbeesetten taktikázik: tárgyalásokat imitál Angela Merkel kancellárral (bár kiszállni is alig tudott autójából szerdán, mert beragadt az ajtaja) és a holland miniszterelnökkel, s az elhalasztott szavazást állítólag január 21-ig akarja kitolni. Ám a vérszagra gyűlő ellenfelei otthon még karácsony előtt döntésre akarják vinni a brexit ügyét. S valójában Európának sincs ideje tovább várni, ahogy a brit gazdaságnak sem. A brexit körüli bizonytalanság máris óriási károkat okoz, ennél nagyobb károkat a felmérések szerint csak a hard brexit okozna.
Fotó: Abdulhamid Hosbas / Anadolu Agency / AFP
Ezek után egyetérthetünk a Munkáspárt vezetőjének helyzetelemzésével: May „elvesztette az irányítást az események fölött”. Ám az továbbra is kérdéses, Jeremy Corbyn munkáspárti vezető kerül-e döntési helyzetbe, megbuktathatja-e a May-kormányt, és utána alakíthat-e például kisebbségi kabinetet. Ha igen, akkor pedig az a kérdés, hogy mit kezd majd Corbyn a helyzettel, kiírnak-e például a munkáspárt javaslatára egy második referendumot a brexitről.
Kiemelt kép: Emmanuel Dunnand / AFP
